A tudattalan rejtelmei 

Vajon mennyire "tiltja le" a tudattalanunk a boldogságot?

A mai napon egy régi barátommal egy korábban megjelent cikkemről beszélgettünk, melynek címe: "A boldogság valóban döntés kérdése?". Olvasta a publikációt és ebből adódóan kerekedett ki ez a hasznos együttgondolkodás. Teljesen logikus volt Adrinak az az észrevétele, hogy: "vajon a tudattalanunk "megengedi-e" a boldogságot? És mi van, ha letiltja? Számos elméletalkotó, még a quantum fizikusok feltételezése szerint is 95-99%-ban a tudattalanunk irányít, régi programokat "futtat le". Valóban így van ez, és erről sok esetben mi semmit sem tudunk.

Ezzel kapcsolatban Carl Gustav Jung: Bevezetés a tudattalan pszichológiájába című tanulmányában a következőket találtam, amely nagyon aktuális a mai korban is. Bár ebben a régies nyelvezetű szövegben a beállítódásról avagy beállítottságról olvashatunk, de köztudott, hogy ez az emberi belső sajátosság sincs minden esetben a tudatos szinten:

"… az egyes ember pszichológiája azonos a népek lélektanával. Amit a nemzetek tesznek, azt teszi az egyes ember is, s amíg az egyes ember megteszi, meg fogja tenni az egész nemzet is. Csak az egyes emberek beállítottságváltozása lehet a kezdete a népek lelki átalakulásának. Az emberiség nagy problémáit sohasem általános törvények, hanem mindig az egyes ember beállítottságának megújhodása oldotta meg. Ha volt idő, amikor az önmagunkon való elmélkedés volt a szükséges és egyedül helyes út, akkor mai, szerencsétlen korszakunk feltétlenül az. Aki azonban önmaga felett elmélkedik, beleütközik annak a tudattalannak a korlátaiba, amely éppen azt tartalmazza, amit a legszükségesebb lenne tudnunk."

Aki ezt a területet kutatja, annak valóban nem könnyű a dolga, hiszen a tudattalan olyan emlékeket, vágyakat, impulzusokat tartalmaz, amelyek hozzáférhetetlenek a tudat számára.

Nos, igen. Izgalmas kutatás ez. Az sem mindig egyszerű, hogyan publikáljunk e témakörről. Lássuk erről mit ír még Jung a továbbiakban:

"Aki csak megkísérelte, hogy egy tudományosan még alakulóban lévő, rendkívül bonyolult anyagról népszerűen próbáljon beszélni, igazat ad nekem abban, hogy ez nem könnyű feladat.

A nehézségeket még növeli az a tény, hogy az itt taglalt lelki folyamatok és problémák nagy része sokaknak bizonyára teljesen ismeretlen. Egy s más netán előítéletekbe ütközik, vagy önkényesnek tűnhet: de kérem az olvasót, vegye figyelembe, hogy az effajta írásnak sohasem lehet célja a meggondolások s a bizonyítás egyes részleteibe való behatolás, hanem legfeljebb anyagának megközelítő ismertetése és az e réven való ösztönzés. Nagyon meg lennék elégedve, ha ez a kis könyv ezt a célt elérné."

Úgy gondolom – őszinte szerénységgel kijelenthetem – az én szándékom is csupán az volt az Áttörés, Tegyük boldoggá az életünket! című önfejlesztő könyvem megírásával, hogy a tudattalan rejtelmeinek egy részét segítsem feltárni. Továbbgondolást igényelnek a leírtak. Az olvasó egy kész tréningprogramot tart a kezében, amikor tanulmányozza a fejezeteket. Különféle eszközöket ajánlok annak érdekében, hogy a személyiségét fejlesztő meg is találhassa a benne lévő boldogságletiltó programokat. Ha felkeltettem a kíváncsiságát a könyvről, akkor kérem, látogasson el a könyv önálló honlapjára! https://www.attoreskonyv.com/ Bízom benne, hogy én is hozzájárultam ahhoz, hogy boldogabbá válhasson az olvasó élete.

Szerző

Szabadegyetem Magánkönyvkiadó további könyvajánlata:

Dobó Mariann: Ön sem úgy él, ahogyan szeretné? Dobja le magáról a súlyokat! Pszicho-asztro-szomatik

https://www.szabadegyetem.com/p/https-www-szabadegyetem-com-dobomariann-pszichoszomatika/

https://www.szabadegyetem.com/referenciak/

Mitől függ, hogyan reagálunk a környezetünkre? 

Iván Petrovics Pavlov (orosz fiziológus, pszichológus, belgyógyász) volt az, aki kutyákon végzett kísérleteivel megalapozta a "feltételes reflex" elméletét. A kutatásai során megfigyelte, ha megszólaltatott egy csengőt, és azonnal enni adott a kutyáknak, akkor egy idő után a csengőhangra kialakult náluk egy feltételes reflex, vagy másképpen nevezve: egy feltételes válaszreakció. A csengőt azonosították az élelemmel, és hangjára beindult a nyálképződésük, akár kaptak enni akár nem.

Mi, emberek rengeteg dologra automatikusan reagálunk. Ezek a dolgok, amikre tudattalanul, reflexként válaszolunk, hosszú éveken keresztül bizonyos "feltételekkel" összekapcsolódtak. A pszichológia nyelvén mindezt kondicionálásnak nevezik.

Vannak emberek, akik tehetetlenségre, de az is lehet, hogy lusta gondolkodásra vannak kondicionálva, vagyis akaratuk ellenére tanítva. De olyanok is létezhetnek, akiket versenyzésre "kondicionáltak", és az is meglehet, hogy elhitették velük, hátrányosabb helyzetből indulnak.

Érdemes ezeken elgondolkoznunk, hiszen ezek szerint előkészíti a cselekvést számos, a neveltetésből eredendő "előhangolás".

Tulajdonképpen a sztereotípiák is hasonlóképpen működnek. Hiszen a sztereotípiák olyan vélemények (kimondott szavak), amelyeket a számunkra fontos személyektől hallottunk, és amelyek mély benyomást tettek ránk. Ezek az erős érzelmeket kiváltó vélemények is hanggal "horgonyozódtak" - automatikus reakciót, viselkedést eredményezve.A kérdés az, hogy ezek a szavak mire inspiráltak bennünket? Versenyzésre vagy együttműködésre?

A statisztika szerint az emberek többségének kisebbrendűségi komplexusa van. A feltételes reflex olyan viselkedéseket is eredményezhet, hogy sokan úgy gondolhatják, egyedül csak ők érzik magukat kisebbrendűnek. Pedig bizony másokban is kialakulhat az önbizalom hiánya. Számtalanszor találkozhatunk olyan viselkedéssel is, amikor elrejtve van a kisebbrendűségi érzés. Ha túl jól működik az elhárító mechanizmus, akkor az egyén ellentétes magatartása mutatkozik meg (Ezt nevezik reakcióképzésnek). Ilyenkor fedezhető fel a felsőbbrendűségi komplexus. Ezeknél az eseteknél kompenzációt figyelhetünk meg. Valamilyen formában szeretné a személy kiegyenlíteni a hiányosságát. Egészségesebben is megtehetné ezt, úgy mint például az erőforrásainak, képességeinek a tudatosításával, és ennek megfelelően egy továbbtanulási irány vagy munkahely kiválasztásával. Ezekkel együtt még az optimista jövőkép alkotása is tanácsos. Vannak esetek, amikor érdemes ennek kiderítésére egy szakemberhez, mentorhoz fordulni.

Összefoglalva: megállapíthattuk, hogy bizonyos helyzetekben az emberek a "feltételes reflexük" miatt egy-egy meghatározott módon reagálnak a környezetükből jövő ingerekre, mert erre lettek kondicionálva, "betanítva", és ehhez szoktak hozzá hosszú időn keresztül. Ha viszont változást akarunk elérni az életünkben, akkor itt az ideje ezektől a káros -ahogyan az NLP-t képviselő szakemberek mondják- "horgonyoktól" felszabadulnunk", és egy teljesen új, számunkra kedvező életstílusra ráhangolódnunk.

Dobó Mariann

"Áttörés, Tegyük boldoggá az életünket! Gyakorlati útmutató érzelmi- és pénzügyi intelligencia fejlesztéshez" és az "Ön sem úgy él, ahogyan szeretné? Dobja le magáról a súlyokat!" tréningkönyvek szerzője

Ha szeretné felfedezni az erősségeit, megszüntetni a kisebbrendűségi érzéseit, kattintson a linkekre. Vagy jelentkezzen konzultációra vagy egy-egy napos foglalkozásra, amelyek önbizalma erősítését, jó közérzete javítását eredményezi.

Énmárkát fejlesztő  könyvek:

https://www.szabadegyetem.com/p/dobo-mariann-valodi-haszon-valodi-noknek-vallalkozonokent-reflektorfenyben/

https://www.szabadegyetem.com/p/https-www-szabadegyetem-com-dobomariann-enmarkatobbminthinned/

Könyvvásárlás- honlap könyv shop-ban: > https://www.szabadegyetem.com/cart/

Személyes vagy online konzultációra a jelentkezés:

Dobó Mariann +36 70 419 9994

Fotó forrás itt és itt itt

Mivel tudnak többet a céltudatos embereknek? 

Életünkben sokszor megtapasztalhattuk már, hogy a változás elindításánál a legnehezebb a cél meghatározása volt, és utána a döntés meghozása.

A többi a következetességünkön, és még bizony azon is múlt, hogy a meggyőződésünket, hogy biztos elérjük a célunkat, mennyire vagyunk képesek stabilizálni.

Mit tudhatnak jól a céltudatos emberek?

• Pontosan meg tudják határozni a célt.
• Még ha a céleszközök, személyek változnak is, és még finomítanak is menetközben az elképzeléseiken, a stratégiáikon, de tartják magukat a végcélhoz.
• A tervezés után minél hamarabb cselekszenek.
• Napi szinten általában ugyanakkor dolgoznak a terveiken. Ez mindenkinek a bioritmusától függően változó napszak lehet (kora reggel, este vagy délután).
• Optimisták. Élni az élet kedvéért életvitelt választják.
• Mindent megtesznek azért, hogy megtartsák az összhangot önmagukkal. Ehhez képességeiknek megfelelő munkát választanak, olyan hivatást, amit szeretnek és tudnak is csinálni.
• Betartják az egyensúlyt, a mértéket a munka, a tevékenység és a pihenés, kikapcsolódás között.
• Életvidáman élik az életüket.

Akik céltudatosan élnek, számukra fontos, hogy az életvezetés tudományát egyre jobban elsajátítsák. Ők sohasem magyarázkodnak, hanem tetteikért minden esetben vállalják a felelősséget, és azt figyelik meg, mi az, amin érdemes lenne még változtatniuk. Éppen ezért ezek a célorientált emberek hasznosnak tartják, hogy minél jobban megismerjék önmagukat.

Önismerettel kapcsolatos motivációs könyveket olvasnak, hanganyagokat hallgatnak, szemináriumokra járnak, folyamatosan képzik önmagukat. És ha "elakadásuk" van az életükben, akkor természetes számukra, hogy külső segítséget kérjenek, pszichológustól, életvezetési tanácsadótól.. Elfogadják a mentori támogatást. Az is még egy lényeges szempont, hogy képesek már kiszűrni a sok információ közül azt, ami számukra hasznos és fontos. Intuíciójuk fejlett.

Terveznek, célokat tűznek ki, és erősítik a meggyőződésüket abban, hogy képesek azokat megvalósítani.

Egyértelmű számukra, hogy a teljes jóllét megélése az igazi gazdagság. Fontos számukra, hogy mentálisan, érzelmileg és testi szinten is egészségesek legyenek. Hisznek a szavak erejében. Ennek érdekében figyelik a "belső beszédüket" gondolataikat, sőt még a beszédstílusukat is. Vagyis azt, hogyan fejezik ki önmagukat. Érzelmi intelligenciájuk fejlesztésével folyamatosan foglalkoznak. A belső értékeik megnyilvánulását tartják szem előtt, és a felvett, számukra már káros viselkedési sémákat, stílusokat egyre inkább képesek elhagyni.

Mivel fontos számukra az anyagi jólét, ezért lépéseket tesznek annak érdekében is, hogy minél tájékozottabbak legyenek a pénzügyekkel kapcsolatban. Jól bánnak a pénzzel. Számukra a pénz egy céleszköz, amivel a kényelmüket, szabadságukat, magasabb életminőségüket, jóllétérzésüket biztosítják.

Életstílusukra, énképük, arculatuk kialakítására a magas minőség, az igényesség jellemző. A jövőjükről folyamatosan gondoskodnak.

Tehát a vállalkozásuk sikere, bármilyen típusú legyen is az, a pénzügyi modelljük függvénye is egyben. Ebben az esetben másra is lehet gondolni, mint csak egy üzleti vállalkozásra. A vállalkozás egy felvállalás, vagyis valaminek a véghezvitelét is jelentheti. Az úgynevezett vállalkozás modelljét annak is célszerű felépíteni, akinek nincs konkrétan cége. Az élet bármelyik területén vállalhat feladatokat az ember, amit tervszerűen végre is tud a képessége szerint hajtani.

Önnek már világossá vált, mivel tudnak többet a céltudatos emberek. Ennek értelmében ahhoz, hogy a pénzügyi modellünket, érzelmi intelligenciánkat a számunkra kedvező módon tudjuk folyamatosan alakítani, következetes, céltudatos magatartásra van szükségünk.

Ha szüksége van külső segítségre, szilárd már az elhatározása, hogy önbizalmát növelje, célmeghatározását stabilizálja, akkor szívesen fogadom jelentkezését egyéni konzultációkra, vagy egynapos intenzív tréningekre.

Dobó Mariann

Személyi- és életvezetési tanácsadó, üzleti pszichológus

"https://www.szabadegyetem.com/p/dobomariann-attores-penzugyek-es-erzelmek-tudatositasa-a-parkapcsolatban/" tréningkönyv szerzője

Mentorálás személyesen vagy online

Kapcsolatfelvétel:

Dobó Mariann

+36 70 419 99 94

vagy https://www.szabadegyetem.com/kapcsolat

Könyvvásárlás- honlap könyv shop-ban: > https://www.szabadegyetem.com/cart/

Milyen lenne egy tökéletes nap? 

1. Január másodika van. Ez a nap kiváló alkalom arra, hogy rendszerezzük a dolgainkat, igényeinket és szükségleteinket is figyelembe véve készítsünk egy élettervet. A figyelem irányítása, a tudatosság állapota az élet minden területén fontos, hiszen segítségünkre lehet a dolgaink megértésében. Ebben az esetben a célmeghatározásban. Legfőképpen a rövid távú céljainkat kiemelve, itt az ideje, hogy megtervezzük: mit szeretnénk elérni ebben az évben? De arra is nagyon jó ez az alkalom, hogy elkezdjünk rendet tenni magunk körül.

Én például arra az elhatározásra jutottam ma reggel, hogy rendszerezem a dolgaimat. A rendszerezés arra a papírhalmazra is vonatkozott, amely régóta vár már rám, hogy átnézzem, szelektáljam. Ez azokat a korábban, hirtelen jött gondolataimat tartalmazta, amelyeket időszakonként gyorsan egy éppen kezembe akadt papírdarabra leírtam. Minden bizonnyal másokban is megjelent az az igény, hogy rendet rakjanak a környezetükben. Nos, én a már régóta halogatott papírhalmazt vettem célba. A sok hasznos gondolat közül, most kiemelnék néhány mondatot, amelyek segíthetnek rendszerezni a látesns, mélyben rejlő szükségleteinket. Íme néhány továbbgondolást igénylő mondat ezekből. Bátorítok minden olvasót, hogy írásban válaszoljon ezekre a kérdésekre!

• Mit szeretne az élettől? Ha lenne Önnek küldetése az életben, vajon akkor az mi lenne?
• Ön az élete melyik területén szeretne valós "áttörést" elérni?
• Hogyan képzelné el a tökéletes napját?
• Mit csinálna akkor, ha tudná, hogy biztos a siker?
• Mikor lenne a legelégedettebb az életében?
• Mi okozná Önnek a legnagyobb boldogságot?

Ha Ön már tudja, milyen lenne egy tökéletes napja, akkor itt az ideje, hogy aszerint cselekedjen! Fókuszáljon rá, hogy megvalósuljon! Ismeri már a mondásom: Oda megy az energia, ahová fókuszálunk!

Ebben az évben is sikeres önmegvalósítást kívánok!

Dobó Mariann

A boldogság valóban döntés kérdése? 

Kimozdulás a komfortzónából

Számos fórumon lehet hallani, hogy: most van itt az idő a változásra. Itt van a boldogság ideje! Ez az év a változás, a siker éve, tele lehetőségekkel! Mit jelenthet ez vajon? Az emberek hirtelen másképpen fognak gondolkozni, cselekedni? A vezető személyiségtípusú, motiválni tudó emberek hátra fognak dőlni kényelmesen a székükben? Mindenki majd alkalmazkodni fog az új energiához? Hiszen úgyis másképp lesz minden, vagy mégsem?

Valószínűleg sok embernek ugyanúgy szüksége lesz bátorításra, lelkesítésre, mint eddig. Az is lehet, hogy még nagyobb mértékben. Legfőképpen arra, hogy a változás igénye, a lehetőségek észrevétele minél gyorsabban bekövetkezhessen, ha szükséges, hogy egyre több értékálló környezet alakulhasson ki.

Az is lehet, hogy vannak olyanok is, akik azt mondják: "Nekem nincs erőm, motiváltságom már ehhez. Nincs lehetőségem még az alkotáshoz sem." Ők azok, akik tévednek! A nap minden pillanatában van lehetőségünk alkotásra, motiváltság létrehozására!

A lehetőségek észrevétele

Egyszer véletlenül egy professzor nagy felfedezést tett, amikor éppen a mellényét gombolgatta. Vagy helyesebben nagy felfedést tett, amikor észrevette, hogy valami megakadályozza őt abban, hogy be tudja gombolni a mellényét. Igen, a mindennapos rutintevékenységét zavarta meg valami. Ez volt az, ami a figyelmét felkeltette, és ami őt továbbgondolásra késztette. Ennek előzménye az volt, hogy az előző nap kislánya egy gombfelvarrás közben véletlenül bevarrta az egyik gomblyukat. A professzor ujjai azon a bizonyos reggelen is megszokott módon "mentek végig" a nagyon finom műveletsoron. Ezt mindenki megtapasztalhatta már, de most gondoljunk arra, hogy tudatosan gombolunk be egy gombot! Legyünk biztosak benne, amint tudatosítunk mindent, amit most éppen a hüvelyk- és a mutatóujjunk tesz! Minden mozdulatot, amit tesznek ezek az ujjak. Akkor képesek leszünk ott kezdeni a történetet, ahol a professzor kezdte.

A gombolás ment a maga útján. .. aztán valami történt: az egyik gomb begombolásánál akadályba ütköztek az ujjak. Az ujjak tehetetlenül ügyetlenkedtek egy darabig. .. aztán segítséget kértek. Az agy másik része "felébredt". A szem lenézett, és egy új gondolat született. Avagy inkább egy régi gondolat új megértése?

Amit a professzor akkor megértett – és amit számos ember felfedezhetett már -, az volt, hogy az ujjak emlékeznek. Ma ezt élettani emlékezésnek hívják– agyunk limbikus rendszere vezérel ekkor.

Ami ezután következett tette őt egy kiváló inspirátorrá: "Csínyeket" kezdett elkövetni az osztályaiban, hogy kimozdítsa diákjait a komfortzónáikból. Mivel felismerte, hogy amíg ők rutinból cselekedtek – vagyis ahogy mindig szokták tenni a dolgukat -, ez olyan volt, mintha nem működött volna a kreatív agyféltekéjük. Csak akkor kezdtek el gondolkozni, amikor valamilyen akadályba ütköztek, vagyis amikor megváltoztatott valamit a professzor: "összezavarta" a rutinjukat. Arra a nagy, ma már általánosan elfogadott következtetésre jutott akkor a professzor, hogy az emberi agy egy része vezérel minden olyan lehetséges funkciót, amelyeket szokásból végzünk, és ha a dolgok régi megszokott rendje már kevésbé jól-működőek, akkor kapcsolódik be a kreatív gondolkodásért felelős rész.

Természetesen mindenkinek lehetnek hasznos szokásai is, amelyek többféle módon tudnak kifejeződni. Professzorunk felfedezése arra volt jó, hogy az osztályában lévő, eddig sikertelen próbálkozásait, különböző típusú figyelemfelkeltéssel meg tudta változtatni.

A motiváció nagy érzelmeket képes előmozdítani.

Mindnyájan tapasztalhattuk már, hogy gondolataink érzelmeket váltanak ki. Ezek az érzelmek befolyásolják a hangulatunkat vagy kellemesen, vagy kellemetlenül. Számos szigorú tudományos kísérlet igazolja mindezt. Kísérletek során fedezték fel az úgynevezett kognitív érzelmeket is. A kognitív érzelmek – szomatikus markerek (Antonio R. Damasio 1994) – amelyek elképzelt események, történések, cselekvések előre jelezhető kimeneteit jelzik számunkra, a múltbéli tapasztalatok alapján (jó-rossz, jókedv, rosszkedv). Zsigeri érzetek keltésével szólnak bele a gondolkozási folyamatainkba, és ezzel inspirálnak még az általuk rossznak tartott utak elkerülésére is, de a "jónak tartott" utak követésére is, anélkül, hogy maguk értenék, miért tartanak egy gondolkodásbeli utat jónak, rossznak. Minden jó vagy rossz döntésünk mögött ezek a motívumok, (belső drive-ok) fedezhetők fel. A motiváció meghatározza a szervezet aktivitásának mértékét, a viselkedés szervezettségét és hatékonyságát.

A gondolkodás a megismerőtevékenység legmagasabb foka

Gondolkodásunk segítségével vagyunk képesek a problémák megoldásához vezető út megtalálására, szabályok, értékek megfogalmazására, alkalmazására, következtetések levonására és véleményünk megindokolására. Damasio szerint érzelem nélkül nincs értelem. Ez az információ feldolgozásával, megértésével és kommunikációjával kapcsolatos mentális tevékenység a képzetre és a fogalomra támaszkodik.

Sokszor elhangzik számos személyiségfejlesztő előadáson, hogy lehetnek az embernek olyan szokásai is (régi sztereotip viselkedései), amelyek már változást igényelnének, de olyanok is, amelyek nagyon jók, de fenntartásához lelkesedésre, motivációra van szükség. Vannak olyan esetek is, hogy a környezetünkben lévők szokásai eltérőek a mienkétől. Ha még ők ráadásul pesszimista emberek, akkor a tehetségünk, kreatív alkotó képességünk megjelenését korlátozzák. Ezért bizony a hangulatunk javításához, és a helyes döntéshozatalunkhoz is szükségünk van némi segítségre, inspirálásra.

Azt mondják, hogy a boldogság döntés kérdése, és ha tudjuk hozzá a receptet, akkor könnyebben elérjük. Dobó Mariann – Áttörés, Tegyük boldoggá az életünket! című – könyvében éppen azokról az eszközökről ír, amelyek segítségével könnyebben ki tud jönni az ember abból a komfortzónából, szokásrendszeréből, ami a fejlődését már akadályozza. Ha szeretne többet megtudni e könyvről, látogasson el a programkönyv önálló weboldalát is!

https://www.attoreskonyv.com/

További ajánlott irodalom:

https://www.szabadegyetem.com/p/https-www-szabadegyetem-com-dobomariann-pszichoszomatika/

Szabadegyetem Magánkönyvkiadó többi könyvajánlatai:

https://www.szabadegyetem.com/cart/

Érzelmi intelligenciánk fontos alapköve 

Szókratészi intelem: "Ismerd meg önmagad!" az érzelmi intelligencia fontos alapkövére utal

Egy régi japán mesében a harcias szamuráj azzal áll a Zen mestere elé, hogy: magyarázza már el neki, mi a menny, és mi a pokol. A szerzetes azonban megvetően odavágja neki: "Tágulj innen, fajankó! Minek rabolod az időmet?" Az önérzetében sértett szamuráj dühbe gurul, előrántja karját, és azt ordítja: "Meg tudnálak ölni arcátlanságodért!" "Íme a pokol!" – válaszolta higgadtan a szerzetes. A szamuráj ámulatba esvén, amiért a mester oly találóan nevezte nevén elvakult haragját, elteszi a kardot, és fejét lehajtva megköszöni a szerzetesnek a felvilágosítást. "Íme a menny!" – mondta neki a szerzetes.

A szamuráj rádöbbenése tulajdon zaklatottságára megmutatja, mennyit számít, ha nemcsak ránk tör egy érzés, de tisztában is vagyunk azzal, hogy hatalmában tart bennünket.

A szókratészi intelem, "Ismerd meg önmagad!" az érzelmi intelligenciának erre a sarkkövére utal: késedelem nélkül vegyük tudomásul születő érzelmeinket! Ezt nevezzük érzelmi tudatosságnak. Elsőre úgy tetszhet, érzelmeink nyilvánvalóak; de némi elmélyedés eszünkbe juttatja, hányszor fordult elő, hogy nem vettünk tudomást valódi érzéseinkről, illetve túl későn döbbentünk rájuk.

Pszichológusok nehézkes kifejezéssel metakogníciónak nevezik, ha tudatosítjuk gondolkodásunk folyamatát, illetve metahangulatnak, ha kedélyváltozásainknak tudatában vagyunk. Goleman (1997.) az öntudat szót (self-awareness) tartja ennek szerencsésebb kifejezésére, abban az értelemben, amikor képesek vagyunk a belvilágunkat kitartóan szem előtt tartani. Ez az önmagunkra irányuló tudatosság minden tapasztalatot körbejár és vizsgál, az érzelmeket is beleértve. E fajta tudatosság rokon azzal, amit Freud egyöntetű, lebegő figyelemnek nevez, s a leendő pszichoanalitikusoknak ajánl. Ez a figyelem mindent, ami a tudatba kerül érdeklődően fogad. Egyes pszichoanalitikusok a "figyelő Én" kifejezést használják: Hiszen az én(ön)tudatosítás képessége révén az analitikus meg tudja figyelni saját reakcióit is mindarra, amit a kliens mond, és amit a szabad asszociáció folyamata kifejleszt a páciensnél. Az ilyen éntudatosítás feltételezi az agykéreg aktivált állapotát: kiváltképpen a nyelvi régiókét, amelyek ráhangolódnak a születő érzelmek azonosítására és megnevezésére.

Az éntudatosítás azonban semmiképpen sem egy szenvedélyes koncentrálás a magunkkal ragadó érzelmekre, amely túlreagálná vagy felfokozná, amit észlelünk. Inkább semleges: Fenntartja az önreflexiót az érzelmi viharokban is. Az öntudatosítás optimális formájában a szenvedélyes vagy viharos érzelmeknek pontosan egy higgadt tudomásulvételét teszi lehetővé. Ez abban a formában is megnyilvánul, hogy egy lépést hátrálunk az élménytől: párhuzamos, "meta"-tudatáram, amely követi a fősodort, az eseményeket anélkül, hogy elmerülne, elveszne bennük. Nagy különbség van például aközött, hogy nagyon dühöngünk valakire, vagy hogy közben átfut az agyunkon az önmagunkra vetülő gondolat: "Hű, de dühös vagyok!"

A figyelem idegrendszeri mechanizmusai szempontjából az agyi tevékenységnek ez az árnyalatnyi eltolódása vélhetőleg jelzi, hogy az agykéreg pályái aktívan észlelik az emóciót, s ez az első lépés afelé, hogy úrrá legyünk a helyzeten. Az érzelmek tudomásulvétele alapvető érzelmi készség, amely alapja a többinek, például az érzelmi önkontrollnak. Az öntudat tehát röviden annyi, hogy "tisztában vagyunk a hangulatunkkal, egyszersmind róla való gondolatainkkal" – állítja John Mayer, a New Hampshire-i Egyetem pszichológusa, aki a yale-i Peter Salovey-vel együtt dolgozta ki az érzelmi intelligencia elméletét.

Az éntudat tehát a belső állapotok reakció-, és ítéletmentes nyomon követése.

Ha az egyént nagyon felzaklatja valami, érzelmi én(ön)tudatra vallanak olyan jellegzetes reagálások is, mint "Nem helyes így éreznem", "Próbálok valami szépre gondolni, hogy jobb kedvem legyen", vagy "Még véletlenül se gondolj rá!". De Mayer szerint az öntudatnak ezek beszűkültebb változatai. Bár logikailag különválasztható az érzelmek tudatosítása és megváltoztatásukat célzó cselekvés, Mayer úgy véli, hogy a gyakorlatban összekapcsolódik a két dolog: ha ráébredünk pocsék lelkiállapotunkra, ki is akarunk mászni belőle. Ez a felismerés azonban "más lapra tartozik", mint azok az erőfeszítéseink, melyeknek célja meggátolni, hogy érzelmi felindulásban cselekedjünk.

Ha a gyerekre – aki dühében megütötte a társát -, rászólunk, hogy: "Hagyd abba a verekedést!", talán berekesztjük, vagyis abbahagyatjuk vele a tevékenységét, de a düh tovább ott marad benne. A gyerek gondolatai nem tágítanak a dühöt kiváltó októl – "Elvette a játékomat!" –, és a düh nem csillapul.

Az önmegfigyelés hatása erősebb a heves negatív érzéseknél: Ha felismerjük, hogy dühösek vagyunk, megnő a szabadságunk – nemcsak az a választásunk, hogy semmiképpen sem hagyjuk a dühöt cselekvésben megnyilvánulni, hanem további lehetőségünk, hogy szélnek is eresszük azt.

Mayer úgy találja, hogy az emberek aszerint, hogy milyen stílusban tartják számon és kezelik érzelmeiket, háromféle típusba sorolhatók:

Lehengereltek: Az ilyen emberek gyakran érzik magukat tehetetlennek a lehengerlő érzelmeikkel szemben; Hangulataik szinte uralkodnak rajtuk. Csapongók, érzelmeikről kevésbé vesznek tudomást. Csekély az igyekezetük arra, hogy a rossz hangulataikból kikeveredjenek, mert úgy vélik, képtelenek befolyásolni életüket. Gyakori tapasztalatuk a megsemmisülés, az önuralom elvesztése.
Beletörődők: Gyakran világos előttük, mit éreznek, de hajlanak arra, hogy beletörődjenek a kedélyállapotukba, és nem akarnak változtatni rajta. A beletörődőknek a jelek szerint két altípusa van: Azok, akiknek hangulata többnyire jó, tehát a motivációjuk kicsi a változtatásra, illetve azok, akik tisztában vannak hangulataikkal, mindazonáltal ki vannak téve rossz hangulatoknak, de napirendre térnek efölött, kisujjukat sem mozdítják, hogy másképp legyen, ha mégúgy szenvednek is. – Ez a minta lelhető fel például azoknál a depressziósoknál, akik természetesnek veszik kétségbeesett lelkiállapotukat.

A fenti állításokhoz kapcsolódva mindenképpen érdemesnek tartom a következő kutatás eredményét is továbbgondolni, hiszen ez azt bizonyítja, hogyan alakulhat ki egy ismételt késztetés, egy viselkedési sztereotípia: Kutatók egy csoportja 5 majmot zárt be egy ketrecbe. Középre helyeztek egy létrát, majd annak tetejére banánt tettek. Amikor az egyik majom felmászott a létrán a banánért, a kutatók egy vödör hideg vizet zúdítottak a másik négy majom nyakába. Minden alkalommal amikor egy majom megpróbált felmászni a létrán, hogy megszerezze magának a banánt, a többieket leöntötték hideg vízzel. Hamarosan meg is tanulták a majmok, hogy aki fel mer indulni a létrán, azt meg kell akadályozni, le kell onnan "verni", mert különben "jön a hidegzuhany az égből". Igen rövid idő kellett ahhoz, hogy egyik majom se próbálkozzon felmászni a létrára – azért, hogy megszerezze, amit akar. Mindezek után a tudósok lecserélték az egyik majmot. Az új majom természetesen rögtön elindult a létrán, hogy megszerezze magának a csemegét, de a többi majom leverte, pedig már nem is kaptak "hidegzuhanyt". Az új majom persze nem értette, hogy mi miatt kapja a verést, de pár alkalom után megtanulta, hogy a létrán tilos felmenni. Ezután lecseréltek még egy majmot és ugyanez megismétlődött. Elindult a létrán és rögtön kapott is érte… verést. Ebben az esetben az volt a furcsa, hogy az előző új majom is részt vett a verésben, bár ő sosem kapott hideg vizet a nyakába. A harmadik, negyedik és végül az ötödik majommal is megismétlődött ugyanaz a történet, és a kísérlet végére már teljesen kicserélődtek a majmok – az eredeti 5 majomból egy se maradt a ketrecben. Az újak közül semelyik sem tudja, mi miatt van letiltva a létrára való felmászás. Senki sem érti, miért nem lehet elindulni a banánért. Mégsem másznak fel érte. Miért? Ha megkérdeznénk őket és tudnának beszélni, valószínűleg ezt válaszolnák: Nem tudom. Egyszerűen errefelé így működnek a dolgok. Mert ez mindig így volt, és ezt így kell csinálni. Az is lehet, hogy épp most kérdezi meg néhány ember önmagától is: miért tesszük folyton azt, amit általában teszünk, amikor léteznek más utak, más megoldások is. Milyen irányba fejlődjünk, ha mindig csak a régi, kitaposott utat követjük?

Ki mondta azt, hogy ez így jó? Ki határozhatta azt meg, mi a jó nekünk? Létezhet egy másik világ is a mi "kis világunkon kívül", ami jobb és szebb világ?

Nem tudjuk. Miért? Mert nem merjük megkérdezni, miért tilos felmászni azért a csábító banánért. A beletörődők, a tehetetlenek azok, akik továbbra is ülnek lenn a létra alatt, de még az is lehet, hogy időszakonként, valódi ok nélkül, megtámadják azt, aki meg merészeli kérdőjelezni a "törvényt". És miután ezt megtették, ezután is csak továbbülnek a létra alatt… és csak ülnek, beletörődve a sorsukba.

Öntudatosítók: Közvetlenül észlelik hangulatváltásaikat, ezért érzelmi életük kifinomult. Érzelmi tisztánlátásuk nyomatékot ad egyéb jellemvonásaiknak: Többnyire autonóm személyiségek, biztos tudomással korlátaikról és erősségeikről, lelkileg/érzelmileg épek, életszemléletük optimista, pozitív. A rossz hangulaton sosem ruminálnak (rágódnak), ezért ezek sohasem válnak rögeszméjükké, a problémákat feladatnak tekintik, jó a coping(megküzdési) stratégiájuk. Röviden, odafigyelésükkel rendben tartják érzelmi világukat.
Akik tehát már az öntudatosítók csoportjába tartoznak, számukra az önismeret egyértelmű, és azt is tudják, hogy mindez az érzelmi intelligenciájuk fontos alapköve.

Érdemes megfontolnunk az "Ismerd meg önmagad!" szókratészi felszólítást:. Én csak annyit tennék még ehhez: "Ismerd meg önmagad, és ha nem tetszik amit észlelsz, akkor változtass rajta!"

Áttörés, Pénzügyek és érzelmek tudatosítása a párkapcsolatban, Gyakorlati útmutató érzelmi- és pénzügyi intelligenciánk fejlesztéshez című könyv szerzője

Szabadegyetem Magánkönyvkiadó

https://www.attoreskonyv.com/

Fotó forrás: itt itt itt

Miből lesz a felismerés? 

A kutató nem a levegőből veszi modelljét, hiszen meglévő sémákra, tapasztalatokra építi őket. Ha saját tudományán belül nincs megfelelő ismerete valamiben, megkísérli más tudományok bevált modelljeit adaptálni a saját céljaira. Így tette ezt Dobó Mariann is, amikor a pszichológia, asztrológia és pszichoszomatika egyes nézőpontjait összegezte a harmadik könyvében. A pszichológia egyes részterületeinek kutatói is rendre megalkották a saját külön bejáratú fogalmaikat, amelyek az általuk vizsgált sajátos kognitív szerveződést jelenítik meg. Bár a viselkedés alapvető mechanizmusát kutató elméletek, sokféle fogalmak között a laikus néha eltévedhet, mégis található olyan ismeretanyag, amely révén a felismerések száma megnövekszik. Hiszen segítenek abban, hogy a számára épp aktuális választ megkaphassa, élete elakadásának okát megtalálja.

A nehézség talán abból adódhat, hogy a pszichológiai elméleteken kívül is található számos életvezetéssel kapcsolatos jó-tanács. Ebben a rengeteg információban, ami arra hivatott, hogy a megértést elősegítse, a sok laikus valóban eltévedhet. Ráadásul olyan "sokszintű" tanácsadó, jóakaró van már, hogy bizony ember legyen a talpán, aki ebben az információ-áradatban eligazodik. Bátorítanánk az olvasót, hogy az intuíciója alapján válassza ki a legmegbízhatóbb tanácsot, de vajon mennyire képes erre? Jóformán csak azt vagyunk képesek észlelni a környezetünkből, amire van kialakult sémánk.

Mit is jelent ez?

Horváth György pszichológus tömör megfogalmazása szerint: "A megértés: a gondolatok egybeszerveződése". Ezt Mérő László úgy fogalmazta: "a séma összeállása". Ezzel egy régi mondásra utalt, hogy: "csak azt hiszem el, amit látok". Fordítva azonban még inkább igaz: csak azt látjuk, amit hiszünk. Azt vagyunk képesek észlelni, aminek észlelését sémáink lehetővé teszik. "Ez alól még a tudomány se kivétel, így vezérelhetik a paradigmák a kutatást. A séma kialakulásának pillanata gyakran a hirtelen megértés örömét nyújtja. Ezt az érzést szokás aha-élménynek is nevezni".

Miből lesz tehát a felismerés?
Sémáink, sztereotípiáink felkutatásából, megértéséből.

A jó könyvek is segítenek felismerni, megérteni a problémáink gyökerét, okait. Egy-egy gondolatuk révén mi magunk is képessé válunk módosítani némely rossz sémánkat, meggyőződésünket. Az igazi remekművek pedig még motiválóan is hatnak ránk, saját életünk forgatókönyvének megváltoztatására biztatnak bennünket. Hiszen gondolatiságuk segítségével, a felismerések által, mi is megtalálhatjuk a módját, hogyan folytassuk tovább az utunkat céljaink elérése felé.

Bízunk benne, hogy Dobó Mariann harmadik könyve -"Ön sem él úgy, ahogyan szeretné? Dobja le magáról a súlyokat!" Pszicho-asztro-szomatika- is inspirálja az olvasót a felismerésekre, a már oly régen óhajtottt kilóktól, terhektől való megszabadulásra, és legfőképpen a számára kedvező életstílus kialakítására.

© 2015. Szabadegyetem Magánkönyvkiadó™

Ajánlott könyvről itt talál bővebb információt: https://www.facebook.com/pszichoasztroszomatika/

A könyv itt vásárolható meg a honlap webshopjában: https://www.szabadegyetem.com/cart/

Kép forrás: itt itt és itt

Mennyire tudjuk felfedezni magunkban és a másikban a változást? 

Mindenkiben másképp mutatkozik meg a kiválóság, az egyediség, más tempóban tud előrehaladniMinden bizonnyal találkoztak már többen is azzal a problémával, hogy nem értették, miért viszonyulnak a környezetükhöz bátortalanul. Azt is megfigyelhették – életútjukat követve -, hogy volt olyan életszakaszuk, amikor egyik szélsőségből a másikba "csapódtak". Olyan is előfordulhatott, hogy túlzottan meg akartak felelni a környezetükben lévőknek.

Egy nagyon közeli ismerősöm hasonló élethelyzetekről mesélt nekem egy alkalommal. Őszintén beszélt a felismeréseiről: ráébredt arra, hogy mi miatt nem merte felvállalni önmagát.

Régóta készült már arra, hogy megmutassa, hogy ő valójában kicsoda, de úgy látszik most jött el ennek az ideje. Önismereti útja mérföldkőhöz érkezett: képessé vált összefoglalni a fejlődésének történetét.

Sokat gondolkozott azon, hogy vajon a tehetségét, képességeit mi miatt rejtette el a nagyvilág elől idáig. Ez a "rejtőzködés" olyan nagymértékben dominált nála, hogy még az egyetemi évei alatt sem mutatkozott meg kellőképpen a tudása. Sőt még azt is "megcsinálta", hogy a már megírt szakdolgozatát "megnyirbálva" adta le, miután konzulense megdicsérte, milyen kimagaslóan jó munkát végzett.

Minden emberben ott rejtőzik a tehetsége. Ez a veleszületett képessége nagy értéket képvisel. Ha ezt a kincset időben, már gyermekként felismeri önmagában, és ezzel együtt még bátorítást is kap – megtanítják a felnőttek neki azt, hogyan tudja a kreativitásával összhangba hozni a képességeit -, akkor már biztosítva is van számára a kedvező jövőkép megalkotása, tehetsége, tudása stabil megalapozása. Amint szabad utat kap, azt csinálja, amit tud és szeret, ezzel már lehetőséget biztosítanak számra, hogy könnyedén továbbfejlődjön a saját életterületén, személyiségtípusának megfelelően. Legfőképpen akkor van ez így, ha a kisgyermek képességeit a neveltetése során a nevelők, a szülők, pedagógusok is felismerik és magas fokra fejlesztik. Ezzel segítik őt személyisége, tehetsége hiteles megmutatkozásában, olyan pályára terelve őt, ahol a munkája során könnyen tud majd érvényesülni.

Az ismerősöm esetében – mivel tehetségének, igényességének megmutatkozását leginkább a kigúnyolás kísérte – ez az öntudatra ébredés elég későn következett be. De hirtelen mégiscsak ki tudott törni a "labelling" kellemetlen érzéséből, a "hülye gyerek" beskatulyázás rabságából, ahová elég sokáig be volt zárva. Igényessége, jóakarata más megvilágítást kapott.

Már többször elgondolkoztam azokon a kérdéseken, hogy:

• Mi miatt nem segítenek a nevelők azoknak, akiknek sérült az önbizalmuk?
• Miért nem akarják felismerni ennek fontosságát?
• Miért nem avatkoznak bele – asszertív kommunikációval -, ha gyengébben vagy kimagaslóan szereplő gyerekeket kigúnyolják, bántják a társaik?
• Mi az oka annak, hogy például a testnevelő vagy a matektanár nem ismeri fel, hogy a gyerek másban tehetséges jobban?

És azon is még elgondolkoztam, hogy:

• Az emberek vajon mennyire veszik észre a másikban a változást?
• Mennyire képesek ezt észrevéve bátorítást adni nekik, hogy megerősödjön az önbizalmuk?
• Ez intelligencia kérdése, vagy több annál?

Az előítéletekről is szó van most, arról, hogy még az értelmiségi körökben is előfordul, hogy lenézik a másikat, ha nem az elvárásaiknak megfelelően produkálnak dolgokat. Nem azt nézik, miben lehet a másik jó, hanem a hiányosságaikat figyelik, és ezt emelik ki. Ha nem helyesen ír vagy fejezi ki magát jól verbálisan (szóban), avagy nem beszél jól egy idegen nyelvet, vagy éppen ügyetlen a mozgásban stb. máris kritikus szemeket meresztenek rá.

A pszichológus szakma az előítéletről, az anticipációról azt véli, hogy egy személyről megtapasztalt megelőző ismeretek nagymértékben befolyásolják az elfogadást, ami tulajdonképpen tartalmaz egy bejósolhatóságot is. Amint az a gondolat az uralkodó, hogy: "Úgy sem tudja megcsinálni", azaz ügyetlen valamiben, akkor könnyen kimondják: "Ebből a gyerekből semmi sem lesz, nem elég életrevaló", akkor ez a jóslat – mint egyfajta tényként vett információ -, rögzülhet a személyiségben, és ennek következtében így is lesz a jövőben. Ezek a szavak ráhangolják őt egy életszemléletre, vagyis arra a tanult tehetetlenségre, hogy nem képes elvégezni azt a feladatot, amit amúgy tulajdonképpen meg tudna tenni. Lehet, hogy nem profi szinten, de megcsinálná. Ezek a sokszor elhangzott, lebecsmérlő szavak rombolóan hatnak a személyiségre. Önbeteljesítő jóslatként működve sztereotipizálják az embert. Főleg akkor, ha ezek nagy érzelmeket keltők: félelmet, bűntudatot gerjesztők, megszégyenítők.

Pedig minden ember életrevaló, csak lehet, hogy más-más személyiségjegyekkel, tulajdonságokkal rendelkezik, és eszerint más-más életterületre való, máshol tud "otthonosan mozogni", jól teljesíteni. Lehet, hogy vannak nála sokkal ügyesebbek, például a matematikai feladatok megoldásában, de az empátia, a szociális érzékenysége miatt viszont kiválóan képes olyan életterületeken sikereket elérni, ahol ezekre, az előbb említett tulajdonságaira van szükség. Mivel ezekkel az adottságokkal rendelkezik, ettől lesz ő profi. De az is lehet, hogy a mozgáskultúrája kiemelkedő, csodálatosan táncol. Olyannal is találkozhatunk, aki matematikában kiemelkedő, vagy az informatika területein, de lehet, teljesen másban észlelhető a kiemelkedő adottsága, tehetsége.

Az is fontos, hogy a személy temperamentuma is legyen figyelembe véve: milyen életterületen tudja a tehetségével együtt kamatoztatni? Lehet, hogy mivel nagyon nyugodt, türelmes, "lassúbb' személyiségtípusú, teljesen beleillik egy olyan munkakörnyezetbe, mint a kutatás, ahol bizony éppen erre a típusú temperamentumra van szükség, ha sikereket akar elérni az ember. – Sajnos az is előfordulhatott, hogy épp emiatt a lassúságáért gúnyolhatták őt.

A menedzser típusú személynek stresszes lenne ebben a – számára túl nyugodt – környezetben a munkáját végezni. Neki teljesen más tevékenységi kör való.

Amint viszont tudatosítja az ember, milyen eszközöket vegyen igénybe ahhoz, hogy megismerhesse önmagát, megtudhatja: miben jó valójában, miben tehetséges, miben különleges, milyen az ő eredeti személyiségtípusa, mit szeretne legjobban csinálni, akkor ezzel együtt már sokkal megértőbb tud lenni saját maga és mások iránt is.

Megérti még azt is, hogy mindenkiben másképp mutatkozik meg a kiválóság, az egyediség, más tempóban tud előrehaladni. Ennek eredményeképpen jóval könnyebben fel tudja fedezni önmagában, de másokban is a változást.

Az Áttörés tréning könyv szerzője

A könyv itt vásárolható meg: https://www.szabadegyetem.com/cart/

Vagy a tréning könyv önálló honlapján rendelheti meg: https://www.attoreskonyv.com/

Fotó forrás:itt

Már a csapból is a boldogság folyik? 

Épp a minap került a Facebook hírfolyamon a látókörömbe egy olyan panaszkodás, hogy túl sok infó, inger, könyvek, tanfolyamok, programok kerülnek a világhálóra kínálatként, amelyek gyors fejlődést, gyógyulást, "megváltást", boldogságot ígérnek, avagy megmondják a tutit, hogy "merre az arra".

E poszt írója sok mindent kipróbált már, de csak nagyon kevés működött nála. Legfőképpen az, amikor egy kis időt szánt önmagára, és elcsendesedve figyelte "legbelső hangját".

Az önismerethez, önfejlesztéshez valóban szükség van erre a befelé fordulásra. Bár a posztolónak az elüzletesedett spiritualitásból lett elege, mégis úgy éreztem, érdemes egy-két gondolatot megosztanom a könyvírók védelmében. Korábban már megjelent a honlapomon egy cikkem arról, hogy az új szokás rögzítésénél milyen fontos a fókuszt tartani: Mire figyeljünk, ha egy új szokást akarunk rögzíteni? címmel Itt.

Az átmenet

Most arról az átmenetről írok, amely átfogja a tréning, a tanácsadás teljes ciklusát. Joseph O'Connor is felhívja a figyelmet az átmenet létezésére az NLP tanfolyamain. Én is most ezt teszem, felidézve az ő meglátásait. Érdemes tehát felismernünk, hogy: mind az életvezetési tanácsadónak, mind a kliensnek fontos megértenie mi zajlik a személyben egy új életstílus kialakítás alkalmával. A kliens egy olyan problémából vagy helyzetből indul ki, amit meg akar változtatni. Ahogy Joseph O'Connor hangsúlyozza, a kliensnek szembe kell néznie a változástól való félelemmel is, és azzal, hogy frusztrált lehet a fejlődés elmaradása miatt. Ezek a félelmek látensen vannak jelen, nincsenek tudatos szinten.

Ha kijutott a félelem és a frusztráció szakaszából, ezután egy átmeneti állapotba kerül.

Ekkor még mindig szüksége van a tréner, az életvezetési tanácsadó vagy pszichológus támogatására. A kliens felelősséget vállal és elkötelezi magát a változás iránt. A tanácsadói kapcsolat egy struktúrát biztosít, amivel segíti a klienst céljai elérésében.

Az átmenet a tréning, a tanácsadás legkényesebb időszaka. A kliens már nincs a régi helyzetben, de még nincs az újban sem. Nem jutott még oda teljesen.

Sokat segít, ha a kliens inkább arra gondol, hogy elhagy bizonyos dolgokat ahelyett, hogy arra gondolna, hogy elveszíti. A szavak, gondolatok erejéről is szó van most. Senki se szeret veszteségélményt átélni.

A szokások

A szokások stabillá teszik az életünket. Amikor változtatni akarunk, a szokásaink ellenállnak ennek a szándéknak. Az életünk megváltoztatásához bizonyos szokásainkat is meg kell változtatnunk, és újakat kell kialakítanunk.

A szokások rögzítőkhöz kapcsolódnak.

Egy rögzítő lehet vizuális, auditív vagy kinesztetikus "generátor" is. Sajátos reakciókhoz, érzelmi állapotokhoz kapcsolódhatnak. Vannak közömbös rögzítők, de vannak olyanok is, amelyek jó állapotba, és vannak, amelyek rossz állapotba hoznak bennünket. Ezek szerint a különböző ingerek, különböző módon hatnak ránk, attól függően, hogy a rögzítőkhöz milyen fokú érzelem társul. A rögzítőket többnyire nem vesszük észre, csak az általuk kiváltott állapotokat, hangulatokat.

Amikor új szokásokat hozunk létre, akkor új rögzítőket szükséges létrehoznunk. A jövőkép alkotásunkhoz fontos az a hitünk is, hogy meg tudjuk ezt jól csinálni. Ekkor a kliensnek jelenben kell lennie, hogy megismerhesse a jelent és megtervezhesse a jövőt. Az önmegfigyelő gyakorlat azért hasznos a kliensnek, mert értékelni tudja, hol tart, és meglátja, hogyan húzzák vissza a régi szokásai.

Az önmegfigyelés lényege tehát az, hogy ítélkezés nélkül figyeljük meg az életünket. Nagyon hasznos, hogy ha ez idő alatt a kliens naplót vezet a haladásáról, észrevételeiről.

A tréner, tanácsadó úgy ösztönzi cselekvésre kliensét, hogy feladatokat ad neki, erőfeszítésekre készteti, és kéréssel fordul hozzá. Az erőfeszítés hatására a kliens túllép a saját határain, kilép a komfortzónájából, szokásaiból.

A kérés arra ösztönzi a klienst, hogy a sajátos tevékenység segítségével haladjon tovább a célja felé.

A feladat összetett: a tanulás visszajelzésekből áll, és az eredményesség sikerét az is megmutatja, hogy a kliens mennyire érez felelősséget a tettei és az élete iránt.

Három alapkérdést tehetünk fel a kliensnek:

• Mit fog tenni?
• Mikor fogja megtenni?
• Hogyan fogja megtenni?
  

A kliensnek szüksége van az életvezetési tanácsadó vagy a pszichológus segítségére. Két módon tudja ezt biztosítani a tanácsadás:

• Megtanítja a klienst arra, hogy gondolatban játssza le a célját.
• Segít a kliensnek abban, hogy rögzítőket helyezzen el az életében. Mégpedig optimista, pozitív érzelmeket, kreatív életszemléletet – a tanácsadó segítő eszközei segítségével.
  

A tréning, a tanácsadás akkor ér véget, amikor a tanácsadó/pszichológus és a kliens megegyeznek abban, hogy a kliens elérte azt a célt, ami miatt a tréningre/tanácsadásra jött, hacsak valamilyen drámai esemény nem szakítja félbe a tréninget.

Az önfejlesztő könyvek, legfőképpen azok, amelyek tanácsadóknak, életvezetőknek készülnek, feltételeznek némi jártasságot. Egyfajta elköteleződést is saját magunk mélyebb megismerése iránt.

Nos, a boldogság elérésére való biztatást, ennek a kifejezésnek használatát valóban sokszor olvashatjuk, hallhatjuk, és van amikor azt érezhetjük, hogy már a csapból is a boldogság folyik. Bár én nem gondolom ennek könnyű elérését. Hiszen tudom, hogy a valódi boldogság eléréséhez, fenntartásához önismeretre, folyamatos önfejlesztésre, érzelmi intellignciánk fejlesztésére is szükségünk van. Az én(ön)tudatosság, énkép, énmárka építéséhez, az önmotiváció, a boldogság megéléséhez, beteljesedéséhez az egyéni konzultációk, de még az önfejlesztő könyvek is sokat segítenek.

Dobó Mariann

Személyi- és életvezetési tanácsadó pszichológus

Áttörés könyv szerzője

Személyes vagy online konzultációkra jelentkezés itt: Dobó Mariann +36 70 419 99 94 vagy

https://www.szabadegyetem.com/kapcsolat

https://szabadegyetem.com/referenciak

Fotó forrás: itt itt és itt 

Mennyire vagyunk öntudatosak? 

Pszichológusok nehézkes kifejezéssel metakogníciónak nevezik, ha tudatosítjuk gondolkozásunk folyamatát, illetve metahangulatnak, ha kedélyváltozásainknak tudatában vagyunk. Goleman (1997) az öntudat szót (self-awareness) tartja ennek szerencsésebb kifejezésének, abban az értelemben, amikor képesek vagyunk a belvilágunkat kitartóan szem előtt tartani. Ez az önmagunkra irányuló tudatosság minden tapasztalatot körbejár és vizsgál, az érzelmeket is beleértve. E fajta tudatosság rokon azzal, amit Freud egyöntetű, lebegő figyelemnek nevez, s a leendő pszichoanalitikusoknak ajánl. Ez a figyelem mindent, ami a tudatba kerül, érdeklődően fogad. Egyes pszichoanalitikusok erre a "figyelő én" kifejezést használják, hiszen az öntudatosítás képessége révén az analitikus meg tudja figyelni saját reakcióit is mindarra, amit a kliens mond, és amit a szabad asszociáció folyamata kifejleszt a páciensnél.

Az ilyen öntudatosítás feltételezi az agykéreg aktivált állapotát: kiváltképpen a nyelvi régiókét, amelyek ráhangolódnak a születő érzelmek azonosítására és megnevezésére. Az öntudatosítás azonban semmiképpen sem egy szenvedélyes koncentrálás a magunkkal ragadó érzelmekre, amely túlreagálná vagy felfokozná, amit észlelünk. Inkább semleges: fenntartja az önreflexiót az érzelmi viharokban is.

Az érzelmi intelligencia fejlesztése tehát a mai ember egyik fontos feladata, amelyhez az éntudatosság is hozzátartozik.

Az érzelmek tudomásulvétele alapvető érzelmi készség, amely alapja a többinek, például az érzelmi önkontrollnak.

Az öntudatosítás optimális formájában a szenvedélyes vagy viharos érzelmeknek pontosan egy higgadt tudomásulvételét teszi lehetővé. Ez abban a formában is megnyilvánul, hogy egy lépést hátrálunk az élménytől: párhuzamos a "metatudatáram", amely követi a fősodort eseményeket anélkül, hogy elmerülne, elveszne bennük. Nagy különbség van például aközött, hogy nagyon dühöngünk valakire, vagy hogy közben átfut az agyunkon az önmagunkra vetülő gondolat: "Hű, de dühös vagyok!" A figyelem idegrendszeri mechanizmusai szempontjából az agyi tevékenységnek ez az árnyalatnyi eltolódása vélhetőleg jelzi, hogy az agykéreg pályái aktívan észlelik az emóciót, s ez az első lépés afelé, hogy úrrá legyünk a helyzeten.

Az öntudat röviden annyi, hogy "tisztában vagyunk a hangulatunkkal, egyszersmind róla való gondolatainkkal" – állítja John Mayer, a New Hampshire-i Egyetem pszichológusa, aki a yale-i Peter Salovey-vel együtt dolgozta ki az érzelmi intelligencia elméletét.

Az öntudat tehát a belső állapotok reakció és ítéletmentes nyomon követése. Ha az egyént nagyon felzaklatja valami, érzelmi öntudatra vallanak az olyan jellegzetes reagálások is, mint a "nem helyes így éreznem", "próbálok valami szépre gondolni, hogy jobb kedvem legyen", vagy "még véletlenül se gondolj rá!". De Mayer szerint az öntudatnak ezek beszűkültebb változatai.

Bár logikailag különválasztható az érzelmek tudatosítása és a megváltoztatásukat célzó cselekvés, Mayer szerint a gyakorlatban összekapcsolódik a két dolog: ha ráébredünk pocsék lelkiállapotunkra, ki is akarunk mászni belőle. Ez a felismerés azonban más lapra tartozik, mint azok az erőfeszítéseink, melyeknek célja meggátolni, hogy érzelmi felindulásban cselekedjünk. Ha a gyerekre, aki dühében megütötte a társát, rászólunk, hogy "hagyd abba!", a verekedést talán berekesztjük, de a düh tovább ott marad benne. A gyerek gondolatai nem tágítanak a dühöt kiváltó októl – "Elvette a játékomat!" –, és a düh nem csillapul.

Az önmegfigyelés hatása erősebb a heves negatív érzéseknél: Ha felismerjük, hogy dühösek vagyunk, megnő a szabadságunk – nemcsak az a választásunk, hogy semmiképpen sem hagyjuk a dühöt cselekvésben megnyilvánulni, hanem további lehetőségünk, hogy szélnek is eresszük azt.

Mayer úgy találja, hogy az emberek aszerint, hogy milyen stílusban tartják számon és kezelik érzelmeiket, háromféle típusba sorolhatóak:

Lehengereltek: Az ilyen emberek gyakran érzik magukat tehetetlennek a lehengerlő érzelmeikkel szemben, hangulataik szinte uralkodnak rajtuk. Csapongók, érzelmeikről kevésbé vesznek tudomást. Csekély az igyekezetük arra, hogy a rossz hangulataikból kikeveredjenek, mert úgy vélik, képtelenek befolyásolni életüket. Gyakori tapasztalatuk a megsemmisülés, az önuralom elvesztése.

Beletörődők: Gyakran világos előttük, mit éreznek, de hajlanak arra, hogy beletörődjenek a kedélyállapotukba, és nem akarnak változtatni rajta. A beletörődőknek a jelek szerint két altípusa van: azok, akiknek hangulata többnyire jó, tehát a motivációjuk kicsi a változtatásra, illetve azok, akik tisztában vannak hangulataikkal, mindazonáltal ki vannak téve rossz hangulatoknak, de napirendre térnek efölött, kisujjukat sem mozdítják, hogy másképp legyen, ha mégúgy szenvednek is. Ez a minta lelhető fel például azoknál a depressziósoknál, akik természetesnek veszik kétségbeesett lelkiállapotukat.

Öntudatosítók: Közvetlenül észlelik hangulatváltásaikat, ezért érzelmi életük kifinomult. Érzelmi tisztánlátásuk nyomatékot ad egyéb jellemvonásaiknak: többnyire autonóm személyiségek, biztos tudomással korlátaikról, lelkileg épek, életszemléletük pozitív. A rossz hangulaton nem rágódnak, nem válik rögeszméjükké, hamarabb leküzdik. Röviden, odafigyelésükkel rendben tartják érzelmi világukat.

Az öntudatos személyeknek az "Ismerd meg önmagad!" szókratészi felszólítás egyértelmű. Mindent megtesznek annak érdekében, hogy felismerjék jó tulajdonságaikat és erősségeiket, velük született adottságaikat, tehetségüket - azaz önmagukat. Mindezekkel együtt fontos számukra, hogy fejlesszék érzelmi- és pénzügyi intelligenciájukat. Ön mennyire tartja magát öntudatosnak? Mit tesz azért, hogy fejlessze érzelmi- és pénzügyi intelligenciáját?

"Ön sem úgy él, ahogyan szeretné? Dobja le magáról a súlyokat!" és az "Áttörés, Tegyük rendbe az életünket! Gyakorlati útmutató érzelmi és pénzügyi intellgencia fejlesztéshez" könyvek szerzője

Dobó Mariann

Személyes- vagy online konzultációk időpont egyeztetése:

+36 70 419 99 94

Könyvvásárlás: keresse a honlap könyv shopját! > https://www.szabadegyetem.com/cart/

https://www.szabadegyetem.com/kapcsolat

https://www.szabadegyetem.com/referenciak

Fotó forrás: itt és itt

Mi szükséges a sikeres életvezetéshez? 

Mi miatt fontos az érzelmi intelligenciánkat is fejleszteni?

Számos fórumon találkozhattunk már azzal a törekvéssel, ahol célként tűzték ki az érzelmi intelligencia növelését. Valóban nagyon fontos ezt a kompetenciánkat fejlesztenünk, ezzel együtt párhuzamosan azt is megfigyelnünk, hogy vajon jelenleg milyen életstílust folytatunk, hogyan reagálunk a különböző élethelyzetekre, hogyan kommunikálunk, milyen stílusban?

Ha életünkben – ahogyan ezt az üzleti életben is nevezik – a személyes hatékonyságunkat növelni szeretnénk, ahhoz bizony legelőször az életstílusunkat szükséges nagyító alá helyezni. Egy érzelmileg intelligens ember képes ezt már zokszó nélkül, szinte rutinból megtenni, hiszen az "öncoachingolás", az önfejlesztés már élete részévé vált. Folyamatosan fejlődni akar, és még az érzelmi intelligenciáját is növelni szeretné – a szakmai tudása mellett. Ő az, aki nagyon jól tudja, hogy ezek fejlesztését kevésbé lehet növelni éntudatosság nélkül, és ezen belül fontos még a pontos önértékelésére, önbizalma fejlesztésére is figyelnie.

Az érzelmi tudatosság tehát rendkívül fontos: azaz érzelmeink és azok hatásainak a felismerése. Fontos tudnunk: minden érzelem mögött egy-egy szükséglet is rejtőzik.

Számos esetben felteszik az életvezetéssel foglalkozó szakemberek klienseiknek azt a kérdést: mennyire tudatosítják érzelmeiket, gondolataikat, szükségleteiket? Hol tartanak ezekben a megfigyelésekben? Hol tartanak az önmegvalósításuk útján?

A pontos önértékeléshez természetesen az erősségeink és korlátaink ismeretére is nagy szükségünk van, hiszen akkor leszünk képesek az életstílusunk megváltoztatására – ha szükséges -, amint tudjuk, mi az, amit célszerű már megváltoztatnunk.

Legfontosabb feladatunk pedig az, hogy megerősítsük önbizalmunkat. Vagyis az értékeink, tehetségünk, képességeink biztos tudatát.

Sikeres életvezetés? Tehát akkor pontosan hogyan? Mi az, amit érdemes feltétlenül fejlesztenünk, hogy harmonikusabb, boldogabb életet tudjunk élni? Mindenesetben alap az érzelmi intelligenciánk fejlesztése. Ha önbizalma, vagy érzelmi tudatosságának, kommunikációs készségének fejlesztésében elfogad mentorálást, akkor szívesen fogadom a jelentkezését.

Dobó Mariann

Személyi és életvezetési tanácsadó pszichológus

Személyes- vagy online konzultációk időpont egyeztetése:

Telefonon: +36 70 419 99 94 vagy

https://www.szabadegyetem.com/kapcsolat

https://www.szabadegyetem.com/referenciak

Javasolt irodalom:

Önfejlesztéshez, haladó önismereti könyvek:

Dobó Mariann: Áttörés, Tegyük boldoggá az életünket! Gyakorlai útmutató érzelmi intelligenciánk, pénzügyi intelligenciánk fejlesztéséhez

Dobó Mariann: Ön sem úgy él, ahogyan szeretné? Dobja le magáról a súlyokat! Pszicho-asztro-szomatika

© 2015. Szabadegyetem Magánkönyvkiadó™

Tréningkönyveket vásárolja meg itt:

https://www.szabadegyetem.com/p/https-www-szabadegyetem-com-dobomariann-pszichoszomatika/

>https://www.szabadegyetem.com/cart/

> https://www.attoreskonyv.com/

Fotó forrás: itt és itt

Még időben

Könyvrészlet

Dobó Mariann: Áttörés, Tegyük boldoggá az életünket! Gyakorlati útmutató érzelmi- és pénzügyi intelligencia fejlesztéshez

"2009-ben különös fordulóponthoz ért az életem. 53 évesen rá kellett döbbennem arra, hogy egy fillér nélkül maradhatok pillanatok alatt, közel húszmillió forintos jelzáloghitellel, autóhitellel együtt, amelyek csak növekedhettek az árfolyam-ingadozás miatt.

Abban a téves meggyőződésben éltem, hogy nem az én dolgom a család pénzügyi helyzetével mélyebben foglalkozni. Az sem térített korábban megfontoltabb, öngondoskodást stabilizáló életvitelre, hogy többször is kerültem a férjemmel együtt pénzügyi nehézségbe az életem során.

Volt, amikor befektetéseink kiválóan működtek, és volt, amikor nem. E történet azzal folytatódik, hogy férjemet a szívével kivizsgálták, és megállapították, hogy előfordulhat nála ismét az érelzáródás. Egy bypassműtéten és egy agyi sztrókon túl volt már. Ijesztőnek tűnt számomra, hogy már megint ilyen állapotba került. Furcsa mód, mint minden vészhelyzetben, most is erős maradtam, akár ironikusan úgy is jellemezhetném ezt, hogy "tartottam magam".

De aztán felismertem, hogy még ha kiváló lélekjelenléttel is rendelkezem, emellett még a védekező, elhárító mechanizmusaim is túl jól működtek.

A pszichológiai elhárító mechanizmusokat nagyon jól ismertem már, mindezeket magamon is érzékelve úgy gondoltam, itt az ideje, hogy szembenézzek azzal az élethelyzettel, amiben éppen vagyok. Anélkül, hogy "elmismásoljam" a dolgokat. Észre kellett végre vennem, hogy megismétlődnek az események. Mivel a hitemre már sokszor támaszkodhattam, most sem tehettem ezt másképp, így az optimista hozzáállásomat megerősítve csak arra tudtam gondolni, hogy számunkra minden a legkedvezőbben fog alakulni. Természetesen ezentúl még az is folyamatosan foglalkoztatott, hogyan tudnám ezt az ismétlődést megállítani? Ki akartam deríteni, mi lehet ennek az újra visszatérő pénzügyi katasztrófának a valós "mozgatórugója"?

Ezt a lélektani válságot az is továbbgerjesztette, hogy veszélybe került az eddigi passzív jövedelmünk, az üzletpartnerünk szintén fizetési nehézségbe került. Az álmunk, amire mindig vágytunk, hogy legyen egy olyan jövedelmünk, amely mellett meg tudjuk élni mindazt, amit szeretnénk, félbeszakadt. Amikor ezt megvalósítottuk, valóban megengedhettük magunknak, hogy tanuljunk, mentálisan is fejlődjünk. Korábban külkereskedőként, nagykereskedőként Olaszországba jártam folyamatosan kiállításokra, és volt, amikor áruért. Majd később négy kiskereskedelmi boltot nyitottunk együtt a férjemmel. Egyértelmű megnyugvást jelentett számunkra az a megfontolt döntésünk, hogy megszabadulunk ettől az állandó stressztől, és "kiszállunk" az üzleti élet ilyenfajta tevékenységéből.

A rettentő nagy nyomás férjem egészségi állapotára is kihatott. Akkor kellett szívműtétet végrehajtani rajta először. Szerencsére időben észlelve a problémát, így a szívinfarktust elkerülhette. Az anyagi helyzetünk válságba kerülése, ezzel együtt férjem ismételt egészségügyi romlása abban a pillanatban engem is elindított életem átgondolására.

A "sors", úgy látszott, közbeszólt, itt volt az ideje, hogy megvizsgáljam végre önmagamban: mi az oka annak, hogy ebben a számomra kényelmetlen élethelyzetben vagyok újra?

Elhatároztam, hogy különböző módszereket alkalmazva elkezdem a megfigyeléseimet, és kifejezetten a pénzhez való viszonyomra összpontosítok, amit eddig még sohasem tettem, annak ellenére, hogy gazdasági területen tevékenykedtem.

Különböző gazdasági könyveket olvasva kutatásokat kezdtem el folytatni több szálon. Párhuzamosan foglalkoztam a vonzás törvényével, és annak kiderítésével is, mi akadályozhatja meg az embert a valós jólléte elérésében?

Mindez szinte egy időben történt, így születhetett meg – életem története révén – a "Mi teszi az embert gazdaggá?" című kétrészes tanulmány, amely feldolgozásának egyikét épp most tartja a kezében a kedves olvasó.

Nos, egyértelművé vált számomra, hogy a pénzhez való viszonyomat meg kell változtatnom, és ezzel együtt az öngondoskodási programomat is be kell indítanom.

Célom az volt, hogy egyszerre teremtsem meg a jólétet és az összhangot önmagamban. Az anyagi gazdagság mellett a mentális, érzelmi egészséget és a szabadságot is nagyon fontosnak tartom.

Itt jegyzem meg, hogy jólét és jóllét között van némi különbség.

A jó-lét inkább anyagi oldalról közelíti meg a vágyott állapotot, élethelyzetet, míg a jól-lét ennél jóval többet foglal magában. Eléréséhez a pénzügyi területeken kívül fontos még mentálisan, érzelmileg és egészségileg is jól lennünk. De ezekről még úgyis sokszor lesz szó a könyv további részeiben.

Egyik nap jegyzeteket akartam készíteni a megfigyeléseimről, és valamilyen különös oknál fogva nem tudtam átállítani a számítógépemet, amikor elkezdtem az ezzel kapcsolatos munkát. Nyilván, ez csak egy "véletlen" egybeesés lehet annak, aki kevésbé hisz a szinkronicitásban. Egy korábbi összefoglaló írás részlete ismét megjelent előttem, szinte odadobva elém egy üzenetet. Hozzáteszem, hogy azzal az életérzéssel olvastam ismét, hogy mi lesz velünk ezután? Mit gondol az olvasó, melyik mondatot láttam meg kiemelve?

"Szembe kell néznem azzal a ténnyel, hogy tovább vihetek egy anyai sémát, hiszen édesanyám is, amikor én megszülettem, fillér nélkül maradt – egyedül." Felnevetve, kissé értetlenül ugyan, arra gondoltam: Nos, igen, úgy látszik, itt tartok most én is! Ez tehát az ismétlődés egyik oka. Bízom benne, hogy az mégsem fog bekövetkezni, hogy egyedül maradok.

Felfedező utazásom során – a különböző önfejlesztő könyveket tanulmányozva – egyre pontosabban értelmeztem azt a véleményt, hogy a pénz befolyásolja az életszínvonalunkat. Valóban sokan gondolják azt, közöttük voltam én is, hogy a pénz kevésbé tartozik a legfontosabb dolgok közé az életünkben. De furcsa módon mégis érinti az életminőségünket, meghatározva a képzéseinket, tanulásunkat és az egészségünket is. Hiszen, ha ezeket nincs módunkban finanszírozni, akkor a bennünk felgyülemlett, túl sok elfojtás miatti feszültség, megjelenhet az életünkben – még betegség formájában is. Pedig mindenki szeretné ezt elkerülni.

A betegség eltüntetésére ismételten, mégiscsak, pénzre van szükségünk. Hiszen az orvosságokért is fizetnünk kell. A pénz tehát az életünk része. Az, hogy milyen "minősítésben" jelenik meg az életünkben, és mire költjük, ez mostantól kezdve csak rajtunk múlik.

Azzal a véleménnyel is egyetértek, hogy ennek a megtanulását, elsajátítását már gyermekkorban érdemes elkezdeni.

Észrevehetjük még azt is: amint szívesen hozzuk magunkat előtérbe, és jóleső érzéssel gondoskodunk önmagunkról, felszabadultabbakká válunk, és örülünk annak, hogy elérjük, amit valójában akarunk. Ebben az esetben már összekapcsolhatjuk ezt azzal is, hogy az egyén saját magát milyen mértékben tartja értékesnek.

A "jóllétérzésünk" meghatározó állomása tehát még az is, hogy:

• mennyire tartjuk magunkat fontosnak, és ezzel együtt milyen életminőségben találjuk magunkat;
• mennyire tudjuk megszerezni és megtartani a pénzünket, vagyontárgyainkat, kapcsolatainkat;
• hogyan gondoskodunk önmagunkról?

Mivel én már nagyon fontosnak tartom – az önkép fejlesztése részeként – a pénzügyi és érzelmi intelligencia fejlesztését is, így ebben a könyvben alapinformációkhoz jut az olvasó ezekkel kapcsolatban.

Saját tapasztalatomból tudom, mennyire fontos a pénzügyi és érzelmi intelligenciánk részeként elemzett öngondoskodás.

Az is egyértelművé vált számomra, hogy ez többszintű is lehet.

Mindenkinek lehetnek elakadásai az élete különböző területein, fölösleges ezért szégyenkeznünk. Ahhoz, hogy ezekből az élethelyzetekből kijöjjünk, hasznos számunkra az emberi magatartás megértése, hiszen ez hozzásegít bennünket számos terhelő energia elengedéséhez.

Egyre többen vannak azok, akik szeretnének olyan információkhoz is hozzájutni, amely által összhangba kerülnek önmagukkal, azért hogy harmonikusabban, életvidámabban tudják élni az életüket.

Ha szívesen fejlődik, változtat az életén, arra vágyik már, hogy felszabaduljon a régi, elavult szabályrendszerektől, ismétlődésektől, akkor Ön is azok közé tartozik, akiknek íródott e könyv.

Ehhez viszont:

• Fontos ismernie annyira önmagát, hogy bizonyos élethelyzetekben el tudja dönteni, mikor és miben változtasson.
• Ahhoz, hogy képes legyen az irányítást a kezében tartani, a tehetségét, képességeit is szükséges felfedeznie, megnövelve ezzel az önbizalmát.
• Fontos, hogy tisztában legyen azzal, hogy Önnek ugyanúgy szabad a saját előnyeire is gondolni. Itt az ideje, hogy megszabaduljon a kényszerhelyzeteitől.

Az információszerzésen felül azonban azt is érdemes még elfogadnia, hogy pontos helyzetfelmérésre van szüksége a pénzügyeit, kapcsolatait, tehetségét illetően.

Én is pontosan ezt tettem.

Amikor 2009-ben elkezdtem a kutatásaimat, az a szándék vezetett, hogy leírjam azokat az általam felismert gondolatokat, nyilvánvalónak vélt szabályokat, amelyek több ismerősöm életét is megnehezítették.

Későbbiekben már az a kíváncsiság is hajtott, hogy felfedezzem, vajon mi lehet az, ami megakadályozhatja az embert gazdagsága elérésében.

Ezenbelül két okból is összefoglaltam a felfedező utazásomat:

Első ok, hogy választ kaphassunk a következő kérdésekre:

• Mi miatt kerülhetünk ismét ugyanabba az élethelyzetbe?
• Mi befolyásolja látensen (rejtetten) a viselkedésünket?
• Milyen értékrendszer, szabályrendszer az, ami motivál bennünket?
• Mi az öngondoskodás lényege?
• Mi miatt nem gondoskodik eléggé magáról egy ember?
• Mit jelenthet az egyén számára a pénz?
• Hogyan viszonyulhatunk a vagyonosodáshoz?
• Mennyire akarunk függetlenek és önállóak lenni?
• Hogyan tudjuk megélni egyediségünket?
• Mennyire vagyunk öntudatosak? Tudjuk-e, kik vagyunk valójában?
• Tudjuk-e egyáltalán, miben vagyunk a legjobbak? Milyen kimagasló képességeink vannak?
• Mennyiben tudjuk a képességeinket a pénzszerzésre is felhasználni?
• Párkapcsolatunkban milyen kommunikációs eszközöket használunk a konfliktusmegoldásokra?
• Ezek mennyire rugalmasak, hatékonyak, és a "valós jóllétérzésünket" hogyan befolyásolják?

Második ok, ami miatt összegeztem a tapasztalataimat és megírtam ezt a könyvet az, hogy elhitessem: minden ember alapban jóságosnak születik, és ebben tényleg sohasem szabad kételkednünk.

Azért írtam még meg ezt az önfejlesztő könyvet, hogy felhívjam a figyelmet arra is, vegyük észre a ránk rakódott fölöslegeket (fájdalmakat, félelmeket, bűntudatokat), és minél hamarabb szabaduljunk meg tőlük! Miután ez megtörtént – vagy ezzel párhuzamosan –, fedezzük fel a velünk született adottságainkat is, és mutassuk meg azt, akik valójában vagyunk!

A következő oldalakon – az önmegfigyelés céljára – többféle kérdőívet talál, melyeknek kitöltése nélkül kevésbé tudja hasznosítani az olvasottakat. Az eredmény nagy része tehát az elköteleződésétől függ.

Amint ezt megteszi, garantálhatom, hogy olyan tulajdonságai is felszínre fognak "törni"– ha valóban komolyan foglalkozik a leírtakkal-, amelyek elősegítik a "jóllét énérzésének" kiteljesedésében.

El is kezdheti a megfigyeléseit – még időben – azzal, hogy összefoglalja: jelenlegi életében milyen kérdések azok, amelyek folyamatosan foglalkoztatják Önt? Mi lenne az a három kérdés, amire leginkább szeretne most választ kapni?"

A szerző

Ha kíváncsi a folytatásra rendelje meg a könyvet itt- a könyv önálló honlapján > https://www.attoreskonyv.com/

Szabadegyetem Magánkönyvkiadó könyvajánlata

Mitől szabaduljunk fel?

Mitől szabaduljunk elsősorban fel? 

Nagyon sok ember az anyagi függőséget emeli ki megoldandó feladatnak. Hogy igazuk van-e, ennek eldöntését az olvasóra bíznám. Azt azért lehet hogy érdemes megfigyelnünk, hol tartunk ebben a témakörben? Az is lehet, hogy eddig nem vettük észre, hogy benne vagyunk egy olyan függőségi viszonyban, amely igencsak "fojtogat" már bennünket. Minden bizonnyal akit ezek a kérdések érintenek tovább fogja gondolni az előzőeket, majd ezután az egész életét jól "átvilágítja", hogy megtalálhassa az úgynevezett vakfoltot. Vakfolt bizony akad bárki életében, amit jó, ha felismer és felülvizsgál.

Sajnos napjainkban megfigyelhető – még ha sok esetben "láthatatlanul" is van ez jelen – a testi, lelki vagy gazdasági abúzus (erőszak). Ami alól már sok ember szeretne felszabadulni. A probléma az, hogy némelyik esetben annyira alárendelődik és megszokja az egyén a kodependenciát (a társfüggőséget), hogy azt sem veszi észre, hogy egyáltalán benne van egy függőségi helyzetben. Főleg a lelki/érzelmi és gazdasági függőségben tartás esetében lehet igencsak veszélyes a helyzet.

Talán hasznossá válhat mindenki számára az a felismerés, hogy a pénzügyi válság elsősorban az emberben keresendő. Érdemes tudni, hogy a pénzügyekkel kapcsolatos problémák csak másodlagosak és jelzésértékűek. Vagyis az egyénnek először az önmagával való belső összhangjával, értékeinek felismerésével kellene elsősorban foglalkoznia, utána pedig, mindenképp, a pénzügyi intelligenciájának a fejlesztésével. Az is fontos feladata, hogy felfedezze, mennyire tudja megélni a kapcsolataiban az egyediségét, milyen minőségű szeretetet fejez ki? Különös gondolat ez, tudom. Még hogy minősítsük a szeretetet? Pedig akinek jó az "érzékelője", akkor ő azt is meg tudja különböztetni, milyen az "életvidám" szeretetet, és milyen a ragaszkodó szeretet. Az első a felszabadultság érzését adja, a másik fájdalmas, szomorú érzést eredményez.

Hogyan ismerjük fel a társfüggőséget?

A társfüggőség egyik eszköze az anyagi függésben tartás: a munkáról való lebeszélés vagy attól való eltiltás, fizetés elvétele, mindennapi kiadások megkérdőjelezése, szoros elszámoltatás, közös céggel való sakkban tartás, pénzügyi zsarolás.

Ha van ilyen, akkor ennek tudatosítása igen fontos feladatunk. Amint ezt már említettem, az anyagi függőségben tartás történhet latensen is, ezért felismerésére kiváló lehetőség a testbeszéd megfigyelése. Hiszen a szavak mögött lehet, hogy teljesen más tartalom, és ehhez társuló érzelmek rejtőznek. A testbeszéd mindig a valós érzelmeket közvetíti, és előfordulhat, hogy éppen a mondottaknak az ellenkezőjét mutatja: vagyis bár amit mond, segítőkésznek hangzik, mégis az egyén valós szándéka az akadályoztatás, a legyengítés, megtagadása a kérésnek.

Vegyük most sorra, hogyan jelentkezhet a gazdasági válság!

Valamelyik családtag pénzügyileg erősen kontrolláló, legtöbb esetben tudattalan viselkedése akár az egész család számára is egy igen nagy stresszforrás lehet, amely a többi családtagot menekülésre vagy küzdelemre készteti. Ezért olyan sok a feszültség a társfüggők családjában! A kodependencia (a társfüggőség) személyiségvonássá, akár szereppé, sőt identitássá (teljes azonosultsággá) képes alakulni a szocializáció (családi neveltetés) során. Tehát a társfüggőség kialakulása már gyermekkorban kezdődik, és a párválasztással folytatódik. Mivel gyermekeink utánoznak, másolnak bennünket, ezért a jövőjük is függ attól, milyen a viszonyunk a párunkhoz. Súlyosabb esetben a társfüggőség személyiségtorzulássá válhat, hiszen az egyén neveltetésétől fogva hajlamos önmagát háttérbe szorítani, még akkor is, ha ez ellenkezően látszik az elhárító mechanizmusa miatt. A reakcióképzés is – mint a védekezés, hárítás, sőt az önbecsapás egyik módja –, egyfajta kompenzáció. Az egyén önmaga elől úgy rejti el valamely késztetését, hogy ellenkező irányú motivációt fejez ki. Ennek következtében szélsőséges viselkedés figyelhető meg nála: vagy domináns, agresszíven uralkodó vagy túl alázatos, önfeláldozó. Tehát egy társfüggő érdekes pszichocsapdákat állít fel a családban, igaz – amint ezt már többször is említettem – tudattalanul. Alacsony önértékelése miatt rosszul viseli, ha bírálják, felháborodik, hogy mindig őt bántják. Feszültséget és még bűntudatot is érez, ha a másiknak problémája van. Meg van győződve, hogy a párkapcsolat olyan egybeolvadás, amelyben neki kell átvennie a döntéseket, felelősségeket, terheket másoktól. Legjobban attól fél, hogy milyen is ő valójában (represszió). Az ilyen típust minden bizonnyal gyakran hibáztathatták gyermekkorában, de még felnőtt korában is. Legalábbis fél a büntetéstől. Elnyomás, elfojtás, megtorlás – ezek jellemzik rejtetten a viselkedési mintázatot. Gondolkodását és kommunikációját a "muszáj vagyok" vagy a "kellene" sémák uralják, amik alól persze próbálna kibújni, de fél a következményektől. Játszmákat folytat inkább, és elkerülő, kifogáskezelő stratégiákat alkalmaz.

Pénzkezelésében nincs középút. Vagy nagyon költekezik, vagy nagyon spórol. A legapróbb dolgok is sokáig izgatják, szeret másokat ellenőrizni. Miközben mindenkit kontrollál, úgy érzi, őt figyeli, ellenőrzi más, pedig pont ő teszi mindezt. Nagyon fél az elutasítástól, elhagyástól, az egyedül maradástól. A legnagyobb visszaélések felett is szemet huny, ha ragaszkodik valakihez.

A társfüggő azt hiszi, képtelen megállni egyedül a helyét. Ezért mindaddig tűri a megalázó helyzetet, ameddig őt el nem hagyják. Minden módon kapaszkodik abba, akitől függ.

Megfigyelhetjük, hogy a hétköznapokban is sokszor használják a függőség, a dependencia kifejezéseket. Ezek a szenvedélybetegségeket és az emberi kapcsolatok jellemzőit is jelölik. A szenvedélybetegség pótcselekvést szolgáló "dolgok", minden esetben feszültségoldást várnak tőle. A szenvedélybetegség érdekes szóösszetétel: a magyar nyelvben nagyon kifejezően hangzik – a szenved szótőből ered. Szenved valamitől vagy valakitől, ami valóban képes betegséggé növekedni. A függőség lényege az egyén viselkedésében keresendő. Ő úgy viselkedik, ahogy elvárják tőle. Semmilyen lehetősége vagy nagyon kevés lehetősége van a választásra. Hiszen sokszor konkrétan annak sincs tudatában, hogy szenved.

A függőségben tartó személyiség lehet erős, diktatórikus hajlamú egyéniségtől kezdve a passzív infantilisig. Azt a típusú embert valóban diktatórikusnak nevezhetjük, aki elsősorban a tőle való függést, a személyiségének, fantáziáinak, gondolatainak és életszemléletének az elfogadását megköveteli, és ezzel együtt elvárja az engedelmességet is. Aki megpróbál ellenállni a diktatórikus egyénnek, az hátrányos helyzetbe is kerülhet.

Itt azonban joggal feltételezhetjük a "kisebbrendűségi érzést" kompenzáló "hatalmi törekvéseket" (Adler 1956). A viselkedészavarok értelmezése során a különböző énpszichológusok az énműködés más-más vonatkozását hangsúlyozták, de egy dologban mégis megegyeztek: mindannyian azt vallják, hogy az én képes kölcsönös kapcsolatba lépni az őt körülvevő világgal és alkalmazkodni hozzá. Ennek megfelelően számos énpszichológus a viselkedészavarokat alkalmazkodási zavarnak tartja. A zavarok akkor válnak súlyossá, ha az alkalmazkodási hiányosságok túlságosan szélsőségesek.

A jóllétünk meghatározása tehát nemcsak attól függ, hogy vannak-e problémáink, hanem attól is, mennyire sikerül megoldanunk azokat.

Adler példával támasztja alá ezt a felfogást: ha tudatosítja az ember, hogy életében felváltva megtalálható a kisebbrendűségi érzés és a fölényre törekvés, akkor ennek az lesz az eredménye, hogy folyamatosan azon dolgozik: egyre jobb legyen abban, amit csinál. Vagyis, amint az értékeinek, tehetségének tudatában van, képes megszüntetni a szélsőséges magatartását.

Zavar csak akkor keletkezik, ha a kisebbrendűségi érzések olyan nyomasztóan erősek, hogy a személyiségen elhatalmasodva korlátot állítanak fel céljai elérése elé. Ilyen esetben mondhatjuk azt, hogy az egyén kisebbrendűségi komplexussal küszködik. A kisebbrendűségi komplexus egyértelműen gyermekkorból ered. Ez két forrásból is táplálkozhat:

1. Az egyik az elhanyagolás vagy visszautasítás a gyermek fejlődése során. Ennek következtében a személy olyan mértékben érezheti magát értéktelennek, kisebb-rendűnek, hogy ezt az érzést már nem tudja leküzdeni. Ilyenkor valószínű, hogy hibás függőségen vagy elkerülésen alapuló életstílust alakít ki.
2. A másik forrás pedig a gyermekkori elkényeztetés. Adler szerint a kényeztetés a gyermek fölényre kerülésének szélsőséges megjelenését is eredményezheti, amely ismételten hibás életstílushoz vezethet. Az erős kisebbrendűségi érzés túlkompenzációt válthat ki, amely azt jelenti, hogy a személy kevésbé tud megfelelő módon viselkedni, vagy túlzott mértékben törekszik fölényre.

Összegezve a gazdasági függésben tartás jellemzői:

• Pénzügyek szigorú ellenőrzése.
• A pénz és hitelkártya visszatartása.
• Elszámoltatás minden elköltött fillérre.
• Alapvető szükségleteknek a visszatartása (ételek, ruhák, gyógyszerek, szálláshely).
• Teljes anyagi függőségben tartás.
• A független, kreatív munka és az önálló karrierépítés akadályozása.
• Az egyén munkájának szabotálása (eléri, hogy az egyén hiányozzon a munkából, vagy állandóan hívogatja).
• Lopás, azaz elveszik a megkeresett pénzét.

Ön mennyire ismeri saját magát vagy a másik embert, akivel kapcsolatot alakít ki?

A kapcsolat – legyen az családi, baráti vagy munkahelyi – kialakításának fontos feltétele és biztonságos alapja az általános tájékozottság, a személyiség ismerete. Ha egy kapcsolatban kommunikálunk, akkor világos információcserére van szükség az igényekről, elvárásokról. Ehhez, amint említettem, a nonverbális kommunikáció, vagyis a testbeszéd megfigyelése is segítségünkre lehet, hogy felismerjük az adott élethelyzethez fűződő valós érzelmek közlését is. Ezt nemcsak gyermek-anya kapcsolatánál fontos ismerni, hanem minden emberi kapcsolatnál. Így a felnőtt kommunikáció során kiderül, hogy:

• Mit tudnak vagy sejtenek egymásról?
• Mit tudnak, vagy mégsem tudnak arról, akitől esetleg függnek?
• Milyen (nonverbális) rejtjeleket érdemes tudatosítani, akitől függhetnek?

Fontolja meg az előzőekben leírtakat a kedves olvasó!

A presztízs-, dominanciaharcok nemegyszer éppen a függőség körül alakulnak ki. Ismételten kihangsúlyozom, éppen ennek felismerésére kiváló eszköz a metakommunikáció ismerete, a testbeszéd üzeneteinek tudatosítása.

A hatalmat gyakorló szeme előtt az lebeg, hogy a másikat engedelmességre kényszerítse.

Fontos tehát a kérdés: Ki kitől függjön?

Ám az alárendelt viszonyból egy idő után mégiscsak ki akar törni az ember. Itt beszélhetünk egy olyanfajta belső harcról, "érzelmi ütközésről" is, amely nehéz döntés elé állítja az egyént úgy, mint a családban maradás és a menekülés a családból kérdés megfontolása.

A mai társadalom siker- és teljesítményorientált, amely a kishitű emberek és a versenyzést visszautasítók számára még jobban hátrányos lehet. A kétkeresős családmodell feltételezi az önállóan dolgozni és élni tudó nőket, férfiakat. Ez viszont kevésbé kedvező a társfüggő kapcsolatoknak, mivel a társfüggő ember hamar teherré válik párja számára. Aki ezért elkezdi másban keresni az örömteli energiát adó feltöltődési lehetőséget. Ezek a kompenzációk viszont súlyos kárt okozhatnak, és csak továbbrontják az otthoni légkört.

A megoldás az, hogy találjuk meg azt a saját erőforrást, amely megerősít bennünket önbizalmunkban. Az önbizalom, az egyenrangúság érzésének erősítése segít kialakítani az összhangot önmagunkban.

Ha egy picinykét is hiszünk a szinkronicitásban, vagy ahogyan az ezoterikusok nevezik a vonzás törvényében, akkor mégiscsak érdemes erősen hinnünk az egyenrangúságban is. És még abban is, hogy képesek vagyunk bensőséges, szeretetteljes párkapcsolatban élni. Bízzunk benne, hogy valóban megjelenik társunkban, családunkban az a fajta szükséglet, hogy a női, férfi, párkapcsolati szerepmodell a hozzá tartozó tulajdonságokkal együtt olyan minőségű legyen, amely bátran követhető, és az igényeinknek végre biztosan megfelel. Ehhez viszont szükséges tudnunk, mi mit is akarunk valójában.

Szerencsére egyre többen vannak már, akik ezt felismerték, és megnőtt bennük az önismeretre, önfejlesztésre és az összhang kialakítására való hajlandóságuk.

Dobó Mariann

Áttörés, Pénzügyek és érzelmek tudatosítása a párkapcsolatban, Gyakorlati útmutató az érzelmi- és pénzügyi intelligencia fejlesztéséhez című tréningkönyv szerzője

A könyv megvásárolható:

© 2015. Szabadegyetem Magánkönyvkiadó™

https://www.attoreskonyv.com/ vagy itt:

https://www.szabadegyetem.com/cart/

Fotó forrás: itt és itt  

Kapcsolataink láthatatlan érzelmi szálai, fizikális következményei 

Sokan gondolják úgy, hogy szinte minden, ami értelmet ad az életnek a jó közérzetre vezethető vissza – a boldogságra, önmagunk kiteljesítésére és önmegvalósítására. A jó minőségű kapcsolatok az ilyen fajta jó közérzet legerősebb forrásai közé tartoznak.

Érzelmek

Az érzelmi fertőzés azt jelenti, hogy hangulataink nagy része a másokkal történő interakciók során keletkezik. Bizonyos értelemben az egymásra hangolódó kapcsolatok olyanok, mint az érzelmi vitamin, a nehéz időkben is erőnlétet adnak, és napi szinten táplálnak bennünket.

A világ minden táján úgy hiszik az emberek, hogy az érzelmileg építő kapcsolatok nagyon fontosak a jó életminőséghez. Ennek jellemzői bár az egyik kultúráról a másikra változnak, abban viszont mindenütt egyetértés mutatkozik, hogy más emberekkel kialakult bensőséges kapcsolatok az optimális emberi lét alapjaihoz tartoznak.

John Gottman /2002/ házasságkutató arra a következtetésre jutott, hogy egy boldog, szilárd házasságban a házaspár szinte minden interakciójából vidámság tükröződik, így arra a következtetésre juthatunk, hogy mennyire fontos lételeme az embereknek az életvidámság is. Ennek fenntartása bizony nem is annyira könnyű dolog. Elméletben akár fel is állíthatnánk egy leltárt, amely minden egyes kapcsolatunkat "tápérték" szempontjából értékeli. Egészségre ható előnyei lehetnek ezeknek a jó közérzetet adó kapcsolatoknak.

Boldogság

A viselkedéskutatók számos módon közelítik meg a boldogság kérdését. Egyik ilyen megközelítés szerint, ha a szerelmes pár odafigyelő, gondoskodó magatartású, akkor az két alapvető formában mutatkozik meg:

• Az egyik egy olyan biztonságos háttér biztosítása, amelyben a partner védve érzi magát.
• A másik megközelítés pedig: egy olyan biztonságos légkör kialakítása, amelyből az egyén bátran lép ki a mindennapok világba.

Ez a fajta érzelmi gondoskodás bármilyen kapcsolatban létezhet. A pszichológusok azt állítják, hogy ennek az odafigyelő magatartásnak a prototípusa a csecsemőjéről gondoskodó anyáé. Minden bizonnyal így van ez, hiszen számos fejlődési szakaszelméletet alkotó úgy véli, hogy ebben a korai időszakban stabilizálódik az egyén bizalma, biztonságérzete. Ugyanez a gondoskodó rendszer lép működésbe, valahányszor ösztönösen reagálunk egy segítségkérésre – akár a szerelmünk, akár gyermekünk, egy barátunk vagy egy kétségbeesett idegennek van szüksége ránk. Mindig biztonságos hátteret nyújtunk, hiszen mi is ezt kaptuk meg az életünk legelső szakaszában. Valahányszor partnerünk érzelmi "megmentésére" sietünk, amint segítünk neki megoldani valami nyugtalanító problémát, szeretettel átöleljük, vigasztaljuk, bátorítjuk, vagy egyszerűen csak ott vagyunk és végighallgatjuk őt.

Ideális esetben mindkét fél képes biztonságos hátteret nyújtani a partnerének. Amikor úgy érezzük, hogy egy kapcsolat biztonságos talajt nyújt, az energiáink felszabadulnak, és több idő marad önmagunk kiteljesedésére. Ha védekezésre kényszerülünk, akkor bizony ez elvonja az energiánkat ettől. Ez vonatkozhat a munkahelyen töltött időszakokra is.

Mindezek jól érzékeltetik, hogy a biztonságérzet és az önbizalom mennyire nagy hatással vannak a sikeres élet kialakulására. A biztonságérzetünk, a felfedezőkedvünk, motiváltságunk a mindennapi közérzetünket, egészségünket befolyásolja. Ez a bensőséges kapcsolatunk mércéje is.

Minél nagyobb biztonságérzetet, és jóllétérzést nyújt partnerünk – Bowlby /1988/ elmélete szerint -, annál több dolgot akarunk felfedezni. És minél ismeretlenebb a felfedezés tárgya, annál nagyobb szükségünk van a biztonságos háttérre, amely fokozza energiánkat és figyelmünket, önbizalmunkat és bátorságunkat. Ezt a feltevést tették próbára 116 olyan pár esetében, akik legalább négy éve éltek szerelemben. Ahogyan az várható volt, minél megbízhatóbb társnak érezte valaki a partnerét, aki "biztonságos otthont" nyújt neki, annál nagyobb önbizalommal és elszántsággal ment elébe az élet lehetőségeinek.

Videoszalagon rögzítették a párok között zajló beszélgetéseket arról, kinek mi a célja. Kiderült, hogy az is számít, hogyan beszélgetnek. Ha egyikük érzékenyen, lelkesítő szeretettel és optimistán fordult a másik felé, miközben céljait ecsetelte, a másik érthető módon magabiztosabb lett a beszélgetés végére, és sokszor még magasabbra is tette a mércét.

Akinek viszont a partnere tolakodó és uralkodó módon viszonyult, akkor ő ezután rosszkedvű és bizonytalan lett célját illetően, aminek az lett a vége, hogy a maga által kitűzött célból sokat engedett, és önbecsülése csökkent. Akik uralkodtak a másikon, azt a partnerük durvának és kritikusnak találta, és a tanácsait is elutasítóan fogadta. Az uralkodás szándéka eleve megszegi azt a fontos szabályt, hogy biztonságos hátteret nyújtsunk: csak akkor avatkozzunk közbe, ha okvetlenül szükséges. Ha engedjük, hogy partnerünk a maga módján vállalkozzon valamire, ezzel némán bizalmat szavazunk neki. Minél jobban igyekszünk uralkodni valakin észrevétlenül, annál jobban aláássuk a bizalmat. A beavatkozás akadályozza a felfedezést.

A partnerek támogatási és kötődési stílusai tehát változók. Akik kötődéseikben szorongók, ők nehezen tudnak annyira ellazulni, hogy teret engedjenek társuk felfedezéseinek. Ehelyett azt kívánják, maradjon mellettük, mint ahogy a szorongó anyák hajlamosak bánni a gyermekükkel. Az ilyen egymásra akaszkodva kötődő partnerek talán megadják egymásnak a biztonságos fészket, de nem tudnak benne boldogan úgy élni, mint egy nyugodt "menedékben". Ezzel szemben az érzelemkerülő embereknek nincs problémájuk azzal, hogy partnerüket engedjék barangolni a világban, abban viszont nem jók, hogy biztonságos és nyugalmas hátteret nyújtsanak nekik, mivel gyakorlatilag soha nem kelnek érzelmileg a védelmükre.

Házasság

Gottman a Washingtoni Egyetem pszichológus szaktekintélyének számít. Mégpedig abban a kérdésben, hogy mitől sikeres vagy éppen kudarcra ítélt egy házasság. Ő dolgozta ki azt a módszert, amellyel 90%-os pontossággal megjósolható, hogy az adott pár elválik-e a következő három éven belül, vagy nem. Érdekes ez, igaz?

Gottman ma már azt az érvet hozza fel, hogy ha egy ember elemi igényeit nem elégítik ki, akkor állandó elégedetlenséget érez, ami épp úgy megnyilvánulhat enyhe frusztráltságban, mint állandóan kifejezett haragban. Ezek az igények tehát, ha nem elégülnek ki, idővel elfajulnak. Az idegrendszeri elégedetlenség jelei idejekorán figyelmeztetnek a kapcsolat veszélyeztetettségére.

Ugyanakkor valami igencsak figyelemre méltóan megy végbe azoknál a pároknál, akik már évtizedek óta élnek együtt, és még mindig örömöt találnak egymásban. Folyamatos összhangjuk még arcuk vonásain is meglátszik. Szinte hasonlítani kezdenek egymásra, ami valószínűleg annak is tulajdonítható, hogy izmaik ugyanazokat az érzéseket tükrözi, amelyeket évek hosszú során kölcsönösen átéltek. Mivel minden érzelem megfeszít vagy ellazít bizonyos arcizomcsoportokat, amikor a párok ugyanazon mosolyognak vagy ráncolják össze homlokukat, hasonló izmaik erősödnek meg. Ez fokozatosan ugyanazokat a ráncokat, redőket alakítja ki, ezáltal arcuk hasonlóvá kezd válni. Ezt a csodát egy olyan vizsgálat tárta fel, melyben párok fényképeinek kétféle gyűjteményét mutatták meg a vizsgálati alanyoknak: Az első sorozat az esküvőjükön készült, a második huszonöt évvel később. Rákérdeztek arra, melyik férj és feleség hasonlít legjobban egymásra? A házaspárok arca nemcsak hasonló lett, hanem az is nyilvánvalóvá vált, hogy: minél hasonlóbb arckifejezést mutattak, annál boldogabb házasságról vallottak.

Az idő múlásával a kapcsolat finomabb módon is formázza mindkettőjüket, a kívánatos viselkedésmintákat számtalan apró interakció erősíti meg. Egyes kutatók szerint ez a formázás a partnert egyre jobban közelíti a másik által elképzelt eszmény felé. Ez a finom terelgetés a vágyott szeretet irányába történik – ezt Michelangelo-jelenségnek nevezik -, amelynek lényege, hogy mindkét fél formálja a másik személyiségét.

A pozitív kapcsolódások száma, amivel a pár naponta, éveken át egymásra hangolódik, talán a legjobb barométere a házasság minőségének. Hiszen ahogy John Gottman állítja: A pároknál a legárulkodóbb jel arról, hogy a kapcsolat tartós lesz-e az, hogy mennyi pozitív érzésben tudnak osztozni. A házasságban az számít, mennyire képesek kezelni konfliktusaikat. A hosszú házasság későbbi éveiben szintén az válik fontossá, hogy mennyi jó érzést táplálnak egymás iránt.

A fentiek alapján összefoglalhatjuk, hogy fiziológiás megnyilvánulásban mérhető, hogy egyre életvidámabbak, egészségesebbek lesznek azok, akiknek a beszélgetéseit egyre több érzelmileg feltöltő pillanat kíséri.

Bensőséges kapcsolataink ilyen módon egészen más megvilágításba kerülnek: az összekapcsolódás láthatatlan érzelmi szálai meglepő fizikális következményekkel járhat az emberi viszonyulásainkban.

Dobó Mariann

Áttörés című könyv szerzője

Személyi- és életvezetési tanácsadó pszichológus

Személyes- vagy online konzultációk időpont egyeztetése:

+36 70 419 99 94

https://www.szabadegyetem.com/kapcsolat

https://www.szabadegyetem.com/referenciak

Ráhangolódni ugyanarra a hullámhosszra

Ez a jártasság, az érzelmi intelligenciának egy fontos tartozéka. Lehetővé teszi, hogy finoman segítsük a másikat – az erőszakos "húzzuk – toljuk" módszer helyett. A ráhangolódásnak köszönhetően gondolataink szinkronba kerülnek, még a beszélgetés tempója is. Csökkentheti mindez annak a veszélyét is, hogy a másik félreérti, amit mondunk, vagy elveszti a figyelmét az adott témáról.

Vannak, akik nem tartják fontosnak, hogy önfejlesztésbe kezdjenek, önismereti megfigyeléseket végezzenek /Terry Gillen 1999/. Pedig, ha növelik az érzelmi intelligenciájukat, sokkal hatékonyabban és boldogabban tudnak az életben tevékenykedni. Azáltal, ha megtanulnak bizonyos kommunikációs technikákat, fejleszthetik az empatikus készségüket, sőt még az érzelmi tudatosságukat is. Nem minden ember ilyen elszánt erre. Szerencsére azonban egyre jobban növekszik azok száma is, akiknek sikerül megállapítani: miben fontos még fejlődniük, mi az az áttörési pont, amit, ha megtalálnak és bátran átlépnek, utána már óriási léptekkel haladhatnak kitűzött céljaik felé. Ők már rég felfedezték, mi a hasznos számukra, és sikerült felismerniük az igényeiket és az általuk végzett tevékenységek, viselkedéseik közötti kapcsolatot.

A profiknak a testbeszéd ismerete is egyértelmű

A testbeszéd ismerete több okból is fontos jártasság. Nagyon hasznos rutinszerűvé tennünk. Először is azért, mert az emberek nincsenek tudatában saját testbeszédüknek. Így sok valós információhoz juthatunk, hiszen ebben az esetben nem cezúráz a tudat. Figyelve a másik gesztusait, mozdulatait, arcjátékát, hangszínét stb. sokkal jobban ráhangolódhatunk a másikra, megérthetjük gondolatatit és érzéseit.

Másodszor azért is érdemes ezt a jártasságot megszereznünk, mert megtanulhatjuk irányítani a saját testbeszédünket. Fontos elérnünk, hogy összhangban legyen a szavainkkal a metakommunikációnk. Az érzelmi intelligencia fejlesztésnek az érzelmi tudatosság egy igen fontos része. Jó, ha tudjuk: a valós érzelmeink megnyilvánulását a testbeszédünk megfigyelésével érzékelhetjük. Ezen kívül a megfelelő testbeszéd tudatos használata növeli érveink meggyőző erejét. Vagyis jobbá válhat az esélyünk, hogy a másikat finoman irányítsuk – az elképzeléseink szerint. Erre minden irányítónak: vezetőnek, szülőnek, életvezetőnek szüksége van.

Önérvényesítő magatartás jelentősége

Az önérvényesítő magatartás önmagában is külön téma, de vannak bizonyos vonatkozásai, melyek hasznosak a pozitív "befolyásolásban". Növelik jártasságaink eredményességét, hiszen segítenek, hogy meggyőzőbbek legyünk, jobban figyeljünk a viselkedésre, türelmesebbek legyünk, amikor a nézetekben alapvető különbségek vannak. Bizonyos önérvényesítési technikáknak kifejezetten még az a funkciója is megvan, hogy védekezzünk a manipulatív technikák ellen, amikor ellenünk vetik be őket.

Amint képesek vagyunk ráhangolódni ugyanarra a hullámhosszra, mint a beszélőpartnerünk, akkor ez a magatartásunk azt mutatja, hogy őszintén érdekel bennünket a másik. Ennek eredményeként úgy fogja látni, hogy kellemes velünk társalogni, tárgyalni, avagy ügyeket intézni.

Sok éves tapasztalatok szerint ez az empatikus viselkedés valóban elősegíti, hogy "szemtől szembeni" kapcsolatainkban ugrásszerűen javuljon az eredményességünk.

Dobó Mariann

Tanácsadó, üzleti pszichológus

https://szabadegyetem.com/kommunikacio-fejlesztes-vezeto-hatekonysaganak-novelese

Személyes- vagy online konzultációk időpont egyeztetése:

+36 70 419 99 94

https://www.szabadegyetem.com/kapcsolat

https://www.szabadegyetem.com/referenciak

Mire figyeljünk, ha egy új szokást akarunk rögzíteni? 

Amikor felismerésekre jutunk – hol vannak az életünkben elakadások, az is előfordulhat, hogy megijedünk attól, mennyi mindent kellene átalakítanunk. Tulajdonképpen ilyenkor az is kiderülhet, hogy az egész életünk forgatókönyvét át kellene írnunk. Valóban igaz, hogy nem egyszerű nekilendülni, motiváltnak maradni annak érdekében, hogy egy teljesen új életstílust alakítsunk ki önmagunk számára. Legtöbb esetben egy egészen másfajta forgatókönyvet kell létrehoznunk, mint az előző volt, ahhoz, hogy elérjük célunkat, idealizált életünket. A nehézség abban rejlik, hogy tele vagyunk az előzőek miatti tehetetlen dühvel, fájdalommal, szomorúsággal. Az érzelmek, mint tudjuk, nagy kötőerők, és ha félelemre, bűntudatra irányulnak, akkor elviszik a fókuszt az önmegvalósításról.

Fontos az a felismerés is, hogy minden meggyőződést, hiedelmet tanulás során szerzünk. Ezek között vannak önbizalom növelők is, de lehetnek olyanok is, amelyek személyiségromboló hatásúak.

Klára például sokat hallotta szüleitől, hogy a család egységben tartása egy nagyon fontos feladata az embereknek. Mind a két félnek. Az apának is, és az anyának is. Ami így is van. Látta édesanyjától, hogy szélsőségesen élte meg ezt a feladatot: mindent feláldozott e célból, még önmagát is. Pedig nagyon tehetséges volt saját szakterületén, hivatásként élte meg a munkáját. Az volt a meggyőződése az édesanyjának, hogy amikor megszületnek a gyerekek, le kell mondania az önmegvalósításáról. Az a dolga a nőnek, hogy otthon maradjon, és vezesse a háztartást. Tudjuk nagyon jól, ha nincs ebben segítségünk, akkor a főzés, takarítás, mosás, vasalás, varrás stb. bizony teljes munkakört, sőt teljes napot vesz igénybe. Főleg, ha még kertes házban is lakik az ember. Azt is látta Klára, hogy édesanyja feszültté vált ettől a tevékenységtől. Egyértelmű volt, hiányzott neki az előző munkaköre, ahol valóban boldog volt és ki tudott teljesedni minden tekintetben. Beszélgetésünkkor az világosodott meg Klárában, hogy tulajdonképpen azért választotta tudattalanul a szingli életet, mert el akarta kerülni azt, hogy édesanyja sorsára jusson. Édesapja egy másik kapcsolatot alakított ki, kilépett a házasságból, aminek következtében anyja egy fillér nélkül, egzisztencia nélkül maradt, egyedül, 48 évesen. Tudta már jól Klára, hogy számára ezek az elkerülő magatartások semmiféle megoldáshoz sem vezetnek. Sok mindent felismert édesanyja életútját megfigyelve: azt is, hogy ő másképp fogja irányítani az életét, másképp fogja kezelni a pénzét, lesz önálló ráhatása az élete gazdasági területére is, még az öngondoskodása stratégiáját is kigondolta már. Új forgatókönyvet írt, és elhatározta: igenis boldog párkapcsolatban fog élni! Elengedi a felismert félelmeit! De igazából nem tudta folyamatosan fenntartani a vágyott célra való fókuszt. Túl erősnek bizonyultak a félelmei (tanult tehetetlensége), és nem volt elég türelme, következetes magatartása, hogy megváltoztassa belső meggyőződését: a vágyott életviteléhez rögzült pesszimizmusát.

Számos személyiségfejlesztéssel foglalkozó fórumon hallhatjuk, hogy a hit hozza létre a valóságot. Amire én most gondolok az a saját belső mozgatórugónk, amit erős meggyőződésnek, más szóval hiedelemnek hívnak. Ami sajnos lehet pesszimista, negatív is. "Amiben hiszel, az valósul meg! Azzá válsz, amire gondolsz!" – mondják sokan. "Hitünk szemüvegén keresztül látjuk a világot! Fókuszálj tehát arra, amit el akarsz érni, és – mint egy reflektort – tartsd az elképzeléseidet a cél irányába! Tartsd kontroll alatt a gondolataidat! Sose tápláld érzelmekkel azt, ami rombolja az önértékelésed, célod elérését! Zárj ki minden olyat, ami a régi, elavult eszményrendszert képviseli, ami eddig korlátozott téged az önmegvalósításodban!" "Ismerd fel, hogy minden hiedelem mástól ered, a szüleidtől, bármely tekintélyszemélyektől! Tudatosítsd azt is, hogy – akár valóságosak, akár nem, akár jók akár rosszak – ezek sztereotipizálódnak! Rögzülnek benned valamilyen formában: tanult viselkedésekről, szokásrendszerekről van most szó. Igen, most azok megváltoztatásáról is szó van, amiket felfedeztél az önismeret által, azokról, amik már károsak rád nézve."– hangoztatják egyre többen.

Hogyan lehet életünk forgatókönyvét átírni – azokat az erőteljes eszmerendszereket, sztereotípiákat, domináns gondolatokat, amelyek nagy érzelmekkel vannak átitatva -, ha az ideális jövőképünkről állandóan levesszük a figyelmünket?

Az is lehet, hogy ezt a célt már felírtuk egy-egy önismereti tanfolyamon. Csak ahogy haza értünk, visszahuppantunk a régi szokásrendszerünkbe, betettük a célmeghatározásunkat egy fiókba, és "jól-ott-hagytuk". Lehet, hogy már többször is felismertük, le is írtuk, mit kellene másképp tennünk. Azt is érezzük már, hogy sürget bennünket egy belső késztetés: változtatnunk kell, ha azt akarjuk, hogy jobbá váljon az életünk! Már jelez a testünk is. Valami az egészségünk kárára van. Hogyan tudnánk motiválni önmagunkat, foglalkozni saját ügyünkkel, célunk elérésével, ha mindig mással foglalkozunk? Nos, figyeljük meg azt is, hogyan zajlik ez az ember szervezetében!

A kutatások szerint egy-egy szokásunk átalakításához két-három hétre – ez idő alatt – nagyfokú koncentrálásra, fókuszra van szükség /Goleman 2015/..

Bármely szokásunk létrehozásához, készségünk fejlesztésének megtanulásához fentről lefelé irányuló fókuszra van ezek szerint szükségünk. A neuroplaszticitás, vagyis az a képességünk, hogy a meglévő agyi áramköreink teljesítményét fokozzuk – és egyúttal újakat építsünk ki az éppen gyakorolt készség vonatkozásában -, teljes figyelemkoncentrációt igényel tőlünk. Ha a gyakorlás közben máshová fókuszálunk, akkor az agyunk nem fogja "újrahuzalozni" az adott rutin szempontjából releváns agyi áramköröket. Az elkalandozás meghiúsítja a gyakorlást. Ahogy Dániel Goleman is említést tesz erről: akik edzés közben például tévéznek, sohasem érik el a legkívánatosabb szintet. Érdekes ez, érdemes továbbgondolnunk. A gyakorlás közben – bármit is gyakorlunk – fókuszban kell tartanunk, amit el akarunk érni. A teljes figyelem – tudatosság – felgyorsítja az agy feldolgozási sebességét, erősíti a szinaptikus kapcsolatokat, kiterjeszti vagy megteremti a gyakorolt területekért felelős idegi hálózatokat. Legalábbis az elején, két-három hétig, fontos a fókuszt fenntartani. Amikor azonban már uralni tudjuk az új rutint, akkor azt is megtapasztalhatjuk, hogy egyre jobban kialakul az új szokásunk, életstílusunk, készségünk. Az ismételt gyakorlás nyomán a kivitelezés irányítása a szándékos figyelem fentről lefelé irányuló fókuszából végül átkerül a lentről felfelé irányuló áramkörökbe, amelyek végül könnyeddé teszik a cselekvést. Ezen a ponton már nem szükséges figyelni rá. A rutint megfelelő módon, automatikusan fogja végrehajtani a szervezetünk.

Ez a pont, ahol az amatőrök és a profik útja elválik. Az amatőr kevésbé érzi a koncentrált gyakorlás szükségességét, és megáll félúton az átalakításban. A koncentrált gyakorlás van ebben kiemelve. Merthogy sokan vannak, akik csinálják ugyan, gyakorolnak, de nem jól. A sikeres eredmény ezért késik.

A profik viszont továbbra is fentről lefelé irányuló koncentrációval, szándékos figyelmük fókuszban tartásával állnak ellen agyuk automatikus régi beidegződésének, rutinjának. Aktívan az új életstílusukra, annak forgatókönyvére koncentrálnak. Tudják, hogy ez fejlődésüket jelenti, ezért figyelnek, elemeznek, és kijavítják életüket korábban szabályozó hiedelmüket. Ami még nem jól megy, annak mentális modelljét továbbfinomítják. Az átgondolt gyakorlásnak mindig része a visszacsatolás, amelyen keresztül a hibákat felismerhetjük, kijavíthatjuk. Ezért használnak a táncosok tükröt. A hétköznapi életben pedig a változás megfigyelésére ott van a másik ember, aki reagál a mi belső világunk változására, új életszemléletünk minőségére. Ideális esetben a visszajelzést egy szakember biztosítja – éppen ezért van minden világszínvonalú tehetség mellett egy-egy kiváló tanácsadó.

Összefoglalva: Mire érdemes tehát figyelni, ha egy új szokást, egy új életstílust akarunk kialakítani, rögzíteni? Ha egy új életszemléletet akarunk kialakítani, akkor fontos tudnunk, hogy – az akár valóságos, akár nem – külső megnyilvánulását a belső meggyőződésünk fogja létrehozni. Ez bizony igaz. Ahhoz, hogy a külső világunk megváltozhasson, a belsőt kell legelőször megváltoztatni. Ha új szokásrendszert, új életstílus akarunk megteremteni, akkor leges legelőször az átalakított meggyőződésünket kell megerősíteni, hogy tudjuk tartani a fókuszt, a motiváltságunkat a célunk elérése érdekében. Nem is annyira könnyű ez, ugye?

Sokan vannak azok, akik már a felismerés szintjére eljutottak – úgy, mint Klára. Hátra van még az érzelmeik, meggyőződéseik átalakítása, a szokásaik megváltoztatása. Az is lehet egy szokás, mint az ő esetében, hogy elkerüli a tartós kapcsolatokat, házasságot. A felismerés már megvan, de hogyan is folytassuk tovább az önismereti munkánkat? Az érzelmek átalakításáról, emögött lévő szükségletekről van most szó elsősorban. De arról a nagy érzelmi töltetről is, ami kimozdíthat bennünket a régmúlt stagnálásából. Természetesen hasznos ilyen esetekben életvezetéssel foglalkozó szakemberek bevonása is!

Dobó Mariann

Fotó forrás: itt

Mi jellemzi a sikeres embereket? Mennyire kockáztatjuk a boldogságunkat, hogyha vakok vagyunk a saját problémáinkra? 

A sikertelen és a sikeres emberek közötti különbség:

A sikertelenek alig képesek tanulni a hibáikból és hiányosságaikból. Sajátos módon még akkor sem érzékelik az ellentmondást, ha felhívják erre a figyelmüket. Sokkal kevésbé ismerik el a hibáikat, mint a sikeres emberek.

Az első lépés saját boldogságunk stabilitása érdekében, hogy felismerjük a fejlődésünk szükségességét. De ahogy néhány embernél ezt látjuk, az önismeretre nem biztos, hogy könnyű rávenni őket. Ez az ellenállás azt eredményezi, hogy képtelenek változtatni rossz szokásaikon.

Számos pszichológiai kutatás igazolja, hogy a kiemelkedő teljesítmény alapja mindig is a pontos önértékelés volt, és ez volt az, ami a gyengébben teljesítők esetében hiányzott. Nem mintha a legkiválóbbaknak nem lennének hibáik. De ők legalább tudatában vannak saját korlátaiknak, és azt is tudják miben kell fejlődniük. Ráadásul még azt is felismerték, hogy olyan emberekkel kell együtt lenniük, akik rendelkeznek azokkal az erősségekkel, amelyek belőlük hiányoznak.

Ön már régóta tudja, hogy ott a helye a sikeres emberek között, hiszen szívesen fejleszti szakmai tudását, személyiségét, ugye?

Sikeressége megszilárdítása érdekében érdemes elgondolkoznia, és írásban válaszolnia a következő kérdésekre:

• Mennyire élek tudatos életet?
• Jellemző rám a vitalitás, az alkotó lelkesedés?
• Érzékelésem mennyire tiszta?
• Egyediségem megmutatkozik a különböző életterületeken?
• Önérvényesítő, önmegvalósító vagyok?
• Biztosan tudom, miben vagyok tehetséges?
• Alkotó lelkesedésem mivel tudom növelni?
• Milyen élethelyzetet az, ahol valóban boldog vagyok?

© 2015. Szabadegyetem Magánkönyvkiadó™

Figyelmébe ajánlunk két önfejlesztő tréningkönyvet, amelyek tanulmányozása által egyaránt növelheti érzelmi- és pénzügyi intelligenciáját:

Dobó Mariann: Valódi haszon valódi nőknek, Vállalkozónőként reflektorfényben

Vásárolja meg itt: > a honlap könyv shop-jában

Dobó Mariann: Áttörés, Pénzügyek és érzelmek tudatosítása a párkapcsolatban, Gyakorlati útmutató érzelmi- és pénzügyi intelligencia fejlesztéséhez

A könyv önálló honlapja, ahol még több információt talál róla itt: > https://www.attoreskonyv.com/

Fotó forrás: Itt

Mennyire tudjuk felfedezni a másikban a változást? 

Mindenkiben másképp mutatkozik meg a kiválóság, az egyediség, más tempóban tud előrehaladni

Minden bizonnyal találkoztak már többen is azzal a problémával, hogy nem értették, miért viszonyulnak a környezetükhöz bátortalanul. Azt is megfigyelhették – az életútjukat követve -, hogy volt olyan életszakaszuk, amikor egyik szélsőségből a másikba "csapódtak". Olyan is előfordulhatott, hogy túlzottan meg akartak felelni a környezetükben lévőknek.

Egy nagyon közeli ismerősöm hasonló élethelyzetekről mesélt nekem egy alkalommal. Őszintén beszélt a felismeréseiről: ráébredt arra, hogy mi miatt nem merte felvállalni önmagát.

Régóta készült már arra, hogy megmutassa, hogy ő valójában kicsoda, de úgy látszik most jött el ennek az ideje. Önismereti útja mérföldkőhöz érkezett: képessé vált összefoglalni a fejlődésének történetét.

Sokat gondolkozott azon, hogy vajon a tehetségét, képességeit mi miatt rejtette el a nagyvilág elől idáig. Ez a "rejtőzködés" olyan nagymértékben dominált nála, hogy még az egyetemi évei alatt sem mutatkozott meg kellőképpen a tudása. Sőt még azt is "megcsinálta", hogy a már megírt szakdolgozatát "megnyirbálva" adta le, miután konzulense megdicsérte, milyen kimagaslóan jó munkát végzett.

Minden emberben ott rejtőzik a tehetsége. Ez a veleszületett képessége nagy értéket képvisel. Ha ezt a kincset időben, már gyermekként felismeri önmagában, és ezzel együtt még bátorítást is kap – megtanítják a felnőttek neki azt, hogyan tudja a kreativitásával összhangba hozni a képességeit -, akkor már biztosítva is van számára a kedvező jövőkép megalkotása, tehetsége, tudása stabil megalapozása. Amint szabad utat kap, azt csinálja, amit tud és szeret, ezzel már lehetőséget is biztosítanak számra, hogy könnyedén továbbfejlődjön a saját életterületén, személyiségének megfelelően. Legfőképpen akkor van ez így, ha a kisgyermek képességeit a neveltetése során a nevelők, a szülők, pedagógusok is felismerik és magas fokra fejlesztik. Ezzel segítik őt személyisége, tehetsége hiteles megmutatkozásában, olyan pályára terelve őt, ahol a munkája során könnyen tud majd érvényesülni.

Az ismerősöm esetében – mivel tehetségének, igényességének megmutatkozását leginkább a kigúnyolás kísérte – ez az öntudatra ébredés elég későn következett be. De hirtelen mégiscsak ki tudott törni a "hülye gyerek" beskatulyázás rabságából, ahová elég sokáig be volt zárva. Igényessége, jóakarata más megvilágítást kapott.

Már többször elgondolkoztam azokon a kérdéseken, hogy:

• Mi miatt nem segítenek a nevelők azoknak, akiknek sérült az önbizalmuk?
• Miért nem akarják felismerni ennek fontosságát?
• Miért nem avatkoznak bele – asszertív kommunikációval -, ha gyengébben vagy kimagaslóan szereplő gyerekeket kigúnyolják, bántják a társaik?
• Mi az oka annak, hogy például a testnevelő vagy a matektanár nem ismeri fel, hogy a gyerek másban tehetséges jobban?
• Az emberek vajon mennyire veszik észre a másikban a változást?
• Mennyire képesek ezt észrevéve bátorítást adni nekik, hogy megerősödjön az önbizalmuk?
• Ez intelligencia kérdése, vagy több annál?

Az előítéletekről is szó van most, arról, hogy még az értelmiségi körökben is előfordul, hogy lenézik a másikat, ha nem az elvárásaiknak megfelelően produkálnak dolgokat. Nem azt nézik, miben lehet a másik jó, hanem a hiányosságaikat figyelik, és ezt emelik ki. Ha nem helyesen ír vagy fejezi ki magát jól verbálisan (szóban), avagy nem beszél jól egy idegen nyelvet, vagy éppen ügyetlen a mozgásban stb. máris kritikus szemeket meresztenek az egyénre.

A pszichológus szakma az előítéletről, az anticipációról azt véli, hogy egy személyről megtapasztalt megelőző ismeretek nagymértékben befolyásolják az elfogadást, ami tulajdonképpen tartalmaz egy bejósolhatóságot is. Amint az a gondolat az uralkodó, hogy: "Úgy sem tudja megcsinálni", azaz ügyetlen valamiben, akkor könnyen kimondják: "Ebből a gyerekből semmi sem lesz, nem elég életrevaló", akkor ez a jóslat – mint egyfajta tényként vett információ -, rögzülhet a személyiségben, és ennek következtében így is lesz a jövőben. Ezek a szavak ráhangolják őt egy életszemléletre, vagyis arra a tanult tehetetlenségre, hogy nem képes elvégezni azt a feladatot, amit amúgy tulajdonképpen meg tudna tenni. Lehet, hogy nem profi szinten, de megcsinálná. Ezek a sokszor elhangzott, lebecsmérlő szavak rombolóan hatnak a személyiségre. Önbeteljesítő jóslatként működve sztereotipizálják az embert. Főleg akkor, ha ezek nagy érzelmeket keltők: félelmet, bűntudatot gerjesztők, megszégyenítők.

Pedig minden ember életrevaló, csak lehet, hogy más-más személyiségjegyekkel, tulajdonságokkal rendelkezik, és eszerint más-más életterületre való, máshol tud "otthonosan mozogni". Lehet, hogy vannak nála sokkal ügyesebbek, például a matematikai feladatok megoldásában, de az empátia, a szociális érzékenysége miatt viszont kiválóan képes olyan életterületeken sikeresen teljesíteni, ahol ezekre, az előbb említett tulajdonságaira van szükség. Mivel ezekkel az adottságokkal rendelkezik, ettől lesz ő profi. De az is lehet, hogy a mozgáskultúrája kiemelkedő, csodálatosan táncol. Olyannal is találkozhatunk, aki a matematikában kiemelkedő, avagy másban észlelhető a kiemelkedő adottsága, tehetsége.

Azt is fontos, hogy az egyén temperamentuma is legyen figyelembe véve: milyen életterületen tudja a tehetségét kamatoztatni? Lehet, hogy mivel nagyon nyugodt, türelmes, "lassúbb' személyiségtípusú, teljesen beleillik egy olyan munkakörnyezetbe, mint a kutatás, ahol bizony éppen erre a típusú temperamentumra van szükség, ha sikereket akar elérni az ember. – Sajnos az is előfordulhatott, hogy épp emiatt a lassúságáért gúnyolhatták őt ki eddig.

A menedzser típusú személynek stresszes lenne ebben a – számára túl nyugodt – környezetben a munkáját végezni. Neki teljesen más tevékenységi kör való.

Amint viszont tudatosítja az ember, milyen eszközöket vegyen igénybe ahhoz, hogy megismerhesse önmagát, megtudhatja: miben jó valójában, miben tehetséges, miben különleges, milyen az ő eredeti személyiségtípusa, mit szeretne legjobban csinálni, akkor ezzel együtt már sokkal megértőbb tud lenni saját maga és mások iránt is.

Megérti azt is, hogy mindenkiben másképp mutatkozik meg a kiválóság, az egyediség, más tempóban tud előrehaladni. Ennek eredményeképpen jóval könnyebben fel tudja fedezni önmagában, de másokban is a változást.

Az Áttörés tréningkönyv szerzője

A könyvet itt rendelje meg:

https://www.attoreskonyv.com/ 

Ki a jó vezető?

Előadás és az ehhez kapcsolódó újságcikk: megjelent a Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara – Kamarai Futár című – újságban: Kattintson a linkre!

https://drive.google.com/file/d/0Bxq7miJyElnWcm0yalFKYUxUSkU/view

Dobó Mariann

Szabadegyetem.com Tehetségkutató, Személyiségfejlesztő és Tanácsadó Kft.

A párkapcsolatra kiható nehézségek 

Érzelmi áttörések

Úgy gondolom, minden egészséges ember szeretne bensőséges, szeretetteljes párkapcsolatban, valós jóllétben élni. Biztonságos helyre vágyik, meghittségre, kellemes otthonra, ahova öröm hazajárni. Ha nincs ez így, akkor annak érdemes megtalálni a valós okát. Minden helyzetnek van valami oka, mozgatórugója, ami miatt megtörténnek a dolgok.

Természetesen mindenkinek joga van egyedül döntenie, igényli-e a külső segítséget, vagy nem. Viszont fontos tudnunk, ha az egyik fél lelki krízisben van, ebben az esetben hogyan beszélhetünk egészséges, boldog kapcsolatról? Pedig ez minden egészséges ember igénye.

Tudom, ez elég keményen, szigorúan hangzik. Mégis úgy gondolom, ha boldog életet szeretnénk, akkor ezekre érdemes odafigyelnünk, különben a "meg nem történtté tevés" elhárító mechanizmusát követve, "úgy teszünk, mintha minden rendben lenne" és jól ott ragadunk a boldogtalan komfortzónánkban.

Személyiségünk folyamatos fejlesztése

Annak érdekében, hogy egy személy értékesnek tartsa magát, és beindítsa már végre az "öngondoskodás" programját – ami, tudjuk, többszintű –, számos felismerésre van még szüksége: Például arra is, hogy a krízisből való kijövetelhez a belső erőforrásunk felismerésére, önbizalmunk növelésére is nagy szükség van. Ehhez viszont fontos a személyiségünket fejleszteni.

Minden bizonnyal Ön is szeretne harmonikus párkapcsolatban élni, hiszen ezért olvassa ezt a cikket. Ehhez bizony biztonságos helyre van szüksége, kellemes otthonra, ahova öröm hazajárni.

Felelősségfelvállalás

Sok pszichológus szakember tanácsolja, hogy kötelességünk arra törekedni, hogy a legjobb házastárs és a legjobb szülő váljon belőlünk, persze kényszerérzés nélkül. No de, hogy is van ez pontosan? Az teljesen világos: a jóllét érzésünkről, annak fenntartásáról van most szó, de hogyan lehet elérni, hogy mi magunk is egészségesek legyünk? Mind mentálisan, érzelmileg, testileg. Könnyű ezt mondani, de hogyan tudjuk ezt megvalósítani? Rendben van, hogy legelőször egy állapotelemzéssel, a viselkedésünk megfigyelésével kezdjük, de az eddig felgyülemlett feszültségtől hogyan tudunk felszabadulni? - kérdezhetné az olvasó.

Higgye el, ha már megtalálta a feszültséget gerjesztő valódi okot, akkor már számos eszköz van arra, hogy ezt az energiát elengedhesse. Súlyosabb esetekben azonban csak pszichiáter és klinikai szakpszichológus segítségével tudja ezt megtenni. Ennek megtétele is az öngondoskodás, a felelősségteljes viselkedés kategóriájába tartozik. Fontos megértenünk: azzal, hogy kedélyállapotunk megváltozik, másokra is pozitívan hatunk.

Csak úgy tudunk értékes tagja lenni a családunknak, egy közösségnek, ha legelőször felelősségteljes, egészséges emberré válunk. Hallhatjuk, olvashatjuk ezt számos fórumon. Fontos felismernünk, hogy az elhanyagolt állapotban lévő házastárs vagy szülő a család minden tagjára hatással van. Nagyon hasznos tehát saját magunkról egyre többet tudni, és az a felismerés is: még az összeköltözés, a házasság előtt fontos lenne sokkal jobban megismerni önmagunkat és a másikat – a valós tulajdonságait, igényeit, szükségleteit, és azt, hogy ezek a mi igényeinkkel, elvásásainkkal mennyire egyeznek. Hiszen később, amint családot alapítunk, a gyerekek fejlődésének is sokkal jobb, ha egészséges véleménycserét hallanak, minthogy végigkövetik, ahogyan egy felnőtt érzelmi terhet rak az egész családra. Hiszen ezt már mindenki tudja: aki családot alapít, más életét is befolyásolja- kérdés hogyan.

Az életvezető tanácsadóknak fontos feladata a prevencióra (a megelőzésre) való késztetés.

Egy párkapcsolati elköteleződés előtt célravezető felhívni a figyelmet arra, hogy a szexuális vonzalmon kívül vannak dolgok, amire figyelnünk érdemes. Hasznos, ha jelen van a személy azon tudatossága is, mint például a megfontoltsága!

Az a nézet is csak egy sztereotípia, hogy "az ellentétek vonzzák egymást". Hiszen ahol állandó ellentét van, ott hogyan tud megjelenni az együttműködés? Ha nincs közös téma, érdeklődési kör, megegyező vélemény, akkor abból – egy idő múlva, miután a "rózsaszín köd" elillan–, csak feszültség keletkezik az alá- vagy fölérendelt szerepek miatt. Mert valakinek le kell mondania az elképzeléseiről, hogy kompromisszumot köthessen, igaz?

Az emiatt keletkező feszültség oldására pedig különféle megoldásokat kezd keresni. Ezek minőségei azonban eldöntik, hogy egy ember fejlődése során melyik utat választja.

Mielőtt belekezdenék a káros feszültségoldások felsorolásába, felhívnám a figyelmet arra, hogy talán ez a fejezet az, ahol a legjobban kitűnnek az érzelmi válság okai. De arra is emlékeztetném az olvasót, hogy mindig van lehetőség az életünk megváltoztatására. Amikor az emberi értékekről, szabályrendszerünk, értékrendszerünk kialakításáról van szó, akkor bátran Ön is összefoglalhatja, milyen tulajdonságok növelhetik önbizalmát. Ha az önbizalmunk, az önmegbecsülésünk "egészségesen erőteljes", akkor ezzel együtt a döntéshozó képességünk is, és a problémamegoldó készségünk is megnyugtatóan mutatkozik meg életünk különböző területein.

Amint a fent említett képességeinkről meg vagyunk győződve, akkor biztosan állíthatom, hogy – megfelelő énerővel, ahogy én szoktam nevezni kreatív életerővel rendelkezünk -, az életszemléletünk is optimista.

Most kérem, vegye elő azokat a jegyzeteit, amelyekben összeírta a belső értékeit. Tudja, amikor ezeket leírta, akkor egy lépést már meg is tett ahhoz, hogy utat engedjen feljövő kreatív belső képességeinek. Mindig emlékezzen ezekre! Felszólítottam arra is, hogy az Áttörés tréning könyv olvasása során figyeljen, elemezzen, következtessen, és maradjon mindig annál, amiben kiemelkedően jó! Ez nagyon fontos!

Kérem, most nyisson a következő felismeréseinek is egy oldalt!

Ossza két részre a füzete két oldalát!

A lap bal oldalára írja le: Mi az, amit nem szeret az életében, önmagában vagy a másik személyben?
A jobb oldalra pedig összegezze: Mit szeretne helyette, hogy legyen? Vagyis hogyan szeretné, hogy történjenek a dolgok a jövőben?

Ha egy picinykét hisz a sznkronicitásban/vonzás törvényében, akkor tudja, sőt már meg is tapasztalta, hogy: ha erős a meggyőződésünk, akkor az a vágy képes megvalósulni, még ha nem is azonnal. Mindenképpen ajánlatos a fókuszt áthelyezi egy pozitív, vágyott állapotra: ahová el szeretne érni. Hiszen ezt már Ön is nagyon jól tudatosította: ahová fókuszálunk, oda megy az energia. A felismeréseink után kedvezőbb számunkra, ha rögtön irányt változtatunk ahelyett, hogy benne ragadnánk a tényfeltáráskor felbukkanó feszültségbe, rossz érzelmi állapotba. Megvalósulnak a jó-kívánságaink, ha a hitünk, meggyőződéseink erősek.

Feszültségek különboző okai

Sokszor tapasztaltam azt is, hogy az emberek olyan területen tevékenykednek, ahol nem tud a tehetségük kiteljesedni. Kényszermunkát végeznek. Ebben az a szomorú, bármennyire furcsa, hogy erről semmit sem tudnak – vagyis nem tudatosítják, hogy kényszermunkát végeznek. Nincsenek a helyükön, a számukra legmegfelelőbb pályán. Még azt sem ismerték fel idáig, hogy ők miben tehetségesek, valójában milyen tevékenység az, ami illik a személyiségtípusukhoz, mi az, ami "feltölti" őket? Gondoljunk csak bele, mennyire lehet boldog az az ember, aki kényszermunkát végez, vagy bármilyen fajta kényszercselekvés miatt feszült? A feszültséggel vajon mit csinálnak az emberek? Hogyan vezetik ezt le? Ha nincs meg a felismerés, a megértés és ezzel együtt az életmód megváltoztatása, akkor a feszültség egy idő után szomatizálódik, vagyis testi tünetként jelenik meg. Ezek a szomatikus markerek már igencsak "kiabálnak", és egy idő után elkerülhetetlen még a betegség is.

Most érdemes azt is megfigyelnie, milyen káros feszültség-levezetők azok, amelyek csak időszakosan oldják meg a problémákat!

Terrence Real /2008/ "boldogtalanság-stabilizátoroknak" nevezi azokat a dolgokat, amelyekhez az emberek örömpótlásként fordulnak, ahelyett hogy egymással tartanák az egészséges kapcsolatot, és közösen oldanák meg a problémáikat. Véleménye szerint a "boldogtalanság-stabilizátorok" vesztes stratégiák. Ezek használata a bezárkózás egyik formája. Levezetik ugyan ezzel az elégedetlenséget, elodázzák a válságot egy kis időre, de a probléma ott marad megoldásra várva. A párkapcsolatra kiható esetleges nehézségek megszüntetése érdekében érdemes az előzőekben leírtakat megfontolni, és megoldást keresni az érzelmi válság megszüntetése érdekében. Arra is fontos megfontolnunk, hogy van az a pont, ahol kötelességünk elsőként saját magunkért, egészségünkért felelősséget vállalnunk, nem pedig a kapcsolatért. Ilyenkor érdemes mielőbb párkapcsolati tanácsadást vagy egyéni segítséget kérni.

Dobó Mariann

Áttörés – Tegyük boldoggá az életünket! című könyv szerzője

Az önfejlesztő könyv itt vásárolható meg: > https://www.attoreskonyv.com/

Személyes- vagy online konzultációk időpont egyeztetése:

+36 70 419 99 94

https://www.szabadegyetem.com/kapcsolat

https://www.szabadegyetem.com/referenciak

Önfelfedezésre indulva 

 Láthatatlan mozgatórugók, viselkedésünk irányítói

Ha jól belegondolunk, neveltetésünk során rengeteg információ hat ránk. Hol kellemesek, lelkesedést, életvidámságot keltőek, hol félelmetesek, visszahúzódást, tehetetlenség-érzést gerjesztőek. "Életünk sorsát" attól függően tartjuk "teherként a vállunkon", amilyen módon éljük át az élethelyzeteinket, a környezeti hatások befolyásolásait. 

A felvállalás, azaz a felelősségvállalás nagymértékben azon is múlik, mit hallunk azoktól, akiket kedvelünk, szeretünk, akik nagy hatással vannak ránk. Éppen ezért állítják azt sokan, hogy meghatározó szerepe van annak, ahogyan szocializálódtunk gyermekkorunkban, amilyen viselkedési stílust vettünk át az úgynevezett tekintélyszemélyektől, akik lettek a szüleink, nevelőink, vagy kortársaink meghatározó egyéniségei. 

De mindezekkel együtt arról a minőségű, többszintű kommunikációról se feledkezzünk el, amelyek az életünk során befolyásolhatták érzelemvilágunkat, gondolkodásunkat. Sokan vannak már, akik felismerték, hogy minden kommunikáció az érzelmeinken keresztül hat a gondolkodásunkra és cselekvéseinkre. Éppen ezért találjuk meg a legtöbb önfejlesztő könyvben azt a tanácsot is, hogy: figyeljük meg azokat a sztereotípiákat, véleményeket, amelyeket akaratlanul is magunkévá tettünk az életünk során! A hiedelmeink, más szóval rejtett meggyőződéseink felkutatásáról van ebben az esetben szó, hogy: mások mit mondtak, vagy mit mondanak nekünk az élet dolgairól – a nőkről, férfiakról, anyósról, párkapcsolatról, családról, társadalomról, kormányról, vallásról, munkáról stb. Mindenről, ami a környezetünkben van, az élet dolgaihoz tartozik. Jó, ha tudjuk, mit hittünk el ezek közül az állítások közül, mi mozgatja a cselekvéseinket. Hiszen legtöbb esetben mindezek tudattalanul zajlanak, és rögzülnek bennünk. Azt is felfedezhetjük ezzel együtt, hogyan alakulhatott ki az érték- és szabályrendszerünk ezek alapján. Sőt még azt is, hogyan viszonyulunk önmagunkhoz, még ha erről konkrétan nem is akarunk tudomást venni: mennyire becsüljük, szeretjük önmagunkat? Továbbmegyek: és a testünket?

Aki már az önfelfedezésében jócskán benne van, ő már könnyen elő tudja venni a jegyzeteit, és most össze is tudja foglalni az eddigi tapasztalatait a fentiekkel kapcsolatban. Fontos lenne ismét felidéznie a belső erőforrásaira vonatkozó felismeréseit is, újra felfigyelnie a képességeire, tehetségére, jó tulajdonságaira is! Az Áttörés című könyvben is talál ilyen jellegű továbbgondolást igénylő feladatokat a fejlődni vágyó.

Gondolom, olyanok is vannak, akik most kezdik el az önismereti, felfedező utazásaikat és már nagyon kíváncsiak arra, vajon mik lehetnek pontosan azok a láthatatlan "mozgatórugók", amelyek irányíthatják a viselkedésüket?

Ha Ön azok közé tartozik, akik olvasták már az Áttörés című könyvet, Önnek is hasznos, ha a korábbi jegyzeteit mégegyszer tanulmányozza. Miután ez megtörtént, világossá válhatott Ön számára is, milyen érték- és szabályrendszer az, amely befolyásolja a mostani életét, sőt még azt is tudatosíthatta: mennyire szereti és tartja fontosnak önmagát. Ha az ember felkutatja és megérti értékrendszerének, szabályrendszerének a lényegét, felismeri a háttérben lévő "mozgatórugókat", amelyek láthatatlan indítékok (motívumok), akkor már nagyobb lehetősége van tudatosabban irányítani az életét.

Az értékrend kialakulását sok minden befolyásolhatja. Beleszülettünk egy társadalmi érték- és szabályrendszerbe. A családunk is ennek a rendszernek a része. Ezek szerint elsősorban azt lenne célravezető megfigyelnie hogy:

• Családjában milyen szabályrendszerek voltak?
• Ezek közül mit tart Ön fontosnak?
• Ezentúl mi az Ön számára az értékes?
• Mit jelent pontosan értékesnek lenni?

Tudjuk már, hogy érték- és szabályrendszerünk ezen véleményezések alapján alakul ki, és bizonyos dolgok iránt olyan tudattalan érzelmeket táplálhatunk, amelyek teljes mértékben befolyásolhatják döntéseinket, cselekedeteinket. Ezek ellenállásként, tiltakozásként is jelentkezhetnek az életünkben. Valami ellen tiltakozunk, mert azt gondoljuk, hogy az értéktelen, rossz. Érdemes ezeket az érzéseket megfigyelni. Ha van ilyen ellenállás, undor, harag stb., fedezze fel, mi lehet az! Mihez kötődik, avagy éppen kihez?

Fogalmazza meg és írja le, kérem, hogy Önnek mi az értékes, fontos?

Legyenek most ezek a fizikai szinten elérhetők. Olyan, mint ház, szép lakás, otthon, kényelmes kocsi, sok pénz, bensőséges kapcsolat, jó munkahely, és ehhez hasonló dolgok. Mit jelent Ön számára tehát az érték? Mit tart értékesnek? Miután leírta, számozza meg, tegye fontossági sorrendbe őket!

Foglalkozzunk most az Ön belső értékeivel is: Miben tartja magát tehetségesnek? Mihez ért a legjobban? Milyen életterületen érzi magát "otthonosan", természetesen? Ezzel együtt Ön milyen emberi tulajdonságokat tart fontosnak? Milyen legyen egy értékes ember?

Higgye el, az Önben lévő képességek, belső erőforrásai növelik emberi értékeit, vagyis az Ön értékességét! A viselkedésen, a szokásokon, a kommunikáción lehet változtatni, ha romboló hatásúak. A velünk született adottság, tehetség örök.

Miután az önmagáról alkotott képet egyre kedvezőbb módon alakítja át, most folytassa tovább a megfigyeléseit! A pénzzel kapcsolatban is lehetnek olyan gondolatai és érzései, amelyek által a pénzt értéktelen dolognak tarthatja. Ha van ilyen, akkor érdemesnek tartom ezt is tudatosítania. Hogyan vélekedik tehát a pénzről és a vagyonról?

Hogyan vélekedik a nőkről, férfiakról, anyósról, családról? Kié ez a vélemény? Biztosan az Öné? Hogyan vélekedik az anyai, apai szerepről? Érdemes esetleg változtatni a korábban hallott, sztereotipizált viselkedési modelleken? Ön számára milyen egy "jó" anya, apa – egy igazi jó családban hogyan kommunikálnak?

Egy lépést meg is tett már ahhoz, hogy felfedezze a probléma gyökerét, és ezután az lesz még a feladata, hogy: engedje el az idejétmúlt viselkedési formáit, és ezzel párhuzamosan stabilizálja az egyre jobban tudatosított kreatív belső képességeit! Az Áttörés című könyvben folyamatosan bemutatok olyan technikákat, eszközöket, amelyek segítségével meg is tudja ezt tenni. Útmutatást kap arra nézve is, hogyan tudja felismerni még jobban az eredetiségét, tehetségét.

Ez a tréningkönyv elsősorban haladó szinten lévő önismeretet kedvelők számára készült, de előfordulhat, hogy olyanok is elolvassák, akik korábban sohasem foglalkoztak ezzel a témával, csak szeretnék a személyiségüket mélyebben megismerni. Tehát akkor figyeljen, elemezzen, következtessen, és maradjon mindig annál, amiben Ön kiemelkedően jó, nagyon tehetséges! Ha úgy érzi, nincs a helyén, és magatartása önpusztító, álljon meg, derítse ki – egy szakember segítéségével -, mi űzi, nyugtalanítja! Ezalatt mindig a képességeire (sohase a gyengeségeire) koncentráljon! Nagyon fontos felismernie, miben szeretné a változást elérni?

Számos esetben előfordulhat az, hogy azt hisszük, mindenért mi vagyunk a hibásak. Legyen mindig egy-egy iránymutató kérdése:

• Mi az, ami miatt egy adott élethelyzetben vagyok?
• Miért nem érem el azt, hogy. ..
• Kié ez az érzés?
• Mi miatt tagadom meg magamtól a szabadságot, az öngondoskodást?

Az önfejlesztés, öngondoskodás valóban fontos fogalmak, melyeknek, amint már ezt jól-tudjuk, alapja az önmegbecsülés. Hiszen ahogyan ezt a területet vizsgálgatjuk, ezzel együtt egyértelműen előtérbe került az a kérdés is, mennyire tudjuk valóban szeretni önmagunkat?

Mi befolyásolhatja még az értékrendszer minőségi alakulását?

Ez kiderülhetett a korábbi egyszerű gyakorlatból is: az értékrendszere felállításával arra is rávilágíthatott, mit tart leginkább fontosnak élete ezen szakaszában. Szabad Önnek már egyszerre a pénzre, jómódra is gondolnia, sőt még a boldogságra és az összhangra is.

Érdemesnek tartom továbbgondolnia azt az állítást is, hogy az emberi lény a legértékesebb a világon. A tehetsége, képességei felfedezésével, ezek kifejezésre juttatásával tudja az életét harmonikusan megélni. Hogyan vélekedik Ön erről? Ha hiányzik az értékrendünkből az a fajta felismerés, hogy az ember értékes, akkor hogyan is várhatnánk el azt, hogy önmagunkat is annak tartsuk?

Milyen sokszor hallhattuk már pszichológusoktól, életvezetési tanácsadó szakemberektől, hogy legyen önmagával az egyén mindig odafigyelő! Az öngondoskodás, mint többszintű tevékenység is, az odafigyelésről szól. Alapvető dolog, hogy az embernek legyen meg – higiéniai szempontból is – az öngondoskodásra való igénye. Gondozza önmagát mentálisan, fizikálisan egyaránt! A személyiség fejlesztése épp olyan fontos, mint a testünk, fogunk, hajunk, körmünk stb. ápolása. Viszont el lehet azon is gondolkozni ismét, ha nem teszi ezt meg az ember, akkor vajon miért van ez így?

Az önfejlesztéshez, öngondoskodáshoz az is hozzátartozik, hogy az intellektusunkat fejlesszük, például azért, hogy minél jobban megértsük az összefüggéseket a különféle élethelyzetekkel kapcsolatban. Emellett még a pénzügyi intelligenciánk és az érzelmi intelligenciánk fejlődését is célszerű már figyelemmel kísérni. Mivel az intelligencia mentális képesség, ezért nagy jelentőséget képvisel az ember életében. Egyértelmű, hogy kiemelkedő feladatunk: a mentális egészségünk védelme is, testünk ápolása és karban tartása is, ha eléggé tiszteljük és szeretjük önmagunkat.

Fontos itt megemlíteni egy másik fogalmat is: a birtoklás képességét. Felmerülhet ez esetben az a kérdés, hogy a testét vajon birtokba tudja-e egyáltalán venni az ember? Furcsa gondolat ez, ugye? Pedig a testünk énünk kiterjesztett része. Fontos tehát, hogy egészségesen tudjunk birtokolni. A biológiai folyamataink is a mi tulajdonunk, a testünk minden része; az ujjunk, a kezünk, minden testrészünk.

A testünkről, önmagunkról, önvalónkról van most szó. Minden birtoktárgyunkat fontos gondoznunk, hiszen a miénk. Vajon mindenki megteszi ezt? Ezek pedig az alapok. Mert ha nincs ez így, akkor ott gondok vannak, az meglátszik. Észlelhetjük a mentális, érzelmi egészségnek vagy intelligenciának hiányosságát, ami a kinézetben, megjelenésben is megmutatkozhat. Egy ember énképe (önképe), arculata láttat velünk mindent. Láthatjuk azt is, hogy mennyire van összhangban – egy adott pillanatban – önmagával. Ha az egyénben tehát nincs meg az a fajta igény, hogy gondoskodjon saját magáról, ennek lehet valamiféle valós oka. Ez tágabb értelemben is megfigyelhető, mégpedig a kapcsolatokban.

A gyökérfogalom tehát a gondoskodás.

Magunkról, de másokról is lehet gondoskodni. Azt a kérdést is feltehetjük, hol lehet ennek a határa, és annak a nagy elvárásnak az eredete, hogy gondoskodjanak rólunk? Tudniillik, hogy ha túlzottan igényt tartunk arra, hogy más tegye ezt meg helyettünk, akkor emögött mindig nagyfokú hiányérzet és feszültség van. Tehát fontos lenne felfedezni, mit akarunk ezzel elérni vagy kompenzálni? Ha más gondoskodik rólunk állandóan, akkor ennek az a hátránya, hogy a szabadság egyből korlátozódik. És mint tudjuk, minden szélsőséges igény gyanus, érdemes megvizsgálnunk.

Én senkit sem akarok megbántani ezzel, hiszen "beleszülettünk" egy családba, társadalmi kultúrába, és mint tudjuk, különböző belénk programozott véleményezések (sztereotípiák) hatnak ránk egész életünk során, és befolyásolhatják az életvitelünket. A sztereotípiák olyan lenyomatok, belénk vésődött programok, melyeket bizony nagy odafigyeléssel lehet csak észrevenni, és ha ártalmasak, megszüntetni. Erős érzelmeket hordozó energiákról van szó, melyek a tudattalan tartományban vannak elrejtve. Ezek "önjáróak", vagyis ismétlődőek. Automatikus cselekvések, szokások. Olyan dolgokat, szerepmintákat is ismételhetünk, mint a környezetünkben lévők, pedig nem is akarjuk ezt megtenni.

Az is előfordulhat, ugyanazt csináljuk, mint amikor gyerekek voltunk.

Regressziót élünk meg – visszacsúszunk a múltba. A gyermek fejlődését követve, az életszakaszaiban megélt tapasztalatok alapján megérthetjük, hogyan alakulhat ki az egyén felnőttkori hozzáállása az anyagi világhoz, a pénzhez, a kapcsolataihoz, a teljes jóllétéhez. A Mi teszi az embert gazdaggá? A Pénzügyi személyiség titkai című hamarosan megjelenő tanulmányban az erre kíváncsi olvasó bővebb tájékoztatást kap majd. Arra is, mire figyeljen ezekben az életszakaszokban a gyermeke nevelésekor.

Amikor valamilyen hiányt akarunk pótolni, sokszor felismerhető tehát, hogy ugyanazt a copingot, vagyis megküzdési stratégiát alkalmazzuk, mint gyermekkorunkban. Például amikor betegek voltunk, akkor a szüleink, környezetünk figyelmét sokkal jobban magunkra tudtuk terelni, több gondoskodást kaptunk a szokásosnál. Felnőttkorban is ismétlődhet a hiányérzet pótlására ez a "módszer", amit ekkor már játszmának nevezünk. Persze ezt tudattalanul tesszük. Azt már célszerű észrevenni, hogy ez egy nagyon hibás viselkedési forma – ha rendszeres -, hiszen mind a két felet tönkreteszi. Fájdalmat okoz vele saját magának és a másiknak is. Akárhogy nézzük, egy idő után teherré válik a betegség, a nyavalygás, a sajnáltatás, még a gondoskodás is.

Ha most a másik játszmázót vizsgáljuk meg, a gondoskodót, a fontoskodót, az autoriter személyiséget, aki a betegséget használja fel céljai elérésére, ez is egy véglet, és egy negatív szerepjátszma. Hiszen az a felismerés is idetartozhat, hogy aki a túlzott gondoskodót "játssza el", ő is ugyanazt a célt akarja: figyeljenek már rá végre, és becsüljék meg sokkal jobban. Veszélyes dolog ez, hiszen a szabadságot egyik sem adja, és ráadásul még agresszivitást is gerjeszt a tehetetlen düh miatt. Még a kisebbrendűségi érzést is növelheti. A lényeg ebben az, hogy feszültséget gerjesztő hatást vált ki mindkét esetben. A játszmák – bárki részéről is kezdeményeződjön – negatív töltetűek. Meg lehet szüntetni, ahogy észrevesszük.

Amint elkezdünk önmagunkra figyelni, észrevehetünk olyan neveltetésünkből adódó szerepmintát, amely a kisebbrendűségi érzésünket, értéktelenségünket erősítette, eddig. A nagyfokú elismerési vágy, a teljesítménykényszer is az a fajta viselkedés, amely során fel akarjuk magunkra hívni a figyelmet. Pedig lehetne ezt másképp is: az önmagunkra való kellő odafigyelés, személyiségünk fejlesztése, tehetségünk megélése jelenti az öngondoskodás valódi kiteljesedését.

A legfontosabb tehát azt tudatosítanunk, hogy az önfejlesztés, önellátás, az öngondoskodás a szabadságot jelenti.

Bízom benne, hogy egyre többen ismerik fel az életük láthatatlan mozgatórugóit, viselkedésük irányítóit. Bízom még abban is, hogy megértették, mit jelent egy társadalom, egy család "érték- és szabályrendszerének tükrében" lenni, és azt is felismerték, hogyan hat mindez az önmegbecsülésünkre. Azon is érdemes volt elgondolkoznunk: vajon mennyire akarunk függetlenek és önállóak lenni? Ön ezt most hogyan látja?

Áttörés (3. példányszáma), Pénzügyek és érzelmek tudatosítása a párkapcsolatban című könyv szerzője

Az Áttörés című könyvet Papp Éva pszichológus is ajánlja 

Szabadegyetem Magánkönyvkiadó ajánlása

Dobó Mariann: Áttörés, Tegyük boldoggá az életünket!

Dobó Mariann: Ön sem úgy él, ahogyan szeretné? Dobja le magáról a súlyokat! Pszicho-asztro-szomatika

A könyvek megvásárolhatóak:

itt: https://www.szabadegyetem.com/cart/ vagy a Átörés című könyv önálló honlapján

https://www.attoreskonyv.com/

Fotó forrás: itt itt és itt

Helló! Ki vagy?

Vajon mi miatt fontos, hogy egyre jobban megismerjük önmagunkat?

Furcsa kérdés ez, tudom. De tényleg, biztosan jól-ismerjük önmagunkat? És egyáltalán, tudjuk, mi az önismeret valódi célja?

Az önismeret célja, hogy egyensúlyba hozzuk magunkat. Hogy hogyan tesszük ezt meg, az attól is függ, mennyire vagyunk hajlandóak szembenézni a tényekkel. Merthogy vannak tények. Tény lehet az is, hogy éppen benne vagyunk egy érzelmi válságban. Vagy egy gazdasági, pénzügyi válságban. Ez utóbbi csak másodlagos, mivel ezt megelőzi az érzelmi válság. Tehát az érzelmi válság okait mindenképpen érdemes nagyító alá vennünk, persze csak akkor, ha vissza szeretnénk az egyensúlyállapotunkba kerülni. Nagyon sok ember nem tudja – köztük voltam én is –, mi okozza benne a feszültséget, a "zárlatot", ami az egyensúlyából kibillentette.

Pedig már a jelek régen megjelentek. Célravezető lenne már végre ténykényt megállapítani, hogy valami nincs rendben. És fel tenni a kérdést: mi veri ki a biztosítékot? No meg azt is, hogyan szüntethetem meg a zárlatot?

Az élet produkálhat olyan helyzeteket, ahol mindezeket, persze ha tudatosan élünk, felismerhetjük. Még az ok okozati részét is megérthetjük. Nem mindig jó érzés a hiányosságokkal, vagy nevezhetjük ezt úgy is, hogy szükségletekkel szembesülnünk. Szükségletek pedig vannak. És az ezekhez társuló érzelmekkel is számolnunk kell. Ha ezek a szükségletek nincsenek feltárva, és ha ezek nincsenek helyesen kezelve, akkor egy idő után a bennünk lévő feszültség valamilyen formában megjelenik.

 Jobb esetben a lakásunkban kiveri a biztosítékot valami, különös módon, jelezve, hogy zárlat van. Rosszabb esetben az ehhez kapcsolódó érzelmi feszültség szomatizálódik, vagyis testi tünetben jelenik meg bennünk betegség vagy elhízás formájában.

Az önismeret, ha valóban vágyunk az egyensúlyra, az egészségre, a jóllétre, akkor arra is ad választ, hogy eddig milyen téves szükségletkielégítő viselkedést alkalmaztunk. Merthogy bizony a kompenzációval, helyettesítő eszközökkel is számolnunk kell. Vannak, akik most arra lennének kíváncsiak, hogy: jó, jó, hogy tudjuk mindezt, de akkor mi a megoldás?

Mindenképpen fontos feltárni és stabilizálni azt, akik valójában vagyunk, milyen erőforrásaink vannak, miben vagyunk a legjobbak, miben vagyunk tehetségesek, mi az, amit tudatosan képviselni szeretnénk? Milyen valós, egészséges szükségleteink vannak? A legfontosabb felismerni a kompenzált szükségleteinket, amik mint tudjuk, csak helyettesítenek valamit, és mélyítik az érzelmi válságot. Ezt arról ismerjük fel, ha valamit szélsőségesen csinálunk.

A két szélsőségről van most ebben az esetben szó: a valamit nagyon nem, vagy valamit túlzásba-víve csinálunk. Amint megerősödik az énérőnk, az énhatárunk, és egyre jobban képessé válunk éntudatosan élni, ezzel az érzelmi intelligenciánk is fejlődik, és képessé válunk az érzelmi válságokat, krízishelyzeteket is kezelni.

A kisebbrendűségi érzésünket megszüntetve – amik a hatalmi játszmáinkat is generálták -, észrevehetjük, hogy sokkal céltudatosabban vagyunk képesek meghatározni azt, hogy mit is akarunk az életben, mire vagyunk képesek, mi az a biztos jövőkép, aminek megtervezését, kialakítását az érzelmeinkkel is tudjuk támogatni. Mondhatnám ezt úgy is, hogy azért kell az érzelmi támogatottság, hogy a meggyőződésünket megerősíthessük. Ilyenkor határozottabbakká is válunk, hiszünk önmagunkban, mivel az önbizalmunk megerősödött: vagyis hiszünk abban, hogy elérjük a célunkat.

Optimistákká váltunk.

Tehát mi miatt van szükség az önismeretre, arra, hogy egyre jobban megerősödjön, kik vagyunk valójában?

Az önismeret, az éntudatosság azt segíti elő, hogy képessé váljunk az érzelmi áttörésekre. Hiszen a felismerések folyamatosak, és a megértések is. Arra, hogy gyorsan ki tudjunk törni az érzelmi válságunkból, és fel tudjuk építeni a számunkra legkedvezőbb jövőt, fontos, hogy az érzelmi intelligenciánk is fejlett legyen, aminek része az éntudatosság fejlesztése is.

Bízom benne, hogy egyre több ember szeretné megtudni: hogyan alakíthatja ki tudatosan az énképét, énmárkáját, hiszen egyre többen elfogadják a nagy divatdiktátor Giorgio Armani szlogenüzenetét: "A márkám én vagyok!"

Dobó Mariann

Személyi- és életvezetési tanácsadó pszichológus

Személyes vagy online konzultációkra jelentkezés itt: Dobó Mariann +36 70 419 99 94 vagy

https://www.szabadegyetem.com/kapcsolat

https://szabadegyetem.com/referenciak

Fotó forrás: itt itt

Önfelfedezéshez további lehetőségek: Szabadegyetem.com Tehetségkutató, Személyiségfejlesztő és Tanácsadó Kft. programjai között

Mi a megrekedés valódi oka?

Megrekedés - stagnálás

"Miközben halad egy cél felé, az is előfordulhat, hogy akadályokat kell leküzdenie" - sokszor találhatunk ilyen, és ehhez hasonló állításokat az online felületeken. "Micsoda közhely ez!"- Mondhatják sokan, hát persze, hogy vannak akadályok, ilyen az élet! És milyen igazuk van! No, de mi van azokkal, akik úgy gondolják, életük megrekedt, úgy érzik, zsákutcába kerültek? Túl sokszor élik meg azt, hogy akadályoztatva vannak valakitől, vagy éppen valami miatt.

Miről ismerhetik fel, hogy az előzőeknek mi a háttere? Mi lehet a kiút?

Nagyon egyszerűen felismerhetjük a megrekedtség hátterét. Figyeljük meg, mire gondolunk a mindennapjainkban, miről beszélünk ismételten, mi foglalkoztat bennünket folyamatosan! Ha a gondjaira összpontosít, úgy mint boldogtalan párkapcsolat, egyedüllét, vagy akár korlátozott erőforrások, pénzügyi nehézségek, korlátozott tudás, akkor elképzelhető, legbelül düht, akár kisebbrendűségi érzést, sőt szorongást is fog érezni saját magával szemben. Vagy éppen bűntudatot. Érdemes megértenie, hogy semmire sem megy ezzel, stagnálni fog ilyen érzelmi/lelki állapotban.

Viselkedés kutatók határozottan állítják, megfigyeléseik azt bizonyítják, hogy olyankor érzi magát az ember megrekedve, ha tartósan ugyanarra az állapotra összpontosít. Hasznos tehát az előzőeket és a továbbiakat is együtt jól megfontolnia!

Bármit, amit képtelen megvalósítani az életben, az a megrekedtség mintája.

Hogyan alakulhatott mindez ki?

Élete korai szakaszában, a gyermekkorában, amikor próbált valamit elérni, valószínűleg csúfos kudarc érhette. A gond nem is annyira a kudarc volt, hanem a helyzet intenzitása. Ez az esemény egy stop táblát helyezett Ön elé, emlékeztetve arra, hogy ha bármikor hasonló irányokba indulna el, akkor kudarc érheti. E stop tábla hatása ugyanolyan erős, mint az eredeti kudarcé volt. Belső konfliktust idéz elő, amikor Ön éppen arra törekszik, hogy megvalósítsa kitűzött célját. Egy része előre akar haladni, a másik része visszavonulna. Oda-vissza lépked, amelynek eredménye a megrekedt érzelmi/lelki állapot.

Mi ennek a következménye?

Amikor az emberek megrekednek, látni lehet a habozást, a halogatást a testükön is. Valójában védekeznek: megtegyék-e azt, amit valójában szívesen meg is tennének.

Tipikusan két képet látnak. Az első pillantással látják, amit akarnak, majd a másodikkal megpillantják a lelki stop táblájukat. Azt érzik, hogy jobb, ha elkerülik azt, amit terveztek. Fontos tudnunk, hogy legtöbb esetben ez nem tudatos szinten zajlik. Minden életterületen megfigyelhető az elhárító mechanizmusok és a sztereotípiák sokasága: mint például a szinglik esetében, vagy éppen az értékesítőknél. Minden bizonnyal a szingli már vágyik egy társra, egy boldog párkapcsolatra, még ha mást is állít. Az értékesítő pedig szeretné megkötni az üzletet. Ugyanakkor mindketten félnek valamitől. Az üzletkötő félhet az elutasítástól, a megszégyenüléstől. Eldönti, hogy akarja ezt a munkakört, közben felsorakoztatja kétejeit. Hiszen ezzel ámítja magát: "Képes vagyok rá, de nincs rendes termékem" vagy "jó a termékem, de az emberek nem reagálnak rám" stb. A szingli pedig legtöbb esetben azt mondja: "Nem találok egy normális nőt. .. vagy férfit. Aki lenne, annak már mind van kapcsolata". Tulajdonképpen ezekkel az állításokkal, sztereotípiákkal előfeltételezik, hogy úgy sem fog nekik sikerülni, a vágyott célt úgy sem érhetik el. És mivel ez a meggyőződésük, ezt hiszik, így is lesz.

A viselkedés kutatók így vélekednek erről: Az eredmény rendszerint megrekedés a halogatásban. Vagyis ez azt feltételezi, hogy újra halogatni fog, és kifogásokat keresni. Lehet, hogy nem is tudja, hogy ezzel a viselkedésével csak védekezik valami ellen, amely már réges-régen idejét múlta, már nincs aktualitása. A megoldás pedig egyszerű, a tanács a következő:

Jusson túl a megrekedt gondolkodáson!​

Fény derült tehát a megrekedés, stagnálás valódi okára. Ha Ön úgy gondolja, hogy nem boldogul egyedül, zsákutcába került, úgy érzi, túl sok akadályba ütközik, már szeretne kiutat találni a stagnálásból, szeretné az önbizalmát növelni, és szívesen fogad el egy hatékony, támogató külső segítséget, mentorálást, akkor hívjon bátran!

Dobó Mariann

Személyi- és életvezetési tanácsadó pszichológus

Személyes- vagy online konzultációk időpont egyeztetése:

+36 70 419 99 94 vagy mariann.dobo@szabadegyetem.com

Konzultációs díj: 20.000 Ft. + Áfa

https://www.szabadegyetem.com/referenciak

Miért fontos fejlesztenünk az érzelmi intelligenciánkat? 

Ahol korábban egy középszintű alkalmazott könnyedén elrejthette forrongó temperamentumát vagy félénkségét, most az olyan kompetenciák, mint például a saját érzelmeink kezelése, a problémamegoldás, a csapatmunka és a vezetés többről "árulkodnak" és jobban számítanak, mint valaha. A korszerűsítés, a felgyorsult élet és az ezzel járó kapkodó iram új megoldandó feladatokat teremt, amelyek még nagyobb érzelmi intelligenciát igényelnek. Számos esetben azonban a félreértések vagy az érzelmi intelligenciára irányuló erőfeszítések többsége nem éri el a célját, és így a szervezetek rengeteg időt, energiát és pénz "pocsékolnak el".

A vezetőképzésbe való megtérülést kutató különösen alapos vizsgálat azt találta, hogy számos felsővezető számára rendezett tréningek, konferenciák éppenséggel elég negatív hatással voltak a résztvevők hatékonyságára az elmúlt időkben. Az üzleti szférában mostanában döbbentek rá, hogy még a legdrágább tréningek is kudarcba fulladhatnak, ha a vezetők és munkatársak érzelmi intelligencia fejlesztése a tréning egyik hiányzó elemévé válik. Az emberek reménytelenül vágyódtak ennek hiányában az igazi kapcsolat, az empátia és a nyílt kommunikáció után. Rohanó világunkban a "minden perc számít" típusú üzleti hangulatban ezek az emberi dolgok nagyon is fontossá váltak /Goleman 2015/. Fontosabbá, mint valaha. A személyiségfejlesztés fontossága nagymértékben felerősödött.

A műszaki találmányok, a világméretű versengések és az intézményes befektetők nyomása mind a változás szakadatlan hajtóerői lettek. Daniel Goleman szerint egy további tény még fontosabbá teszi az érzelmi intelligenciát: ahogy a szervezetek a leépítések során egyre kisebbek lesznek, az ottmaradó emberek egyre inkább láthatóvá és felelősségre vonhatóbbá válnak. Emiatt lettek elvárhatók az olyan kompetenciák, mint saját érzelmeik kezelése.

Egyre több vállalat tapasztalja, hogy az érzelmi intelligencián alapuló készségek támogatása bármely szervezet vezetési filozófiájának egy hasznos része kell, hogy legyen. A korábbi üzleti szemlélet az volt, hogy csak a termékekkel, szolgáltatásokkal kell versenyképessé válni. Ez az egyoldalúság már elavultnak látszik. Előtérbe került az a nézőpont is, amely rámutat: mennyire jól-működteti a cég a vállalkozását, az embereit?

Az érzelmi intelligencia mindenfajta vezetőképzés alappillére.

Félreértések elkerülése végett néhány téveszme:

• Az érzelmi intelligencia túlmutat azon, hogy kedvesek vagyunk. Döntő pillanatokban éppen arra lehet szükség, hogy az "elnéző" kedvesség helyett nyíltan szembesítsünk valakit egy kellemetlen, de fontos igazsággal, amelyet az illető addig megpróbált elkerülni.
• Az érzelmi intelligencia azt sem jelenti, hogy egyeduralmat biztosítsunk az érzéseknek – "ereszd ki a gőzt" típusú megoldást alkalmazzunk. Inkább az érzésekkel való bánást, azok megfelelő és hatékony kifejezését jelenti, amely lehetővé teszi, hogy különféle emberek közös céljuk érdekében együttműködve, zökkenőmentesen dolgozzanak együtt.
• Téves lenne azt hinnünk, hogy a nők jobbak az érzelmi intelligencia terén, mint a férfiak, vagy fordítva. Mindenkinek vannak erősségei és gyengeségei. Vannak, akik hangulatuk legkisebb változását is érzékelik, miközben képtelenek a társas helyzetekhez való alkalmazkodásra. Van, aki nagyon empatikus, de hiányoznak a saját distresszének kezeléséhez szükséges képességei.
• Az azonban megfigyelhető, hogy a férfiak és a nők – mint csoportok – rendelkeznek az erősségek és gyengeségek közös, nemre jellemző profiljával. Kutatások igazolják, hogy ezer férfi és nő érzelmi intelligenciájának vizsgálata során a nők általában tisztában vannak érzelmeikkel, több empátiát mutatnak és jobb interperszonális készségekkel rendelkeznek. A férfiak ezzel szemben viszont optimistábbak, magabiztosabbak, könnyebben alkalmazkodnak és jobban tűrik a stresszt.
• Általában azonban az egyének közötti eltérés jóval nagyobb a nemek közötti eltérésnél. Néhány férfi olyan empátiával rendelkezik, mint a szociálisan legérzékenyebb nők, míg néhány nő éppen annyira képes a stressz tűrésére, mint az érzelmileg legrugalmasabb férfiak. A két nem összértékeit tekintve pedig az erősségek és a gyengeségek kiegyenlítődnek, eszerint a teljes érzelmi intelligenciát illetően nincsenek nemi különbségek.
• Az érzelmi intelligenciánk szintje nagyrészt a korral és tapasztalatainkkal együtt növekszik. A kutatások, amelyek során évekig nyomon követték a személyek érzelmi intelligencia szintjét, azt mutatták, hogy e kompetenciánk tehát fejleszthető. Az emberek egyre jobbak és jobbak lettek, ahogy egyre járatosabbá váltak saját érzelmeik és impulzusaik kezelésében, önmaguk motiválásában, valamint finomították szociális és empátiás készségüket. Létezik egy régimódi kifejezés is az érzelmi intelligencia effajta növekedésére, tudatos odafigyelésére: az érettség.

A szakértelmen túl tehát új mércével ítélnek meg minket: nemcsak az alapján, hogy milyen okosak vagyunk, vagy milyen képzettséggel és szakértelemmel rendelkezünk, hanem annak alapján is, mennyire tudunk saját magunkkal és másokkal bánni. Egyre inkább ezt a mércét használják annak eldöntésére, kit alkalmazzanak, kit küldjenek el vagy kit léptessenek elő.

Új szabályok alapján dől el, kiből lesz nagy valószínűség szerint sikeres dolgozó és kinek van a legnagyobb esélye a kudarcra. Bármely területen dolgozzunk is, ezek a tulajdonságok határozzák meg az értékünket a munkaerőpiacon.

Beláthatjuk már miért fontos fejlesztenünk az érzelmi intelligenciánkat. Az új mérce a megfelelő intellektuális képességeket és a szakértelmet adottnak veszi, ezek mellett olyan személyes tulajdonságokra helyezi a hangsúlyt, mint a kezdeményezőkészség, empátia, az alkalmazkodás, és a meggyőzés képessége. Mindez nem csupán múló szeszély, és nem is az aktuális menedzsment-csodaszer – ahogy Goleman mondja. E tulajdonságok jellemzik a különösen sikeres – avagy, ahogy az amerikaiak előszeretettel nevezik: a sztár-dolgozót. Az viszont tény, hogy még ha nem is sztárok, de sikeres emberek azért szeretnénk lenni.

Dobó Mariann

Kommunikácó fejlesztő tréning-program könyv:

https://www.szabadegyetem.com/p/dobo-mariann-nagyito-alatt-a-kapcsolat-kommunikacios-modszerek-tudatos-alkalmazasa/

Fotó forrás: itt itt

Hogyan mutatkozik meg az igazi erő a kommunikációban?

Az oltalmazó erő és a büntetőerő közötti különbség

Az ünnepek alatt ismét kezembe került Dr. Marchall B. Rosenberg kiváló könyve – A szavak ablakok vagy falak -, melynek tanulmányozását, sőt technikája alkalmazását mindenki figyelmébe ajánlom. Legfőképpen azoknak, akik vezetői beosztásban vannak vagy életvezetéssel, tanácsadóként emberekkel foglalkoznak, hiszen ők még többször szembesülhetnek olyan indulatáttéttel, amit bizony minden esetben fontos gyorsan, megfontoltan kezelniük. Sőt azt is egy párszor megtapasztalhatták, hogy munkatársaik vagy klienseik a "szülőfigurákhoz" fűződő viszonyulásukat viszik át éppen rájuk. Végül is az indulatáttétel bármely emberi kapcsolatban megjelenhet. A lényeg ebben az, hogy ennek tudatos kezelése fontos feladattá vált mindazoknak, akik emberekkel foglalkoznak, és szeretnék az érzelmi intelligenciájukat fejleszteni.

Nagyon sokan értenek már azzal egyet, hogy fontos egy olyan intelligens kommunikációs stílust képviselnünk, ahol az erőszakmentes kommunikáció érvényesül. Ennek a kommunikációs stílusnak a képviselői elmondhatják magukról, hogy az érzelmi tudatosságuk, empatikus képességük fejlett. Mindent megtesznek annak érdekében, hogy lehetőségük legyen olyan szituációkat kialakítani, ahol teljességgel kifejezhetik önmagukat a megfigyeléseiken, érzéseiken, szükségleteiken és kéréseiken keresztül /Rosenberg 1999/, aminek következményeképpen a kommunikáló felek már empátiával fordulnak egymás felé. Elég meseszerűnek hangzik ez, igaz?

Hogyan lehetséges minden esetben Marshall Rosenberg kiváló kommunikációs technikáját alkalmazni? Hogyan tudunk arra a szintre eljutni, hogy mindkét fél egyformán meg tudja élni a szükségletét, vagy minimum arra az eredményre eljutni, hogy nyugodtan és jó- szándékúan tudomásul vegyék a vélemények különbségét?

Többen gondolhatják azt, hogy lehetnek olyan szituációk is, amikor a vitában álló feleknek nincs lehetőségük az erőszakmenetes kommunikáció alkalmazására.

Ennek a témakörnek a kifejtését azzal kezdeném, hogy felhívjam a figyelmet arra, érdemes felismernünk az erő alkalmazása mögötti gondolatmenetet, és ezzel párhuzamosan a kétféle erő: az oltalmazó- és a büntető erő különbségének feltárását is: Az oltalmazóerő alkalmazása mögött mindig a méltatlanság vagy baleset elkerülésének szándéka áll. A büntetőerő mögötti szándék pedig az, hogy valaki megfizessen a hibásnak ítélt tettéért. Ha éppen megragadjuk az úttesten átrohanó gyereket, hogy megóvjuk a balesettől, akkor oltalmazóerőt alkalmazunk. A büntetőerő alkalmazása ennél az adott esetnél az elfenekelés vagy a szidalmazás lenne – "Hogy lehetsz ilyen hülye! Szégyelld magad!" – vagyis, ha fizikai vagy lelki támadást intéznénk a gyermek ellen. Találkozhatunk hasonló stílusú kommunikációval cégvezetők esetében is, legfeljebb ott elmarad az elfenekelés.

Fontos tudnunk, amikor oltalmazóerőt alkalmazunk, akkor a védelembe vett életre, életekre vagy emberi jogokra fókuszálunk anélkül, hogy elítélnénk az embert vagy a viselkedési módot. Véletlenül sem hibáztatjuk vagy ítéljük el az úttestem átrohanó gyereket, csak a gyereket fenyegető veszély elhárítására összpontosítunk. Összefoglalva: az oltalmazóerő mögötti szándék kizárólag védelem, sohasem büntetés, hibáztatás vagy elítélés.

Az oltalmazóerő alkalmazása mögötti gondolatmenet: az emberek saját magukra és másokra veszélyes viselkedéseinek az oka egyértelműen a tudatlanságuk. Ezen pedig lehet változtatni. Mégpedig felvilágosítással, tanítással – a büntetés helyett. E gondolkodás alaptézise a tudatlanság megszüntetésére összpontosít.

Mik lehetnek a tudatlanság okai?

• A tetteink következményeit nem látjuk előre. (Példánknál maradva, hasznos az, ha tudjuk, amikor átrohanunk az úton, akkor mire számíthatunk.)

• Nem tudjuk, hogyan lehetne a szükségleteinket mások veszélyeztetése nélkül megélni.

• Azt hisszük, hogy "jogunk van" másokat megbüntetni vagy bántani, mert ők azt "megérdemlik".

• Érzéki csalódás – például egy "belső hang" parancsára ölünk meg valakit.

Folytatva Marshall Rosenberg elméletének bemutatását: a büntetőerő azon a meggondoláson alapszik, hogy az emberek rosszak és gonoszak, és ezért követnek el vétségeket, amelyekért bűnhődniük kell. Olyan büntetőintézkedésekkel biztosítjuk "megjavulásukat", amelyek:

• a szenvedés révén segítenek felismerni hibás magatartásukat,

• emiatt bűnbánatot éreznek, és

• megváltoznak.

A gyakorlat ezzel szemben azt mutatja, hogy a büntetőintézkedések kevésbé ösztönzik bűnbánatra, tanulásra az érintetteket, inkább haragot és ellenséges magatartást váltanak ki belőlük, s felerősítik bennük az ellenállást. Éppen azzal a magatartással szemben, amelyet esetükben el szeretnének érni.

Mik lehetnek a büntetőerő típusai?

A verés az erőszak egyik büntetőeszköze. Tapasztalhatta már mindenki, hogy a testi fenyítés nagyon kényes téma a szülők számára. Rosenberg szerint némelyikük vehemensen védelmezi, a Bibliában látva igazolva magát: "aki a vesszőt kíméli, fiát nem szereti". És elfogadják azt az állítást is, hogy: "azért terjed a bűnözés, mert manapság a szülők nem verik a gyerekeiket". Ez az a meggyőződésük, amelyben visszaigazolódni látszik számukra, hogy a testi fenyítés a szeretetük jele, amellyel meghatározzák a gyerekek határait. Más szülők viszont ugyanilyen nagy meggyőződéssel állítják az ellenkezőjét, hogy: a verés semmilyen szempontból sem a szeretet jele, és ráadásul hatástalan is. És azt tanítja meg a gyerekeknek, hogy ha semmi sem válik be, akkor joggal folyamodhatunk a fizikai erőszak eszközeihez. Az is megfigyelhető, hogy a gyerekek félelme a testi fenyítéstől feledteti azt az együttérzést, amely a szülői követelések mögött rejlik – hogy megbecsülve és szeretve vannak.

Egyes szülők, vezetők még ha tudják is ezeket, mégis gyakran állítják, hogy "muszáj" büntetést alkalmazniuk, mert nem tudnak más olyan eszközről, ami a gyereket a számára "jó" irányba terelné. Véleményüket azzal támasztják alá, hogy a gyerekek előbb vagy utóbb hálásak lesznek ezért, mert büntetésük következtében "kinyílik a szemük", felismerésekre jutnak. Valóban együtt érzek a szülőkkel én is, bár én csak két gyermeket neveltem fel. Tudom nagyon jól, hogy nem könnyű gyerekeink mindennapos oktatása és felügyelete érdekében türelmesnek és következetesnek maradnunk. Még azt is be kell látnunk, hogy teljesen mást tanultunk szüleinktől, nevelőinktől, mint amiről Rosenberg ír. És ha már folyamatosan a tudatosságról, érzelmi intelligencia fejlesztésről van szó, érdemes még feltenni a következő kérdéseket: először is vajon azok, akik annak ellenére, hogy sok pszichológiai témájú könyvet, publikációt olvasnak, mégis az előbb említett büntetés mellett kardoskodnak, tudatában vannak-e a ténynek, hogy a gyerekek nagyon sokszor inkább választják – még saját érdekük ellenére is – az ellenállást, csakhogy megtagadják a meghunyászkodó viselkedéskövetelést az erőszakkal szemben? Másodszor: a testi fenyítés látszólagos eredményessége mégsem jelenti azt, hogy a gyerek befolyásolására más módszerek nem váltak volna be. Végezetül pedig: megértem azokat a szülőket is, akik a testi fenyítés társadalmi következményeivel kapcsolatban aggódnak. Ha mi, szülők erőszakhoz folyamodunk, csatát ugyan nyerhetünk és elérhetjük, hogy a gyerek engedelmeskedjen, de vajon ezzel mennyire járulunk hozzá a nézeteltérések erőszakos megoldásának társadalmi elfogadásához?

A büntetésnek a fizikai erőszakon alapuló formáin kívül léteznek más megnyilvánulásai is. Például hibáztatni valakit vagy rossz hírét kelteni is ebbe a kategóriába tartozik. A szülő ítélete például lehet az, hogy a gyereke "rossz", "önző", vagy "ügyetlen". A tisztelet, szeretet és a törődés megtagadása az egyik legerőteljesebb fenyegetés a gyermek számára.

Szóval az is büntetés, ha valakit elítélünk vagy kedvezményeket vonunk meg tőle.

Ha kizárólag azért engedelmeskedünk, hogy elkerüljük a büntetést, akkor figyelmünket elkerüli tevékenységünk valódi értéke. Helyette csak arra koncentrálunk, milyen következménye lesz annak, ha nem tesszük meg azt, amit elvárnának tőlünk. Ha egy dolgozó teljesítményének "hajtóereje" a büntetéstől való félelem, akkor arra is lehet számítani, hogy elvégzi ugyan a feladatkörét, de a munkafegyelem, a termelékenység – előbb vagy utóbb – esni fog. A büntető erőszak alkalmazása esetében az önbecsülésünk és a kreatív erőnk is hanyatlik. Ha a gyerek azért mos fogat, hogy elkerülje, hogy gúnyolják, akkor a fogai lehet, hogy épek maradnak, de az önbecsülése már sérül. A büntetés ára mások jóindulatának elvesztése. Minél többször játsszuk el a büntetőangyal szerepét, annál kevésbé fogjuk saját szükségleteink számára mások együttérzését érzékelni.

Ha például az egyik testvér bántja a másikat és odamegy hozzájuk a szülő vagy a nevelő, rácsap a gyerekre és leszidja, ő jobb esetben a szülő/nevelő előtt nem fogja bántani a másikat. Viszont azt tanulja meg ebből a felnőtt magatartásból, az a gondolat erősödik meg benne, hogy: ha valamit el akar érni, akkor ütni kell. Ilyen helyzetekben Rosenberg a következőket javasolja: "Ilyenkor empátiával forduljunk ahhoz a gyerekhez, aki erőszakosan viselkedik! Ha például meglátnám, hogy azért verekszik valakivel, mert kicsúfolták, mindenképpen empátiával fordulnék hozzá: "Látom, dühös vagy, mert azt akarod, hogy több tekintettel legyenek rád". Ha helyes volt a feltételezésem, és a gyerek ezt visszaigazolja, akkor saját érzéseimmel, szükségleteimmel, kérésemmel folytatnám, mellőzve minden kritikát. "Szomorú vagyok most. Olyan módot szeretnék találni a tisztelet megszerzésére, amiből semmilyen ellenségeskedés sem származik. Szeretném tudni, hajlandó vagy-e velem más módszerek után kutatni, hogy megkapd azt a tiszteletet, amire vágysz?"

A büntetés korlátait bemutató két kérdés

Két kérdés világít rá arra mi miatt kevésbé valószínű az, hogy mások viselkedését meg tudjuk változtatni a büntetés eszközével. Az első kérdés: Mi az, amit szeretnék, hogy másképp tegyen ez az ember? Ha csak ezt az első kérdést tesszük fel, akkor a büntetés megfelelő eszköznek tűnhet, mert a büntetőerő kilátásba helyezése vagy gyakorlása valóban hatást gyakorolhat az adott viselkedésre. A második kérdés azonban már nyilvánvalóvá teszi, hogy a büntetés sose fogja elérni a tényleges célját. Milyen indítékok vezessék őt kérésem teljesítéséhez?

Ritkán tesszük fel az utóbbi kérdést, de amint egyszer feltettük, akkor felismerjük, hogy a büntetés és a jutalom megakadályozza az embereket, hogy azért az indítékért tehessenek meg nekünk valamit, amiért mi szeretnénk, hogy megtegyék. Rosenberg szerint kéréseink teljesítésekor a megkért személy indítékának,szükségletének figyelembevétele rendkívül fontos. Például a szemrehányás és a büntetés kevésbé támogatná annak a vágyunknak a teljesülését, hogy gyerekeink a rendszeretettől vezérelve takarítsák ki a szobájukat. Legtöbbször a hatalmi viszonynak engedelmeskedve – merthogy a mama azt mondta – és a büntetés elkerülése érdekében vagy a szülő felbosszantásától, elutasításától való félelmük miatt tesznek rendet a szobájukban. Ezzel szemben az erőszakmentes kommunikációs technika olyan erkölcsi fejlődés lehetőségét nyújtja, amely az autonómián és a kölcsönös egymásrautaltságon alapszik: amelynek során

• felelősséget vállalunk tetteinkért, ezen kívül

• tudatában vagyunk annak, hogy a magunk és mások jóléte semmiképpen sem választható el egymástól.

Oltalmazóerő az iskolában

Szeretném most bemutatni, hogyan alkalmazta Marshall Rosenberg néhány tanulóval együtt az oltalmazóerőt egy alternatív iskola kaotikus helyzetének helyreállítására. Ez az iskola a máshonnan kitiltott, illetve kimaradt tanulók számára jött létre.

Az iskolavezetéssel azt kísérelték meg bebizonyítani, hogy az erőszakmentes kommunikáció elvein alapuló iskola hatással van ezekre a gyerekekre. A tanári karnak megtanította Marshall Rosenberg az erőszakmentes kommunikáció technikáját, majd tanácsadóként működött közre a tanév során. A tanári kar felkészítésére kapott 4 nap alatt természetesen kevésbé tudta megfelelően bemutatni kommunikációs módszerét és az engedékenység közti különbséget. Tudniillik néhány tanár – lássuk be sok szülő is – elkerülte inkább a konfliktusos, problémás helyzeteket. Az egyre kaotikusabb állapot miatt a vezetők már az iskola bezárásának a gondolatát is fontolgatták. Rosenberg kérte, hogy beszélhessen azokkal a tanulókkal, akik leginkább hozzájárultak a rendetlenséghez, így az igazgató nyolc 11 és 14 év közti gyereket választott ki. A következő sorok a tanulókkal folytatott beszélgetés részei:

Rosenberg elkezdte a beszélgetést – MBR (érzéseit és szükségleteit fejezte ki, puhatolódzó kérdések nélkül): – Nagyon felzaklatott a tanároknak az a visszajelzése, hogy több osztályban kezd a helyzet kezelhetetlenné válni. Szeretném, ha ez az iskola sikeres lenne. Remélem, tudtok segíteni nekem abban, hogy megértsem, mi a gond, és hogy mit lehet tenni a megoldásért.

Gábor: – Ebben az iskolában hülyék a tanárok!

MBR: – Azt mondod Gábor, hogy a tanárok ellenszenvesek számodra, és azt szeretnéd, hogy változtassanak a viselkedésükön?

Gábor: – Nem. Attól hülyék, hogy csak állnak, és nem csinálnak semmit.

MBR: – Azért ellenszenvesek, mert azt akarnád, hogy valamit tegyenek, ha egy probléma felbukkan? (ez a második kísérlete Rosenbergnek, hogy befogadja az érzéseket és szükségleteket)

Gábor: – Így van. Itt mindenki azt csinál, amit akar, ők meg csak állnak és mosolyognak, mint a dilinyósok.

MBR: – Mondanál egy példát arra, amikor a tanárok semmit sem csinálnak?

Gábor: – Ez nem lesz nehéz. Ma is az egyik kis krapek, fényes nappal, farzsebében egy üveg pálinkával sétált be az osztályba. Mindenki látta, a tanárnő is, de ő félrenézett.

MBR: – Azt mondod, hogy kevésbé tudod tisztelni az olyan tanárokat, akik semmit sem csinálnak ilyenkor. Azt szeretnéd, ha tennének ilyenkor valamit. (Ez a további kísérlet a teljes megértésre)

Gábor: – Igen.

MBR: – Csalódott vagyok, mert én azt szeretném, hogy a tanárok meg tudnák oldani a problémákat a tanulókkal, de úgy látszik, nem sikerült bemutatnom nekik, amit akartam.

A beszélgetés ezt követően arra a másik súlyos problémára terelődött, hogy azok a tanulók, akik nem vesznek részt az órai munkában, zavarják a többieket.

MBR: – Nagyon fontos nekem, hogy megoldjuk ezt a gondot, mert a tanárokat ez zavajra a legjobban. Nagyon örülnék, ha megosztanátok ezzel kapcsolatos gondolataitokat.

Jocó: – A tanároknak pálcával a kezükben kéne járniuk (néhány iskolaigazgató bőrrel bevont pálcát használt a testi fenyítéshez)

MBR: – Azt gondolod Jocó, hogy a tanároknak meg kéne verniük a másokat zavaró diákokat?

Jocó: – Csak így fognak rendet tanulni.

MBR: – Szerinted nincs más megoldás? (Még próbálja Rosenberg Jocó érzéseit megérteni)

Jocó egyetértően bólogat.

MBR: – Elkedvetlenítene, ha ez lenne az egyetlen módszer. Gyűlölöm az ilyen megoldásokat, és ezért másokat keresek.

Feri: – Miért?

MBR: – Több oka van. Ha én pálcával tartok rendet az iskolában, vajon mi történne, ha valamelyikőtökkel, akit megütöttem, este összefutnék a parkolóban?

Feri mosolyogva: – Akkor lenne csak szüksége igazán nagy pálcára!

MBR (visszajelzés nélkül folytatja Rosenberg, mert biztos abban, hogy megértette Feri üzenetét, és hogy ő tudja ezt) – Erről beszélek. Szeretném, ha megértenéd, hogy engem nyomaszt a dolgok ilyen elintézése. Túl feledékeny vagyok ahhoz, hogy mindig magamnál tartsak egy nagy botot, de ettől függetlenül is gyűlölnék ütni vele.

Feri: – Kirúghatná a bűnösöket az iskolából.

MBR: Azt javaslod Feri, hogy ki kéne tiltanunk a gyerekek egy részét az iskolából?

Feri: – Igen

MBR: Ez az ötlet sem a kedvemre való. Meg akarom mutatni, hogy a gyerekek kirúgása nélkül is meg lehet oldani a nézeteltéréseket. Kudarcnak élném meg, ha csak erre lennénk képesek.

Gábor: – Ha egy krapek nem csinál semmit, tegye őt egy "semmitsecsinálok" szobába!

MBR: – Szeretnél egy olyan szobát Gábor, ahová a másokat zavaró tanulókat el lehet küldeni?

Gábor: – Így van. Minek vannak a tantermben, ha semmit sem csinálnak?

MBR: – Nagyon érdekel ez az ötlet! Kívácsi vagyok, hogyan működne szerinted ez a szoba?

Gábor: – Néha úgy jössz az iskolába, hogy semmihez sincs kedved. Ezért lenne egy szobánk, ahol addig lennének a tanulók, amíg meg nem jön a kedvük a munkához.

MBR: – Értem, de lehet, hogy a tanárok aggódni fognak, hogy hajlandóak lesznek-e a tanulók a "semmitsecsinálok" szobába menni.

Gábor magabiztosan: – Hajlandóak lesznek.

Megemlítette Rosenberg a gyerekeknek, hogy a terv akkor fog beválni, ha sikerül meggyőzni mindenkit, hogy céljuk semmiképpen sem a büntetés, hanem egy olyan hely megteremtése, ahova azok mehetnek, akiknek nincs kedvük tanulni, és ez ugyanakkor lehetőséget ad a tanulásra a többieknek. Arra is felhívta a figyelmet még, hogy a "semmitsecsinálok" szobája akkor lesz sikeres, hogy ha mindenki számára világos, hogy ez nem egy tanári rendelet, hanem a tanulók ötlete volt.

Rosenbergék kialakítottak egy "semmitsecsinálok" szobát azoknak a tanulóknak, akik nyugtalanok voltak, és nem akartak részt venni az iskolai munkában, vagy akiknek a viselkedése zavart másokat a tanulásban. Néha a tanulók kérték, hogy odamehessenek, néha a tanárok kérték erre a diákokat. Az agresszív kommunikáció mentes technikát leginkább jól-használó tanárt tették a "semmitsecsinálok" szobába, aki tartalmas beszélgetéseket folytatott az oda betérőkkel. Ez a felállás bámulatos sikert hozott a rend helyreállításában, mert az ötletet kivitelező tanulók világossá tették társaiknak, hogy mi a célja: megvédeni a tanulni vágyók érdekeit. A diákokkal folytatott párbeszédet használták fel Rosenbergék arra, hogy bemutassák a tanároknak: a konfliktusok elkerülése vagy büntetésen kívül léteznek egyéb eszközök is a problémák megoldására.

Összefoglalva:

Amikor közvetlen veszély fenyeget bennünket, és nincs lehetőség a kommunikációra, oltalmazóerő alkalmazását hozzuk előtérbe. Az oltalmazóerő mögötti szándék a testi sérülés vagy az igazságtalanság elkerülése és sohasem mások megbüntetése, kínzása, bűnbánatra sarkallása vagy megváltoztatása.

A büntetőerő alkalmazása ellenségeskedést okoz, és kéréssel szembeni ellenállást szít. A büntetés csökkenti a jóindulatot, az önbizalmat és az alkotóerőt, lelkesedést. A kérés teljesítésének belső értéke helyett figyelmünk a külső környezetre terelődik. A megszégyenítés, bűntudat- és félelemkeltés sem segít bennünket abban, hogy másokban a számunkra értékes motivációt felébresszük. A büntetőerő egyik változata sem tartozik az intelligens megoldásokhoz, a másokkal folytatott hatékony minőségű kommunikációs eszközök közé. Ezen túlmenően elmondhatjuk, hogy az erőszakmentes kommunikáció valóban minőség a kommunikációban, melynek nyelvezete saját belső párbeszédünket is támogatja. Azokat a legsúlyosabb ítéleteket is lefordíthatjuk érzésekre, szükségletekre, amelyekkel gyakran önmagunkat illetjük. Ezek használata során valóban megmutatkohat az igazi erő a kommunikációban.

Dobó Mariann

Kommunikáció fejlesztő tréning-program könyv megvásárolható itt:

https://www.szabadegyetem.com/p/dobo-mariann-nagyito-alatt-a-kapcsolat-kommunikacios-modszerek-tudatos-alkalmazasa/

Cégvezetők figyelmébe! Érzelmi intelligencia fejlesztés egyéni és csoportos tréningekre jelentkezés itt: https://www.szabadegyetem.com/kapcsolat

vagy +36 70 419 99 94 telefonszámo

Fotó forrás: itt itt Itt itt és itt

Kié az utolsó szó? Ki veszít itt valójában?

Úgyis nekem van igazam. ..

Érzelmi intelligencia fejlesztés - Randi Gunther nyomán

Ha olyasvalakivel él párkapcsolatban vagy munkakapcsolatban, akinek mindig minden vitát meg kell nyernie, akkor minden bizonnyal Önnek is ismerős az a tehetetlenség érzés vagy gyomorgörcs, fájldalom érzés, ami akár a legapróbb konfliktust is megelőzi. – mondja Randi Gunther klinikai pszichológus.

"Akárhogyan, akármilyen problémával közelítünk feléjük, ők rögtön harcra készek, felveszik a támadóállást, és elszántan vívnak az igazukért."

Ha újra és újra azt tapasztaljuk, partnerünk vagy munkatársunk számára mindennél fontosabb, hogy minden vitából győztesen kerüljön ki, valószínűleg legtöbben hajlamosak vagyunk arra, hogy kétszer is meggondoljuk, vállaljuk-e a velük való konfliktust.

Sőt a velük való kapcsolat még kisebbrendűségi érzést is okozhat bennünk: vajon mi csinálunk valamit rosszul? Mást, másként kellene neki mondanunk? Randi Gunther szerint másról van szó. A folyton győzni akaró partnerrel, munkatárssal szemben nincs helyes "stratégia" – ez a meccs ugyanis róla szól.

Jó, jó, de vajon ezt miért csinálja? 

Ahogyan a pszichológusnő ezt kiemeli: egy ilyen kapcsolatot fenntartani embert próbáló feladat, hiszen fel kell készülnünk arra, hogy bármit is próbálunk megbeszélni, a beszélgetésből vita, a vitából veszekedés lehet, aminek a végén biztosan nem nyerhetünk. A partnerünk vagy kollégánk személyiségének megváltoztatására pedig igencsak kicsi az esélyünk.

Érdemes inkább többet megtudnunk arról, milyen okok állhatnak a mindenáron győzni akarás hátterében. Éppen azért fontos tájékozottabbnak lennünk ebben a témában, hogy tudatosan, felkészülten dönthessünk: szeretnénk-e ilyen kapcsolatban maradni.

Randi Gunther a következő, a győzelemért vívott harc mögött álló, öt ok tanulmányozását ajánlja figyelmünkbe:

1. Fél az elnyomástól.

Sokan úgy érzik, semmilyen vitában nem nyerhetnek, hacsak már a konfliktus kezdetén nem rendezkednek be eleve önvédelemre. Bármi legyen is a téma, ők mindenáron védik a saját igazukat, gyakran észre sem véve, hogy ezzel mintegy érvénytelenítik a miénket: "Értem én. .. de . .." és folytatja a saját vélekedését. Randi Gunther szerint ezekben az esetekben, ennek az idegesítő viselkedésnek a hátterében, az elnyomástól való félelem dolgozik. Ha úgy látjuk, a heves önvédelemhez hol ijedt arckifejezés, hol agresszív hangszín társul, biztosak lehetünk benne, hogy a partnerünk úgy érzi, a túlélésért küzd. Mintha egy "elvesztett" vita, egy elrendezett konfliktus érzelmileg eltörölné, alárendelt helyzetbe kényszerítené őt.

2. Hatalomra vágyik.

Ebben az esetben az a lényeg, hogy a domináns pozíciót meg tudja tartani: egyszerűen képtelen elviselni, hogy másnak is igaza lehet.

A szakértő szerint ha már régóta egy hasonló típusú partnerrel élünk vagy dolgozunk együtt, könnyen lehet, hogy észre sem veszünk, hány és hány dologban erőltette már ránk a véleményét – hiszen ő soha nem tévedhet. Ha mégis megpróbálunk vitába szállni vele, a szemében mi magunk válunk problémává; sohasem tudunk olyan érvet, új információt felvetni, amit ő elfogadna. Megcáfolja azt, és rögtön hatalmi pozícióba helyezkedik. Az is előfordulhat, hogy oda sem figyel arra, amit mondani próbálunk neki, vagy mindent megtesz annak érdekében, hogy bebizonyítsa: rajta kívül itt senki másnak nem lehet igaza.

3. Imádja a játszmákat.

A veszekedés, a konfliktus a mindene, egyszerűen imádja azokat a helyzeteket, amikor vitázhat – és győzhet. Mert győzni fog, hiszen – amire Randi Gunther is figyelmeztet bennünket – mindig a saját szabályai, értékrendszere szerint játszmázik. Sose fél azokat a saját érdekében itt-ott kicsit módosítani. Ha munkatársa vagy bármilyen hozzátartozója esetében hasonló, a győzni akarás hátterében meghúzódó okokra gyanakodik, biztosan megfigyelhette még azt is, milyen könnyen túllép egy-egy vitás helyzeten. Ugyanezt várja el Öntől is, hiszen nem érti, miért haragszik egy-egy konfliktus után, és hogy mi miatt veszi ennyire komolyan a helyzeteket. Sőt, megsértődik, ha a szemébe mondja, hogy: neki csak a győzelem a fontos.

Ez a viselkedés elég összezavaró lehet a másik fél számára, ráadásul a következmények tekintetében sem valami jó eredménnyel zárul. A lelkesen vállalt viták ugyanis nem a megoldás kereséséről szólnak, hanem kizárólag az ő győzelméről, és a mi veszteségünkről.

4. A játszmák mindig negatív töltetűek. Nem játszik tisztán, és nem csak a vitákban.

Aki játszmázik valóban mindent megtesz a saját győzelme érdekében, és bizony nem riad vissza az övön aluli ütésektől sem – mondja a szakértő. Ilyenkor gyakran úgy érezhetjük magunkat, mint egyfajta préda, aki bármikor a ragadozó támadásának áldozatává válhat.

"Kiforgatja a szavaidat, szélsőséges esetekben beletapos mindenbe. Lekicsinyli, értéktelennek tartja, ami számodra fontos. Még azt is képes elhitetni veled, hogy te vagy az, aki őrült, hisztis, bonyolult."

Ha belegabalyodtunk egy ilyen kapcsolatba, négy választásunk van:

1. Alárendelődünk;

2. Megpróbáljuk megkerülni őt a döntési helyzetekben;

3. Sose vállalunk fel semmiféle konfliktust, vagy. ..

4. Egyszerűen szakítunk vele.

5. Azért ilyen, mert rossz szülői mintát látott.

Sokan úgy nőnek fel, hogy nem volt példamutató a szüleik viselkedése. Kapcsolatukat látva néhányan szélsőséges viselkedési mintákat vesznek át tőlük: vagy olyan szerepmodellel azonosulnak, mint aki mindig keresztülviszi az akaratát, vagy pedig olyannal, aki áldozattá válik, aki csendben behódol mindennek.

Valójában a játszmájuk lényege – egyetlen módja, hogy az áldozattá válást elkerülhessék –, ha ők lesznek azok, akik a végsőkig harcolnak a győzelemért. (Elhárító mechanizmusuk: reakcióképzés – önbecsapás egyik módja: Az egyén önmaga elől úgy rejti el valamely késztetését, hogy ellentétes cselekedetet hajt végre). Bármennyire furcsa, de ők azok, akiknek nagymértékű kisebbrendűségi komplexusuk van, még ha ez nem is úgy látszik, és legszívesebben elkerülnék a konfliktusokat. Ez számukra nincs tudatos szinten, erről mit sem sejtenek. Ezért is van az, hogy védekezésképpen, nagyon jól meg tudják indokolni, miért muszáj győzniük: hiszen úgy vélik, a partnerük az, aki kezdeményezte az egészet, "rosszul szólt", nekik pedig nem marad más választásuk, mint küzdeni és nyerni – így mindig az övék az utolsó szó.

Ki is veszít itt valójában?

A szakértő szerint a változásra, a hatékonyabb konfliktuskezelésre akkor van igazán lehetőségünk, ha a folyton győzelemre törekvő partnerünk is felismeri, és valóban meg is érti, milyen okok húzódnak meg viselkedése mögött. A küzdelem végét jelző csengő pedig akkor szólal meg, ha talál valami olyan motivációt a fejlődésre, ami fontosabb számára, mint a mindenáron való győzelem.

"Konfliktusok minden párkapcsolatban, munkahelyi kapcsolatban előfordulhatnak. Nagyon fontos, hogy ilyenkor egyenrangú felekként kölcsönösen törekedjünk a legjobb megoldás keresésére" – tanácsolja Randi Gunther. "Bár ha egy mindenáron győzni akaró partnerrel vagyunk kapcsolatban, erre igen kicsi az esélyünk. Ahogy arra is, hogy elérjük, hogy valaha is megváltozzon. Előfordulhat, hogy nem marad más választásunk, mint véget vetni a kapcsolatnak, hogy végre-valahára mi is "győzhessünk": miénk legyen végre az utolsó szó".

Lehet, hogy van az Ön környezetében is olyan személy, akinél ugyanezt a viselkedési stílust tapasztalja: mindig az övé az utolsó szó? De legalább Ön már belátja, megérthette, mi állhat ennek a mindenáron győzni akarásnak hátterében. És arról is dönthet, hogy a négy választási lehetőség közül melyiket valósítja meg. Hiszen az, hogy kié lesz az utolsó szó, és ki veszíthet itt valójában, az bizony már világossá vált.

Dobó Mariann

Áttörés - Érzelmek és pénzügyek a párkapcsolatban könyv szerzője

© 2015. Szabadegyetem Magánkönyvkiadó™

Önfejlesztő könyvek érzelmi intelligenciánk és pénzügyi tudatosságunk fejlesztésére

Áttörés - Tegyük boldoggá az életünket! >Tréning-program könyv megvásárolható itt: https://www.attoreskonyv.com/

Személyes vagy online konzultációkra jelentkezés itt: Dobó Mariann +36 70 419 99 94 vagy mariann.dobo.szabadegyetem@gmail.com

Konzultációs díj: 20.000 forint + Áfa

Mi miatt fontos, hogy megértsük, minden ember egyedien, másképpen vélekedik a különböző dolgokról?

Hogyan kommunikálunk?

Egy férfi ismerősöm panaszkodott a párjára: nem érti, miért nem elég neki egy kisebb ház, miért kell neki a nagy tér, mi miatt akar más életfelfogású emberekkel kapcsolatot teremteni, mint ami most van, miért nem jó neki a régi barátság, mi az oka annak, hogy állandóan vágyakozik egy másfajta életvitelre?

"Mielőtt elkezdenéd okolni ezért, egy-két dolgot jó, ha megértesz. Egyértelmű, hogy az a probléma, hogy teljesen más igényeitek, szükségleteitek vannak, teljesen más személyiségtípusok vagytok - válaszoltam. A személyiségetekben - a neveltetésetekből adódóan a különféle véleményezések miatt -, eltérő viselkedési minták rögzültek. Hogy mit jelent ez? Például azt is megfigyelheted, hogy a párod mer vállalkozni, bátor, optimista, igaz? Jól gondolom? Még a mai gazdasági helyzetben is. Ezt látta a szüleitől: akár a "semmiből is képes várat építeni". A régi időkben is érződött a gazdasági bizonytalanság. A félelem is ott volt, hogy elveszik a gazdálkodó földjét, az emberek ingatlanját, vagy a sok munkával összegyűjtött pénzecskéjét. Ti mindketten ebben a társadalmi-strukturális bizonytalanságban nőttetek fel. Mégis a te családodnál sokkal erőteljesebben jelent meg a félelem, mint a párod családjánál. Vagy lehet, hogy a bűntudat a gazdagság miatt? Érdemes lenne feltenned magadnak azt a kérdést, hogy: "Mi van akkor, ha nekem több van, mint a másiknak"?

- Igen - válaszolta – ez tényleg egy nagy probléma lehet! És elkezdte hosszasan mesélni, hogy az ő családjában mik történtek, hogyan viszonyultak a pénzhez, mit gondoltak a módosabb emberekről, a gazdagságról, a politikáról, a társadalmi osztályokról, milyen volt a kapcsolatrendszerük, milyen barátaik voltak a szüleinek, nagyszüleinek.

- Ha felteszel magadnak hasonló kérdéseket, és elgondolkozol ezeken, akkor választ kaphatsz sok mindenre, amik épp mostanában foglalkoztatnak. Bár szerintem máris tudod ezekre a válaszokat. Így már sokkal kedvezőbben el tudod dönteni, hogy te mit szeretnél. Ha akarod, már át tudod alakítani az életed, át tudod írni a forgatókönyved - ami eddig nem is a tiéd volt, hanem a felmenő családtagjaidé. Igaz, ehhez időre és nagy odafigyelésre van szükséged. De megéri ezt megtenned, hiszen önmagadért teszed. Látod, érdemes felfedezned a viselkedésed mögötti úgynevezett "mozgatórugókat", megtalálnod, mi késztetett arra, hogy semerre se lépj. Vádolás helyett fontos megértened, mi miért történik. Az eddigi viselkedésed mögött is egy késztetés volt, egy belső drive, egy belső hajtóerő. Csak ez ellenerőként funkcionált: meggátolt, hogy be tudd indítani a változást az életedbe. Azt is még fontos felkutatnod, milyen a te személyiséged, karaktertípusod valójában, és milyen a párodé. Ennek tudatában, már dönthetsz arról, hogy más utakon szeretnél-e járni, vagy elfogadod azt, amit ő szeretne elérni. Együtt sokkal könnyebb lesz megtennetek, a közös célt elérnetek, hidd el! Ha ezt a tanácsot elfogadod, sokkal többet tudsz már tenni a kapcsolatotokért. Ha nem, akkor sincs baj: keress ugyanolyan nézőpontú embert, mint te, és hagyd őt elmenni! Válaszút előtt állsz, tudod! A döntés a tiéd."

Azt, hogy mi miatt alakul ki különböző vélemény, hozzáállás másképpen egy-egy emberben, már tudjuk. Azt is, hogy ezeknek a felismerése, megértése egy fontos feladatunk. Akkor lehet a probléma, ha összeütközik a két személyiség típusa, és a két család "sorskönyve", forgatókönyve. A feszültséget a párok között ez nagymértékben előidézheti, mint ahogy ez az előzőekben is tapasztalható volt. De mindig van megoldás. Döntés kérdése, hogy merre haladjunk tovább.

Könyvajánló:

Dobó Mariann, az "Áttörés, Tegyük boldoggá az életünket! Gyakorlati útmutató érzelmi- és pénzügyi intelligencia fejlesztéséhez" tréning könyv szerzője

Dobó Mariann: Nagyító alatt a kommunikáció, Kommunikációs módszerek tudatos alkalmazása

Önfejlesztő könyvek a könyvshop-ban érzelmi intelligenciánk és pénzügyi tudatosságunk, intelligenciánk fejlesztésére

© 2015. Szabadegyetem Magánkönyvkiadó™

A tréning könyv megvásárolható itt, a könyv shop-ban

https://www.szabadegyetem.com/cart/

https://www.szabadegyetem.com/p/dobo-mariann-nagyito-alatt-a-kapcsolat-kommunikacios-modszerek-tudatos-alkalmazasa/

Személyes vagy online konzultációkra jelentkezés itt: Dobó Mariann +36 70 419 99 94 vagy

https://szabadegyetem.com/referenciak

Nem állítom, hogy a birtokomban van a bölcsek köve

"Nem hittem volna, hogy valaha is könyvet írok. Nem vagyok sem tudós, sem újságíró. De azok után, hogy megismertem több nő történetét, végighallgattam küzdelmüket, és elmeséltem nekik saját tapasztalataimat, ezután rádöbbentem, hogy amit eddig elértünk mi nők, még nagyon kevés – legalábbis gazdasági szempontból. Úgy döntöttem felemelem a szavam.

Nem tartozom a feminista nőtársaim közé. Én mindig jól kijöttem a férfiakkal. Lehet, hogy azért van ez így, mert egyke lányként fiú unokatestvéreimmel nevelkedtem fel. És később is, amikor már fiatal felnőtté váltam, bátran állíthatom, számos jó barátom volt - a barátnőim fiújának is igaz barátja lettem. Valahogy már akkor természetes volt számomra, amit őszintén elmondtak nekem a férfiak, akár a kapcsolatukról, akár más magánéletbeli problémáikról, az biztos, hogy köztünk maradt. Az is természetes volt, hogy egymást segítettük. De úgy gondolom, ez a jó barátság titka.

Ami miatt felemelem a szavam az, hogy sokkal jobban oda kellene figyelnie mindenkinek, legfőképpen a nőknek, hogy a gazdasági helyzetüket stabilizálják életük során. 

Lehet, hogy sokan megteszik ezt, és az is lehet, hogy mindezeket a próbálkozásaikat különböző vélemények kísérik, mégis legtöbb nőtől azt hallottam, hogy miután valami miatt egyedül maradtak "fillér nélkül" – ez megtörténhetett válás, haláleset, párjuk betegsége miatt –, egyedül küszködtek tovább a megélhetésükért, egzisztenciális biztonságuk visszaszerzéséért.

Korábban nem biztosították ki magukat, nem foglalkoztak a család gazdasági dolgaival, mondván, hogy az a férfi dolga. Mint említettem, szerencsére vannak ezt megcáfoló esetek is, ahol ez másképp történik. De én, akár ha a saját tapasztalatomat is nézem, és a látókörömbe került nőkét, azokra sajnos az első verzió igaz. Vagyis, amit eddig elértünk gazdaságilag, az lehetne jobb is.

Ahelyett, hogy filozofikus fejtegetésbe bocsátkoznánk azt illetően, mi miből következik, inkább egyezzünk meg abban, hogy most nekünk nőknek bizony "két fronton kell harcolnunk". Mindkét feladat egyformán fontos. Arról ritkán van szó a feminista hangulatú fórumokon, miként állunk mi magunk a saját utunkba. A belső gátakról ritkán esik szó. Továbbra is arra biztatom a nőket, hogy a belső munkával kezdjék a küzdelmet, de teljes mellszélességgel támogatom azokat is, akik azt mondják, előbb a pozíciójuk, egyenrangúságuk elérését tűzik ki célul.

Az Áttörés, Érzelmek és pénzügyek a párkapcsolatban című könyvem első két fejezetében sorra veszem, milyen komplex kihívásokkal kell szembe nézniük a nőknek, férfiaknak egyaránt. További fejezetekben pedig felsorolom, milyen változásokat teremthetünk meg, mi magunk - mi mindent tehetünk önmagunkért. Például még azt is, hogyan növelhetjük önbizalmunkat - érzelmi és pénzügyi intelligenciánk fejlesztésével. Számos kérdés is vár az olvasóra ebben a tréningkönyvben, amelyekre válaszolva sok minden világossá válik számára.

Nem állítom, hogy birtokomban van a bölcsek köve, és megtaláltam volna a tökéletes megoldást ezekre a mélyen gyökerező és összetett problémákra. Amit írok, azt valós adatok, tudományos kutatások, megfigyeléseim és persze saját tapasztalataim alapján összegzem. Fontos, hogy megértsék az olvasók, senkit sem akarok "címkézni". A lényeg az, hogy könyvemet olyan nőknek - akár férfiaknak is - írtam, akik nagyobb eséllyel akarnak nekiindulni, hogy meghódítsák saját szakterületüket, fejlesszék érzelmi- és pénzügyi intelligenciájukat, építsék énmárkájukat, vagy akik minden erejükkel azon vannak, hogy növeljék önbizalmukat, elérjék céljukat - bármi is az."

Dobó Mariann

Az Áttörés című könyv szerzője

A könyv megvásárolható:

© 2015. Szabadegyetem Magánkönyvkiadó™

https://www.attoreskonyv.com/

Nézzen szét az önfejlesztő könyvek között: https://www.szabadegyetem.com/

Juss túl rajta!

"A múlton túllépni kell, a jelenen pedig túljutni – ez is az élet szerves része, és itt is fel kell készülnünk sok mindenre" /Bandler 2008/.

Számos felesleges szokást és kényszert alakítunk ki magunknak, de ha túljutunk rajtuk, akkor számos új, sokkal hasznosabb szokásokra és kényszerekre cserélhetjük azokat, melyekkel szebbé és élvezetesebbé tehetjük az egész életünket – véli Richard Bandler. Az egyik ilyen dolog még az is, amin időnként túl kell jutnunk, a felépülés. Legyen szó lelki traumákról, fizikai sérülésekről vagy betegségekről – ha minél előbb túljut az ember a felépülés fázisán, annál hamarabb élhet újra teljes és boldog életet.

Előbb vagy utóbb szinte mindenki megtapasztalhatja valamilyen mértékben a rezignáltság érzését. Ezek azok az alkalmak, amikor tehetetlennek érezzük magunkat. Pedig eszünkkel egyébként tudjuk, hogy az a megoldás, ha kitartunk, de ennek ellenére van amikor feladjuk. Ha megtanulunk túljutni ezeken a nehéz időszakokon, bármit elérhetünk, amit csak elhatározunk..

Jussunk túl a szokásokon és kényszereken!

Kényszereinkre néha szokásokként hivatkozunk, hiszen egyes dolgokat egy idő után úgy megszokunk, hogy szerves részünkké válnak – egész életünkre kihatnak. A kényszer és szokás között a legfőbb különbség abból áll, hogy míg a szokásba egyszerűen belejövünk, és egy idő után már automatikusan csináljuk, addig a kényszerek elvégzésére – mint ahogyan erre a nevük is utal – tényleges kényszert érzünk. Mivel jelentős átfedések vannak a szokás és a kényszer között, ezért érdemes foglalkoznunk ezzel a témakörrel.

Elsőként olyan szokásokat vegyünk jobban szemügyre, mint például a dohányzást és a túlevést, a káros viselkedésminták féle kényszereket! Majd egy fontos témánk a szokásunk megtörése lesz, mivel bizony a szokásokon is túl kell jutni – ki kell alakítanunk magunkban a szokások megtörésének szokását is.

Mindig elcsodálkozom én is azon, amikor egyesek a szemembe nézve, a legteljesebb határozottsággal jelentik ki, hogy ők márpedig nagyon is határozatlanok. Ebben valahogy még a legbizonytalanabbak is teljesen bizonyosak. Pedig mindig van egy pont, ahol ezek a dolgok átfedik és meg is semmisítik egymást – mondja Bandler. A rossz szokások első lépésének megsemmisítése mindig a mentális felkészülés. Vegyük például a túlevés esetét. Minden egykori "túlevő" eljutott arra a pontra, amikor véglegesen eldöntötte magában, hogy elég volt: meg akar szabadulni terheitől, a túlsúlyától!

Számos esetben azt tapasztaljuk, hogy csak mentegetőzünk, miért is "jó az, ahogyan az van". Más szóval tudatunk aktív kibúvókeresésbe kezd, miért ne tegyük azt, amiről egyébként már régóta jól tudjuk, hogy meg kellene tennünk. Persze sokan bele sem gondolnak, milyen lelki eredetű probléma húzódik a túlevés mögött, avagy mennyire káros az egészségre a túlsúly. De előbb-utóbb a következetesebbek eljutnak arra a pontra, ahol már tényleg le akarnak szokni arról, hogy a feszültségüket ilyen módon csökkentsék – változtatni akarnak az eddigi káros életvitelükön, szokásaikon. Egyesek többször is. Sajnos azonban megfelelő mentális felkészülés nélkül igen nehéz megtörni egy szokást.

Ha az ember egyre próbálkozik, de csak folyamatosan kudarcai vannak, akkor a csalódottság és az ezzel járó feszültség is gyűlik benne. A feszültséget viszont valahogyan csillapítania akarja. Az, hogy hogyan teszi ezt, az fogja meghatározni a továbbiakat. Ha nincs meg az új életstílus következetes kiépítése, akkor még az is előfordulhat, hogy épp az ellenkezője történik meg: fokozatosan azt a hiedelmet (meggyőződést) építi ki magában az emberünk, hogy neki ez már tényleg soha nem fog sikerülni. A szokások megtöréséhez a hiedelmek megtörése és az érzelmi intelligencia fejlesztése jelenti az első lépést, amelyek részei: az éntudatosság, a pontos önértékelés, az érzelmi tudatosság, önszabályozás, sőt még az önbizalom növelése is. A jó és rossz, az erős és a gyenge, valamint a működő és a működésképtelen hiedelmek közötti különbségeket fontos felismernünk, hiszen ezek segítsége is kell ahhoz, hogy túljussunk olyan dolgokon, amelyeken már rég túl kellene jutnunk.

Hajlamosak lehetünk bizonyos dolgokon való ruminálásra is. Rágódunk dolgokon, amelyek lehúzó "érzelmi kötelékekké válhatnak", amelyektől végül alig tudunk megszabadulni – egy negatív spirált eredményeznek.

Az alábbi videóban erre a káros, rossz szokásunkra, a ruminálásra, hívja fel a figyelmünket Guy Winch is: pontosabban arra, hogy a rágódással csak megnöveljük az esélyét a depresszió, a táplálkozási zavarok, a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának. 

"A tanulmányok szerint már egy mindössze kétperces figyelemelterelés is elegendő ahhoz, hogy megállítsuk a ránk törő kényszert a rágódásra" – mondja Winch az előadásán. Már ez is egy kiváló módja annak, ahogyan sokat tehetünk önmagunkért, ahogyan a "lelki elsősegélyt gyakorolhatjuk". Mindezeket nagyon fontos mindenkinek megfontolnia.

Ted előadása: How to practice emotional first aid | Guy Winch | TED https://www.youtube.com/watch?v=F2hc2FLOdhI

Mi tehát a teendőnk? Jussunk túl rajta! Jussunk túl azokon, amiken ruminálunk! Dobjuk le minél hamarabb azokat a lelki/érzelmi terheket, amelyeket már feleslegesen cipelünk magunkon, amelyek már figyelmeztetésként testi tünetként is megjelennek betegség vagy elhízás formájában! 

Ha ez egyedül kevésbé sikerül, akkor mindenképpen érdemes egy szakemberhez fordulni!

Az Ön sem úgy él, ahogyan szeretné? Dobja le magáról a súlyokat! és az Áttörés könyvek szerzője

Tréningkönyvek megvásárolhatók itt:

© 2015. Szabadegyetem Magánkönyvkiadó™

https://www.szabadegyetem.com/cart/

Személyes vagy online konzultációkra jelentkezés itt: Dobó Mariann +36 70 419 99 94 vagy mariann.dobo@szabadegyetem.com

Konzultációs díj: 20.000 Ft + Áfa > 25.400 Ft.

Mi az életünk értelme? 

Vannak olyan pontok az ember életében, amire nem túl büszke. Önnek is volt ilyen? Előfordulhatott, korábban nem jutott eszünkbe, hogy: egészségesebben éljünk, okosan beszéljünk, és arra sem figyeltünk eléggé, hogy az egyediségünkhöz alakítva fejezzük ki önmagunkat. Nem is beszélve arról az igényről, hogy az öltözködésünket az egyéniségünkhöz alakítsuk. Pedig fontos lenne minél hamarabb elkezdeni a személyes márkánkat – énmárkánkat – tudatosan felépíteni. Mindezek előtt önmagunkat jobban megismerni. Bár az üzleti életben használatosak az előző kifejezések, mégis én úgy gondolom, hogy az "eredeti arculattervezés" az énmárkaépítés mindenkinek hasznos. Természetesen ezen belül a céljainak, élete értelmének meghatározása is.

Ahogy elkezdjük megismerni önmagunkat, máris elkezdődik az a folyamat, amely által egyre jobban képessé válunk egy tartós irányt adni az életünknek.
Ezzel együtt azt is meg tudjuk már határozni: mi az életünk értelme.

Sokan foglalkoznak az élet értelmének kifejtésével. Amikor ma rendezgettem a pszichológiai anyagaimat, éppen egy ezzel kapcsolatos jegyzet – a logoterápiáról, Viktor E. Frankl-ról, akinek fontos volt az élet értelmének a meghatározása – került a kezembe.

A filozófia, de sokszor az irodalom is a mi világunk jellegzetességéről szól, az élet értelmével foglalkozik. Felismerhetjük ebben az emberi természet erős igényét is. Azt, hogy nagyon fontos megtalálnunk az életünk értelmét. Egy egyetemisták közt végzett reprezentatív felmérés során – ahol több mint 10 ezer hallgatót kérdeztek meg – mutatja, hogy döntően (78%) az élet értelmének megfogalmazását hasznosnak találja. Az alkoholisták közt végzett felmérés szerint (90%-nál) viszont a legjellemzőbb az értelmetlenség érzése, a drog-függő emberek között pedig, csaknem mindegyikénél, "kimutatható" az "egzisztenciális vákuum".

Talán saját életünkben is felmerülhetett már ez a könyörtelenül választ kényszerítő kérdés. "Mi az életem értelme?" Az is lehet, hogy más tette fel ezt a kérdést, mélyen a szemünkbe nézve: Neked mit jelent az élet értelme? Elgondolkodtunk-e már vajon azon, hogy mit lehetne erre válaszolni? Valamit, ami hiteles önmagunkról és mindenképpen motiváló dolog számunkra. Nagy érdeklődést kell valami iránt tanúsítanunk ahhoz, hogy ez spontánul érvényesülhessen. És ezt az érvényre-jutást nyugodtan "elvárjuk". Merthogy hisszük, tudjuk, hogy ennek megvalósítása az életutunk valódi része.

Azt mondják, hogy az életünk értelme valamilyen tapasztalaton alapszik. Az irodalomban számtalan alkotás foglalkozik a szenvedés, az élet értelmének a kérdésével. Meglepődve realizáltam, hogy egy alkotót legfőképpen a szenvedés és szenvedély táplálja (szenvedély szótőben is ott található a szenved kifejezés). Egy fiatal blogger, írónő bevallása szerint is – ez bizony így van. Döbbenten hallgattam a nyilatkozatát arról: mivel szerelmes lett és boldog, ezért attól félt, hogy elveszítheti a közönségtáborát. Már nem tud olyanokról írni, ami fáj neki, mert most éppen jól érzi magát, boldog.

Ha kutatunk egy picinykét a kollektív tudattalanban, akkor azt is tudatosíthatjuk, hogy van-e ott olyan szimbólum, ami például a kreatív életerőt, az életvidámságot, valós boldogságot jelképezné? Merthogy nincs. Legalábbis én ilyet még sohasem találtam.

Ha figyelemmel kísérjük az életünket, és tetteinket nagyító alá vesszük, ekkor az egész életünk értelmét vizsgáljuk, elsősorban pszichológiai szempontból. Érdemes most az "értelem" szó jelentését is tudatosítanunk: A magyar nyelvben az "értelem" szó egyrészt:

• azt a racionális képességünket jelenti, amellyel értelmes természetünknek megfelelően eligazodunk a világban;
• másrészt egy szó, egy mozdulat jelentését is ezzel a szóval jelöljük;
• végül tetteink céljával, magyarázatával kapcsolatban is használjuk ezt a szót.

Most az "értelem" szónak ez az utóbbi jelentése a legfontosabb számunkra. Az élet értelmének kérdésére adott válasz megtalálásáról van most szó. Arról is, hogy megtudjuk: hogyan fejeződhet ki ebben az értelemben a tehetségünk, tudásunk.

A személyes márkaépítő, akár Ön is, egyre jobban képes ezt felismerve – az önmegvalósítása érdekében – a célmeghatározását összefoglalni.

Szeretném bátorítani az olvasót, hogy fogalmazza meg az élete értelmét, életprogramja részeként pedig alakítsa ki énképét, kezdje el tudatosan felépíteni személyes márkáját, (énmárkáját), eredeti arculatát!

Amint úgy érzi, hogy szüksége van ehhez némi segítségre, akkor vegye fel a kapcsolatot velünk.

Szívesen fogadom az érdeklődését!

Dobó Mariann

+36 70 419 9994

https://szabadegyetem.com/kapcsolat

Egyéni és csoportos konzultációk, tanácsadás a következő témakörökben is megtalálhatók:

"Önindító" - karrier tanácsadás - pályaválasztás, pályaváltás

Érzelmi intelligencia fejlesztés - kommunikáció fejlesztés

A fenti témakörök a tréning-program könyvekben is megtalálhatók.

https://www.szabadegyetem.com/

https://www.szabadegyetem.com/referenciak/

Dobd le magadról a súlyokat!

Amióta a nyugati társadalomban, de legfőképpen Amerikában élők éberen figyelik kinek milyen az alakja, fogyókúráról fogyókúrára terelődik a szó; olykor még afféle furcsaságoktól sem riadunk vissza, hogy a napi táplálékunk nyolc pohár víz legyen, avagy semmi egyéb, mint grapefruit. És ez még lazább verziónak is számít. A legtöbb esetben még különböző műtétekre is sor kerül.

Vannak akik azt mondják, hogy nincs is ebben semmi csodálkozni való, hiszen amióta ráébredtünk, mennyire fenyegeti az egészségünket a túlsúly, kétségbeesett igyekezettel, ki–ki a pénztárcájának megfelelően akar megszabadulni a súlyfölöslegétől, vagy éppen kordában szeretné tartani a kilókat. Éppen ezért javasolják olyan sokan: fogyókúrázni kell, igen!

Csakhogy egyre több bizonyíték van arra nézve is, hogy a fogyókúra keveset ér. Mi több a fogyókúrázók kilencvenöt százaléka idővel visszanyeri a keservesen leadott súlyát. Sőt még fel is szed néhány kilót.

A testnek úgy látszik van valamiféle belső érzéke, hogy mennyi legyen a súlya /Hauck 1990/. Elér egy "stabil pontot", azt a bizonyos súlyt, amit mindenki elér és megtart – ha normális étkezési szokást alakít ki az életében, már gyermekkorától kezdve.

A test ezen a ponton megszilárdulva ver vissza minden súlyváltozási kísérletet. Ezt a stabil pontot a test fizikai tényezői határozzák meg, amikor lelkileg/érzelmileg is jól vagyunk, nem pedig a társadalom, az éppen aktuális trend, az egészség vagy a szépség tekintetében megszabott normák.

A modern kutatás kimutatja, ha éhezteti magát az ember, akkor a test jobban hasznosíthatja azt a kevés felvett táplálékot – annak érdekében, hogy a súlya megmaradjon. Igen ám, de eközben nemcsak a hájt emészti fel, hanem az izmokat is. Hogy megakadályozza, hogy továbbcsökkenjen a testtömeg, a test elfárad, és az ember lelassul, azért, hogy minél kevesebb energiát használjon fel.

A test időközben hozzászokik bizonyos kalóriafelvételhez, de ez kevésbé lesz tartós. A fogyókúrázó sokszor hajlamos lazítani a diétán, noha nem hagy fel vele teljesen. Kevesebbet eszik, mint szokott, de többet, mint amikor teljes diétán volt. És ez a kis többlet elegendő ahhoz, hogy súlyt szedjen magára – a test ugyanis időközben megtanulta, hogyan gazdálkodjon kevesebbel. Valójában ez is a túlzásba vitt evés egy formája, ám az izomszövetet nem regenerálja, csak a zsírpárnák jönnek vissza. És mire ez néhányszor megismétlődik a páciens Dr. Joseph Maciejko szavaival élve: "több a hájtömeg, mint a hústömeg". Avagy ha a súlya azonos is a fogyókúra előttivel, szegény diétázó "kövérebb, mint valaha".

Dr. Maciejko azonban a táplálkozási rendellenességek amerikai szaklapjában a Renaissance-ban megállapítja, hogy ezzel még nincs vége a sztorinak. A test emlékszik rá, hogy végigcsinálta a diétasorozatot, és ahány fogyókúra, annyival nehezebben lesz. Többletkilók keletkeznek, a test védekező mechanizmusa miatt. Ki az, aki szereti a fájdalmas beavatkozásokat? Senki. Még ha egynéhányan mondják is, hogy ők bírják a fájdalmas fogyasztó masszázsokat, koplalásokat, a testük védekezik, és teljesen mást fog mutatni a végeredmény.

A kaliforniai egyetemen, Berkeleyben végzett kutatások ugyanilyen eredményeket hoztak; a kalóriák csökkentése önmagában alig elegendő a súlyveszteség előidézésére. Arra is felhívták a figyelmet, amit már mi is tudunk, hogy a hízásra hajlamos személyek nyilvánvalóan kisebb arányban égetik el a kalóriákat, mint más, még ha ugyanolyan fizikai tevékenységet fejtenek is ki.

A súly szinten tartásával kapcsolatban vélhetőleg nem mondták még ki az utolsó szót a kutatók, bár a népszerű egészségügyi közlemények folyamatosan informálnak bennünket a korszerű étkezési szokásokról, a megfelelő testedzésről és ellátnak bennünket egészségügyi tanácsokkal. Az éntudatos ember viszont, vagyis aki fontosnak tartja önmagát, egészségét, jóllétérzését, járjon utána ezeknek a dolgoknak! A megfelelően tájékozott, és remek intuícióval, és elsősorban önismerettel rendelkező ember könnyedén ki tudja szűrni a számára kedvező információkat, amelyeket hasznosíthatni tud élete minőségének javítására. A fogyókúra helyett az önismeretet, önértékelését, magabiztosságát javítja, és egyértelműen kezébe veszi élete irányítását.

Ha megfogadja mindazt, amit a fentiekben és könyvemben leírtam - legyen mégoly következetességet igénylő is ez a tájékoztatás – egészségesebb, hosszabb és boldogabb lehet az élete. És azt is tartsa szeme előtt: micsoda öröme lesz abból, amint tevékenyebb, csinosabb is lesz, és olyasmiben is részt vesz, amiben eddig a gyengesége, kétségei vagy súlya megakadályozta.

                                                                                                              Dobó Mariann

Ön sem úgy él, ahogyan szeretné? Dobja le magáról a súlyokat! című könyv szerzője

A könyvet dobd bele a kosárba!

A szerző felhívja a figyelmet az önismeret fontosságára is. Hogy miért? Kattintson a videóra!  

Mi miatt nem működnek oly sok embernél a népszerű, állítólag "tuti" diéták, életmódváltó programok?

Mit tegyünk, hogy véglegesen megszabaduljunk a kilóktól?

• Mi lehet a valódi oka annak, ha valaki újra meg újra feladja a fogyókúrát?
• Mi segíthet valóban megszabadulni a túlsúlytól?

​Ha ezekre a kérdésekre te/Ön is keresi a válaszokat, akkor mindenképpen figyelmébe ajánljuk Dobó Mariann tréning könyvét, melynek címe:

Ön sem úgy él, ahogyan szeretné? Dobja le magáról a súlyokat!

A szerző rávilágíttat számos életterületre, ahol érdemes megfigyeléseket végeznie, és átgondoltan válaszolnia a könyvben szereplő kérdésekre.

Azoknak való ez a könyv, akik már szívesen megszabadulnának a felesleges kilóktól, terhektől, és már készek arra, hogy egy számukra kedvező, új életstílust alakítsanak ki.

Ez a könyv hasznos önsegítő tréningkönyv, amelyben az írónő ezt a "súlyos" témát egy könnyed hangnemben adja át az olvasónak. Hiánypótló mű, amely nem csupán a "túlsúlyosoknak", evésproblémákkal küszködőknek ajánlott. Mindazoknak érdemes továbbgondolniuk a kérdéseket, hasznosítaniuk a könyvben lévő információkat, akik határozottan úgy érzik: az életükön már változtatni akarnak.

Azoknak való ez a tréningkönyv, akik haladó szinten vannak az önismereti útjukon, szeretik az asztrológiát, szívesen tájékozódnak pszichológiai ismeretekről, újfajta irányzatokról. Kíváncsiak még arra is, hogy a pszicho-asztro-szomatika kifejezés mit takar, milyen elméleti összefüggések, újfajta megközelítések kombinációja. A könyv gyakorlati útmutató. Arra ad választ, hogyan szabaduljunk meg a ránk rakódott feleslegtől, terhektől, hogyan váljunk végre felszabadulttá, örömtelivé.

Tehát ha szeretne választ kapni, mi miatt nem működnek oly sok embernél a népszerű, állítólag "tuti" diéták, életmódváltó programok, és Önnek is elege van már a diétákból, akkor mindenképpen vegye meg ezt a gondolatébresztő, cselekvésre ösztönző könyvet!

© 2015. Szabadegyetem Magánkönyvkiadó™

A tréningkönyv megvásárolható itt a könyvshop-ban, dobd bele a kosárba!

A szerző felhívja a figyelmet az önismeret fontosságára is. Hogy miért? Ha még nem nézted meg.. . Kattints a videóra, az ugrás részre!

Milyen eredményeket hoz, ha eredeti arculattervezéssel kezdünk foglalkozni? Mi az, amit nem szeretek?

Mi miatt a leglényegesebb része az önismeret az eredeti arculattervezésnek?

A személyes márka, énmárka, stíluskommunikáció kifejezések ma már sokaknak ismerősen csenghetnek. Mit is jelentenek ezek a fogalmak? Mi miatt fontosak, miben van nagy szerepük a karrierépítésnél, sőt még a párválasztásnál is? 

Az Eredeti arculattervezés elnevezés Dobó Mariann nevéhez fűződik. E kifejezés egyben egy programra is utal. Megalkotójának célja, hogy biztassa téged/Önt arra, hogy az egyéni ambícióját belső értékeire, tehetségére alapozza. Sose arra koncentráljon, ami nincs, vagy amiben mások jobbak! És semmilyen körülmények között se akarjon másnak látszani!

Az erős és hiteles énmárka eredeti, csak valós tulajdonságokra épülhet.

Mi miatt a leglényegesebb része az önismeret az eredeti arculattervezésnek, az énmárka tudatos kialakításának, fejlesztésének? Azért, mert fontos, hogy tisztában legyen azzal, meg tudja mutatni, hogy Ön valójában kicsoda, milyen személyiségtípushoz tartozik, milyen érték- és szabályrendszert képvisel, mennyire van ezekkel megelégedve. Amint úgy dönt az önismereti munkája során, hogy szeretne változtatni életszemléletén, életstílusán, akkor könnyebben felismerheti annak a módját, eszközeit is, amely az új életstílusa kialakításához, énmárkája megjelenítéséhez szükséges.

Tudását, belső erőforrásait, mint erősségeit saját javára fordíthatja, ha önismerettel, eredeti arculattervezéssel foglalkozik. Az eredmény tehát azonnal megmutatkozik: hogy ha ismeri önmagát, jobban el tudja dönteni, hogy mi vagy éppen ki illik Önhöz.

 Láthatja már, hogy nemcsak karriercéljainak megvalósításában, az üzleti kommunikációban, de még a magánéletében is nagy hasznát veszi az önismeretnek, eredeti arculattervezésnek, énmárkája fejlesztésének.

Amint elhatározta, hogy fejlődni szeretne, és részt szeretne venni az Eredeti arculattervezés programjában, akkor vegye fel a kapcsolatot Dobó Mariannal!

+36 70 419 99 94

mariann.dobo@szabadegyetem.com

Tekintse meg a 

Minden, ami az énmárka fejlesztéshez tartozik:

youtube videót is: https://www.youtube.com/watch?v=IbaPfDsSa8A

Kattintson az ugrás gombra.

Mi az eredeti arculattervezés?

A legkülönbözőbb területeken kerül előtérbe az énmárka kialakításának, építésének magas szintű tudománya. Használják sztárok, üzletemberek, médiaszemélyek, sőt még írók, költők is. Az üzleti élet szereplői már régóta építik saját személyes márkájukat, azzal a szándékkal, hogy minél egyedibb szakmai képet alakítsanak ki magukról. Annak érdekében teszik ezt, hogy kiemelkedőbbé tegyék magukat, munkájukat, vállalkozásukat.

Ön hol tart énmárkája kialakításában, fejleszésében? Milyen stílus áll Önnek a legjobban?

Minden bizonnyal jól tudja, hogy önmaga prezentálása önismeret nélkül lehetetlen. Csak képességei, tehetsége, személyiségtípusa alapos feltérképezése után lehet énmárkát építeni. Tehát ezt megelőzi az eredeti arculattervezés. A szakmai ismertség és elismertség megszerzését segíthetik még az olyan apró kifinomult dolgok, mint személyiségének stílusa, eredetisége megjelenítése.

Hogyan fejleződik ez ki?

A fő üzenete, célja az eredeti arculattervezés programjának, hogy minél több ember, a személyiségének megfelelően, építse ki a saját énmárkáját, többszintű kommunikációs stílusát. Tehát ez a program segítséget nyújt, egy lehetőség arra, hogy átgondolja a részvevő, ki is ő valójában, belső értékeit hogyan fejezze ki, személyiségtípusának megfelelően hogyan alakítsa ki a külső megjelenését. Felismerheti még azt is, ki és mi illik hozzá a legjobban, milyen munkaterület való a személyiségéhez.

Egy erős márka hiteles és eredeti. Az eredeti arculattervezés a személyes és szakmai erősségek, értékek, sikerek meghatározásáról és megjelenítéséről is szól, valamint másokra gyakorolt hatásának tudatosításáról. Ehhez pedig következetes megfigyelésre, megértésre, cselekvésre, tudatos építkezésre van szükség.

Kiknek nem való az eredeti arculattervezés, önmagunkról való kommunikáció fortélyainak megismerése?

Nem való azoknak, akik nem elég türelmesek, nem hajlandók az értékeikkel, képességeikkel tisztában lenni, nem igényesek a külső megjelenésükre. Hiszen a személyes márkájuknak építése azt is jelenti, hogy új eszközöket, megoldásokat is alakalmaznak, és mindezekkel egy új életstílust is kialakítanak. Ezért időnként bizony ki kell mozdulniuk a komfort zónájukból, elszakadni a szokványostól. A személyes márka építése és a stíluskommunikáció ugyanis nem pusztán az ismertségről, hírnévről szól. A célja az, hogy az emberek az Ön valós személyes jellemzőit és szakmai minőségeit megismerjék, és ezután támogassák magán- és szakmai, üzleti céljai elérésében. Ennek a különleges, nagyszerű célnak elérésében segít az eredeti arculattervezés programja.

Ehhez csatlakozó programok: itt https://szabadegyetem.com/content/stilusom-szemelyes-nevjegyem-1

https://www.szabadegyetem.com/programcsomagok/szemelyes-markaepites

Dobó Mariann

Üzleti pszichológus

Személyes- vagy online konzultációk időpont egyeztetése:

+36 70 419 99 94

https://www.szabadegyetem.com/kapcsolat

https://www.szabadegyetem.com/referenciak

Fotó forrás: itt

Mi miatt biztatok mindenkit a stílusos megjelenésre? 

Az önismeret fontosságát, most másfajta módon szeretném tudatosítani az emberekben. Én szeretem a divatot, dolgoztam a divatszakmában: külkereskedőként Olaszországból importáltunk cipőket, kiegészítőket, ezüst ékszereket. Sőt a szépségiparban is tevékenykedtem, mint kozmetikus életem korábbi szakaszában. Azt is fontos még tudni rólam, hogy én sohasem követem vakon a divatot, bár figyelemmel kísérem az irányzatokat. Stílusos megjelenésre biztatok mindenkit, ami azt jelenti, hogy egyéniségéhez, személyiségtípusának megfelelően öltözködjön! Ennek tudatos kialakításához pedig önismeretre van szüksége. Kedvencem, cégem portfólió része, az üzleti pszichológia, a City Line személyiség- és stílusfejlesztés alapprogramjai , amelyek az eredeti arculattervezésről, énmárka-építésről, stíluskommunikációról szól.

Hogy hogyan kapcsolódik össze az üzleti pszichológia az eredeti arculattervezéssel?

Érdemes felismerniük a vezetőknek, legfőképpen a cégvezetőknek, hogy a szakmai tudásuk mellett a személyiségük fejlesztésével is fontos foglalkozniuk, ha lépést akarnak tartani a mai trenddel. Amit programajánlatként kínálok, az önismeret egy különleges formája. Azokról a fajta vezetői kommunikáció módokról van szó, azokról a biztatásokról, hogy tudatosan alakítsuk, fejlesszük személyiségünket, stílusunkat, ezzel együtt énmárkánkat.

Lehet, hogy lesznek olyanok is, akik azt mondják: engem nem érdekel a divat. Az eredeti arculattervezés többről szól, mint csak az öltözködésről, divatról.

Egy különleges személyiségfejlesztésről szól, amely ugyan a külső megjelenést is érinti, de legfőképp a legbelső sajátosságaink tudatos megjelenítésére hívja fel a figyelmet.

Amint ezt minden fórumon hangoztatom, én nagyon szeretném népszerűsíteni az önismeretet. Önismeret nélkül olyan dolgokban vehetünk részt, vagy ha az öltözködésre vetítjük ezt ki, akkor olyan ruhákat vehetünk fel, amik nem valók hozzánk, nem a mi eredeti stílusunkat tükrözik. Ahogy a Valódi haszon, valódi nőknek könyvemben is írom: higgyük el, "mivel minden rólunk kommunikál, ezért legfőképpen az a cél, hogy a kinézetünk – a környezetünkben lévő dolgainkkal együtt – legyen mindig összhangban az egyediségünkkel, a valós értékeinkkel!" Ez számomra a fő vezérvonal. Énmárkámat, személyiségemet én is folyamatosan fejlesztem. Hiszen az élet örök tanulás.

Dobó Mariann

Üzleti pszichológus

Személyes- vagy online konzultációk időpont egyeztetése:

+36 70 419 99 94

https://www.szabadegyetem.com/kapcsolat

Az üzleti szerepmodellek megváltoztatása 

Üzleti intelligencia fejlesztés

Az üzleti szerepmodellek megváltoztatása

"A stílus maga az ember"

George-Louis Leclerc

Érdemes azon elgondolkodnunk, mennyire kell követnünk azokat a vezetői szerepmodelleket, feltételeket, amelyeket egyes vezetők diktálnának nekünk. Azok a régi jellemvonások, amelyek útmutatóként szolgáltak eddig a vállalkozói szféra részvevői számára a versenyzés fokozására, egyre inkább működésképtelenekké válnak. Ebben a gondolatmenetben semmiféle lázítás nincs. Tényként tapasztalhattuk a versenybekényszerítés mellett ezeket az iránymutató hamis trendeket. Úgy gondolom, számos jellemző viselkedési minta, ami az üzleti életben sokféle tevékenységben megmutatkozhat, nekünk, nőknek mást is jelenthet. Például a "dörzsöltség" a megfontoltságot, ami semmiképpen sem abba a kategóriába sorolható, hogy a másikat becsapjuk, megkárosítjuk. Az elégedettség érzésének kialakulása abból is áll, hogy minden piaci részvevő jól járjon. Ha azt éli meg, hogy becsapták, akkor hogyan lehet azt elvárni tőle, hogy együttműködő partnerré váljon?

Az értékrendszerekről és tanult szabályokról van most szó: Arról, hogy milyen viselkedési szerepeket vehettünk át tudattalanul, és esetleg visszük tovább generációkon keresztül, és hogyan éljük meg ezeket most?

E szerepek felismerése után eldönthetjük, akarjuk-e továbbfolytatni a régi üzleti sémát, ha erkölcstelen, vagy inkább egy újabb irányzat mutatói szerint alakítjuk ki az üzleti terveinket, életvitelünket. Azt is érdemes még észrevennünk, hogy legalább annyira korlátozó a feminista karakterszemélyiség, mint a mindenről lemondó "áldozati bárány" mintája. Ilyenkor tulajdonképpen két szélsőséges viselkedésről beszélhetünk. Ezeket azért fontos felismernünk, mert ha felszabadulunk a szerepbe sorolások sztereotípiái alól, akkor képessé válunk önvalónk kibontakoztatására.

Biztos vagyok benne, hogy szeretnénk már az adottságainknak, egyediségünknek megfelelően, sokkal vidámabban élni az életünket. Ha valóban hosszú távon akarunk önmagunkkal összhangban lenni, akkor célravezető ténylegesen leválasztódnunk néhány gátló viselkedési mintától, "szerepmodellről" és a hozzá tartozó tulajdonságokról. Hiszen ezek a karaktermegjelenítések én(ön)képünket torzítják. Nagy valószínűséggel sok idegen, kaméleonszerepet kellett a "túlélés" érdekében évezredeken keresztül kényszerből eljátszanunk abban a reményben, hogy ez talán védelmet is jelenthet számunkra.

Mostanra azonban már világossá válhatott sok ember számára, milyen nagy szükség van egynéhány szerepmodell megváltoztatására.
Fontossá vált az is, hogy kialakítsuk saját vezetői szerepmodellünket, énmárkánkat.
Ehhez legelőször az olyan tulajdonságainkat találjuk meg, amelyek által hitelessé válik a személyes márkánk!

Ezek feltárására önfelfedezésre, önismeretre van szükség, vagyis olyan felismerésekre, amelyek segítenek felfedezni az eredetünket, identitásunkat. Az önazonosságunk stabilitása révén a természetes megnyilvánulásunkat segítjük elő. Ha átgondolja az életét, mennyire talál olyan viselkedési stílust, ami a versenyzésre, küzdelemre késztette? Hogyan nyilvánultak meg ezek, milyen tulajdonságban?

• Ha üzletasszonyként figyeli tovább az üzleti életében fellelhető tulajdonságokat, van olyan, amitől szívesen megszabadulna már?

• Ha átgondolja az életét, mennyire talál olyan viselkedési stílust, ami a versenyzésre, küzdelemre késztette?

• Hogyan nyilvánultak meg ezek, milyen tulajdonságban? Összegezze ezeket, kérem!

• Ha üzletasszonyként figyeli tovább az üzleti életében fellelhető tulajdonságokat, van olyan, amitől szívesen megszabadulna már?

• Mi lenne az a kreatív ötlete, amivel egyedivé tudná tenni piaci megjelenését minden tekintetben?

A vezetői szerepmodellünkhöz tartozó tulajdonságok megfigyelésével felismerhetjük a belső értékeinket is. Ezzel már tudatosan, a számunkra kedvező módon alakíthatjuk a szabályrendszerünk minőségét. Figyeljük meg, hogyan hat ez a környezetünkre is!

Dobó Mariann

Üzleti pszichológus

Valódi haszon valódi nőknek - Vállalkozónőként reflektorfényben könyv szerzője

A könyv megvásárolható:

© 2015. Szabadegyetem Magánkönyvkiadó™

https://szabadegyetem.com/content/valodi-haszon-valodi-noknek-vallalkozonokent-reflektorfenyben

Személyes vagy online konzultációkra jelentkezés itt: Dobó Mariann +36 70 419 99 94 vagy

https://www.szabadegyetem.com/kapcsolat

https://szabadegyetem.com/referenciak

Fotó forrás: itt 

Egyre többen váltanak, pályát módosítanak

Ismerős és egyre gyakoribb karrierváltási történeteknek lehetünk tanui, akár mi magunk is részesei, amelyeknek az is lehet az oka, hogy változunk, és ennek következtében már változtatni is akarunk - új életstílusra, más életre vágyunk. Van aki tudatosan, van aki nem.

Mikor következik ez be?

Változik az érdeklődésünk, a régi munkánk már kevésbé okoz elégedettséget, de az is lehet, hogy sohasem okozott. Változik a családi állapotunk, gyermekeink születnek, vagy éppen már nagyobbak lettek, felnőtté váltak. Valami újra vágyunk, valami megújulásra. Bár nem mindenkinél mutatkozik ez így meg. Akinél igen, nála gyakori jelenség, hogy az ambíciószintje megemelkedik: úgy érzi, elérkezett az idő, hogy előrébb lépjen. Igen, ilyenkor változtatni akarunk és változunk. Van, aki szakmát vált, van, aki a formát módosítja – alkalmazottból vállalkozó lesz -, van aki mindkettőt. Van olyan is, aki kényszerből vált pályát - a gazdasági válság miatt.

Bármi is legyen a pályamódosítás oka és formája, bizony ezek azok a pillanatok, amikor szembesülünk szakmai hírnevünk és kapcsolati hálónk kialakításának fontosságával. Ilyenkor válik igazán szembetűnővé, hogy:

• Mennyire erős az énmárkánk, milyen következetesen tervezzük "eredeti arculatunkat", az adott szakterületen mennyire és hogyan akarunk hitelesek lenni? Mit tegyünk ennek érdekében?
• Az is megfontolandóvá válik, a jó hírnév elérése érdekében, mit tudjanak rólunk mások? Mi az, amit megengedünk megmutatni, és mi az, amit nem?
• De az is lehet még egy érdekes megtapasztalás, hogy amikor a pályaváltás gondolatával foglalkozunk, akkor a környezetünkben lévők ténylegesen mennyire támogatnak bennünket, tudásunk, önmegvalósításunk kibontakoztatását?
• Az is továbbgondolandó, hogy az eddigi tapasztalataink megegyeznek-e azzal a minőséggel, amit magunkról feltételezünk? Hiszen természetes az, hogy változunk. Változnak az igényeink, szükségleteink, személyiségünk.
• A kapcsolati hálónk csak szakmai címkékkel (esetleg cégünk nevével) van tisztában? A személyes tulajdonságainkkal, nézeteinkkel, értékrendünkkel, és azzal is, ahogyan feladatainkat végezzük azzal nem?

Az eredeti arculattervezés, az énmárka tudatos építése egyértelműen arról szól, hogy tudjuk és ezáltal megmutatjuk, kik vagyunk. Ön már tudja mennyiben más, mint a többi ember? Hiszen egyedi személyiség jellemzőkkel, képességgel, valamilyen szakmai tudással mindenki rendelkezik. A minket foglalkoztató cég nevének ismerete mellett a külső szemlélő legyen tisztában a csak ránk jellemző tulajdonságaink kombinációjával, személyes értékeinkkel is! Minden marketing szakember ezt javasolja, ami nemcsak a vállalkozókra érvényes. Legfőképpen magunknak jó ez, hiszen, ha tudjuk, kik vagyunk, miben vagyunk igazából jók, megerősödik az önbizalmunk. Az, hogyan mutatjuk ezt meg, az már csak rajtunk múlik.

Személyes márkánk és a munkánk viszonya

Mindenki tudja, ahogy viszonyulunk a munkánkhoz, ahogy végezzük azt, az bizony egy-egy darabka a személyiségünkből. A minőségről, a minőségünkről, értékeinkről, belső erőforrásainkról van most szó. Személyes és szakmai énünk között a gyakorlatban szinte nincs éles választóvonal, mindig van egy közös metszet. Az, hogy ez a metszet mekkora, a saját döntésünk: mi döntünk arról, hogy mi az, amit mind a két helyen meg akarunk mutatni, mekkora szeletkét akarunk megvillantani személyes életünkből, de még a tehetségünkből is. /László, M. 2015/. A tévhittel ellentétben az énmárkázás teljesen más, minthogy magamutogató módon, életünk minden személyes részletét megosztjuk másokkal. Ez arról szól, hogy minél több, a karrierünk szempontjából fontos ember ismerje meg professzionális képességeinket, tehetségünket, illetve szakmai életünket meghatározó személyes tulajdonságainkat. Pont azok az emberek, és éppen azokat a tulajdonságainkat, amelyek szakmai céljaink megvalósításához szükségesek. De legelőször nekünk kell megbizonyosodni arról, mik is ezek.

Lehet egy cél most az is, hogy meg tudja fogalmazni, ki is valójában, milyen értékeket képvisel. Miben érdemes fejlődnie, továbbtanulnia? Derítsük ki együtt, milyen erőforrásokkal rendelkezik, miben tehetséges! Tulajdonképpen mit szeretne elérni, képviselni? Ez egy izgalmas kaland, kutatás.
Ha pályaváltásban gondolkozik, Ön mennyire tudja mi miatt akar változtatni, mik a szükségletei? Hogyan lehet még jobb, ha már kiderült milyen pálya illik a személyiségéhez, és a választott szakterületen hogyan lehet hatékony, és miért éppen Önt érdemes választani egy adott megoldásra?

Ha Ön is érzi, hogy itt az ideje a változtatásnak, de még bizonytalan abban, hogy merre induljon, milyen szakterületre fókuszáljon, akkor

nézze meg a Szabadegyetem.com Tehetségkutató, Személyiségfejlesztő és Tanácsadó Kft. programajánlatait. Döntésében segíthet, hogyha megfigyeli, meghallgatja az ezzel kapcsolatos videókat! Találhat a programok között személyre szabott egyéni egy napos foglalkozásokat is, ha Ön olyan típus, hogy szereti a "személyi edzőket", egyéni foglalkozásokat. Vagy ha Ön az, akiben az a fajta képesség rejlik, hogy jó programszervező, sőt toborzó, és szívesen dolgozna velem, akkor mindenképpen jelentkezzen erre a munkakörre! Kattintson a linkre, és a videókat is nézze meg a honlapon! https://szabadegyetem.com/onindito-palyavalasztasikarrier-tanacsadas

Dobó Mariann

Pszichológus mentor

+36 70 419 9994

https://szabadegyetem.com/referenciak 

Forrás: itt és itt

A flow

Flow-ban élni jó

Tisza parton ülve azon vettem észre magam, hogy hosszasan figyelemmel kísérem a folyó áramlását. Kellemes, jó érzés hatott át, ahogy a víz természetesen haladt, biztos irányba. Rácsodálkoztam ennek az áramlatnak az energiájára, erejére és szépségére, és arra is, hogy ebből a kombinációból micsoda nyugalom és a világgal való egység érzete árad. Eszembe jutott Csikszentmihályi Mihály pszichológus, a flow, a tökéletes élmény világhírű kutatója, aki a következőképpen határozta meg ezt a különös boldogság érzést: A legszebb pillanatok a legtöbb esetben akkor következnek be, amikor valaki testi vagy szellemi teljesítményét következetesen, nagy akarattal a végletekig fokozza, hogy véghez vigyen valamilyen nehéz, de fontos feladatot. Egyértelmű ez, de mégsem így tesz mindenki.

• Vajon mi miatt van az, hogy nem tudja az ember a fókuszt fenntartani, hogy célját elérje?
• Egyáltalán van-e bármi, amit el szeretne érni?
• Az is még egy fontos kérdés, hogy: milyen érzelmi áttörésekre van szükség ahhoz, hogy elérjük azt az állapotot, hogy flowban éljünk?

Sokan azért veszítik el szabadságukat és válnak tússzá saját érzelmeik által, mert kevésbé élvezik azokat a dolgokat, amiket meg kell tenniük. /Kohlrieser2007/.

A gátló érzelmeket pedig fontos tudatosítani, kezelni. Erről szól az érzelmi intelligencia fejlesztése is.

A sportolóknak, a zenészeknek, a jó vezetőknek el kell végezniük bizonyos dolgokat, amelyeket talán nem mindig szeretnének. De arra késztették, motiválták magukat, hogy lelkesedjenek, legyenek kitartóak, következetesek. Mindegyikük tudja, az önmotiváció ahhoz szükséges, hogy elérjék a végcéljukat.

A boldogságot és különböző foglalkozásokat kutatva Csíkszentmihályi Mihály felfedezte, hogy amikor az emberek sikeresek, csúcsteljesítményt nyújtanak, megfeledkeznek magukról, az időről, a problémáikról. Ekkor nyilvánul meg kreativitásuk, alkotó erejük. Megjegyzi, hogy ezt a flow-t, áramlást sokan félreértelmezik, mivel egyfajta transzállapotként gondolnak rá. Vagy passzív szabadidős tevékenységekben keresik. Ez azért is lehet, mert sokan vannak azok, akik általában arra vágynak, hogy vége legyen a munkaidőnek és hazamenjenek élvezni jól megérdemelt szabadidejüket. Bár igen gyakran fogalmuk sincs, mihez kezdjenek magukkal.

Szerencsére többen vagyunk már azok, akik úgy gondolják, minden embernek szüksége van önismeretre - azért, hogy könnyen rátaláljon " a flow-ra, az igazi áramlatra", a saját útjára. Az önfelfedezés legfőképpen azért hasznos, mert ha ismerjük önmagunkat, személyiségtípusunkat, képességeinket, szükségleteinket, ezután könnyebben meg tudunk tervezni egy végcélt: amivé válni szeretnénk, ahová el szeretnénk jutni.

Egyre többen ismerik fel, milyen szakma illik személyiségtípusukhoz a legjobban - jól érzik magukat, jól tudnak teljesíteni, amikor hivatásként élik meg munkájukat. Hiszen amikor azon a pályán tanulunk tovább, azt a munkát végezzük, amit szeretünk és tudunk is csinálni, akkor valóban úgy tűnik, mintha megszűnne az idő. Ebben a kellemes " flow-ban, áramlatban" a kreativitás is sokkal könnyebben meg tud nyilvánulni.

Az önismeretre vágyót, pályaválasztás, pályaváltás előtt állót én abban is segítem, hogy ezt az utat megismerje, hiszen "flowban" élni jó. Az is még egy fontos cél, hogy az önfelfedezés eredményeként mutassa meg "eredeti arculatát", egyediségét, tehetségét, tudatosabban építse énmárkáját!

Dobó Mariann

Üzleti pszichológus mentor

Öninditó-pályaválasztás-karrier-tanácsadás

+36 70 419 9994

https://www.szabadegyetem.com/kapcsolat/

Pályaválasztás vagy pályamódosítás előtt állóknak mit érdemes tudniuk a flow élményről?

Mi a boldogságunk mércéje a tevékenységeinkben?

A boldogságkutatók egyike, a magyarul kiválóan beszélő, Csíkszentmihályi Mihály chicagói pszichológus professzor több száz sikeres embert – köztük művészeket, zenészeket, sportolókat, sakkozókat, sebészeket – kérdezett ki csúcsélményeikről. Általában arról, hogy: milyen érzés alakul ki bennük a csúcsélményeik időszakában? Hogyan élik meg ilyenkor a boldogságérzetet?

Csíkszentmihályi és kollégái a világ legkülönbözőbb tájain élő több ezer emberrel készítettek interjút. Kiderült, hogy – még ha más-más korú, nemzetiségű, kultúrájú, iskolázottságú férfiak és nők is voltak – mind szinte ugyanazon szavakkal írták le a tökéletes élményt, a tevékenységeik során megélt boldogságérzetet. E beszámolók alapján dolgozta ki híres elméletét Csíkszentmihályi Mihály, melynek lényege: a tökéletes élmény alapja a flow, vagyis az a jelenség, amikor annyira feloldódunk egy tevékenységben, hogy minden más megszűnik körülöttünk. Az élmény olyan kellemes, hogy szívesen maradunk ebben a flow-ban, "áramlatban". Megszűnik ilyenkor az idő. A kérdezettek esetében a legfőbb közös jellemző az erőfeszítés-mentesség volt, amely olyankor is meg tudott jelenni, amikor nehézséggel találta magát szemben az ember. A kutatók megpróbálták a kapott válaszok alapján meghatározni, hogyan írhatók le azok a pillanatok, a lehető legpontosabban, amikor az emberek maximális boldogságról számoltak be. Ennek alapján tudhatjuk meg, hogy a flow-t a következő 8 jellemző határozza meg:

Azonosulás a cselekvéssel.
A flow állapotában az ember teljes mértékben azonosulni tud a feladatával, szinte egynek érzi magát azzal, amit csinál. Sohasem érzi, hogy erőfeszítést kellett volna kifejtenie a cél elérése érdekében, akkor sem, ha közben kimerítő fizikai vagy szellemi munkát végez. Ilyenkor annyira elmerül az egyén abban, amit csinál, hogy cselekedetei spontánná, szinte automatikussá válnak.

Olyan feladat, amelyet még éppen meg tudunk oldani képességeink és felkészültségünk maximális mozgósításával.
Bármilyen tevékenység okozhat számunkra boldogságérzést: egy szép táj vagy egy kép nézése, vagy akár egy kellemes dal hallgatása, vagy éppen egy jó hangulatú beszélgetés is. Vagy sportolás, problémamegoldás, játék a gyerekekkel, művészeti tevékenység, bármilyen alkotómunka. De a flow leginkább a szabályozott és célirányos tevékenységek végzése közben fordul elő.

Amint erről már szó volt, a flow szinte bármikor, bármilyen tevékenység közben megjelenhet, a leggyakrabban olyankor fordul elő, amikor valamiféle feladatot kell megoldanunk – de nem vezet flow-hoz sem a túl könnyű, sem a túl nehéz feladat.

Világos célok.
Minden bizonnyal azért tudunk tökéletesen azonosulni a flow-élménnyel, mert ilyenkor egy pillanatig sem kell azzal foglalkozni, mi is a feladat. A flow egyéni élmény, és amikor éppen átéljük, nem tudunk róla: utólag tölt el bennünket a tökéletes pillanat átéléséből fakadó elégedettségérzés, boldogságérzés, amiből tudhatjuk, hogy flow-ban voltunk. Alkotó tevékenységekben olyan is előfordulhat, amikor kevésbé tudja az ember a célt pontosan meghatározni. Ilyenkor az segít – és akkor jelenik meg a flow élménye -, ha megtanulja az ember nagyon erősen átérezni, amit csinál. Lehet, hogy az alkotó folyamat kezdetén nem teljesen világos a cél, de amikor valami elkészül, sok alkotó pontosan érzi, hogy ezt akarta-e létrehozni vagy sem. Aki így alkot, annál a legvalószínűbb a flow megjelenése. Minél többet vagyunk flow-ban, annál boldogabban éljük az életünket.

Azonnali és egyértelmű visszajelzés az eredményről.
Vannak tevékenységek, ahol ez nyilvánvalóan jelen van, mint például a sportban. De bizonyos tevékenységekben a visszajelzés megértéséhez, dekódolásához komoly felkészültség kell. A sebészorvosok esetében például legtöbbször azonnal látni, sikerült-e a beavatkozás, a belgyógyászok tevékenységénél viszont a siker többnyire kevésbé látványos. Persze a belgyógyászok számára is vannak olyan jelek, amelyek biztosan mutatják, hogy helyes a diagnózis iránya: ők is ugyanúgy megélhetik munkájuk közben a flow élményét, mint a sebészek.

Tökéletes koncentráció a tevékenységre.
A flow-élmény egyik leggyakrabban említett jellemzője, hogy közben az egyén el tudja felejteni az élet minden egyéb aspektusát. Megszűnik létezni minden kellemetlenség, elménkből kiszorul ez idő alatt minden olyan információ, amely nem az adott tevékenységgel kapcsolatos.

A kontroll feladása?
Ebben az állapotban nincs benne a görcsös akarat. Intuitív, kreatív energiák mozgatják a flow-t. A flow állapotában az egyén sohasem fél attól, hogy elveszíti a kontrollt a dolgok menete felett, csakis a jelenre koncentrál, az adott pillanat tökéletességére.

Az Én-tudat elvesztése?
Különös megfogalmazás ez, amikor az a tanítás az elfogadott, hogy haladjunk a tudatosság útján. Bizonyos értelemben valóban Én-tudat elvesztéséről van szó a flow-élmény megélésében, hiszen amikor a cselekvés automatikussá válik és az intuíció megerősödik, akkor a tudattalan veszi át az irányítást.

Egy szokás megváltoztatása esetében is így van ez: addig kell nagyon tudatosan jelen lenni a változtatás helyes menetének ellenőrzésekor, amíg az elvárt változás létre nem jön, ekkor már maga a folyamat automatikus cselekvéssé, szokásunkká alakult át.

A spontán cselekvés nincs tudatos szinten. "Tudjuk és kész!".

Látszólag csak úgy magától történik meg minden a flow-élmény esetében is. Emellett fontos, hogy gondolataink végig egyfelé irányuljanak. A koncentráltság mindig jelen van a flow-élményben.

Az időérzék ideiglenes elvesztése.
Ez a flow-élmények tipikus velejárója. Egyenlőre, még a kutatók sem tudják, hogy ez csak az intenzív összpontosítás akaratlan kísérő jelensége-e, vagy valami olyasmi, ami a saját jogán járul hozzá a flow kialakulásához. Könnyen lehet, hogy az idő "rabságából" való kiszabadulás önmagában is fokozza vagy akár előidézi a teljes elmélyülés kellemes érzetét.

A kutatások megállapították, hogy a legtöbb flow-élmény olyan tevékenységek során jelent meg, ahol már maga a cselekvés is magában hordozza a jutalmát, mert jó csinálni annak, aki csinálja. Ennek létrehozása, önmagában véve is, egy nagyon erős motivátor az egyén számára. Éppen a tevékenység az, amely őt a flow állapotába tudja vinni.

"Amikor az ember teljesen eggyé válik azzal, amit csinál, és tudja, hogy erős, és az adott pillanatban ő maga irányítja a sorsát, és az eredményektől függetlenül úgy érzi, hogy minden milyen jó… Akkor éli át teljes lényével, hogy áramlik benne az élet. Ez a flow. A flow állapotnak sok neve van. Van, aki optimális élménynek nevezi, van, aki úgy írja le, hogy olyan ez, mintha repülne. Mások azt mondják, hogy ilyenkor képesek tökéletesen koncentrálni. Bármilyen szavakkal is írjuk le a flow élményét, egy biztos: a flow pillanatai kiragyognak emlékeink sorából." Csíkszentmihályi Mihály

Pályaválasztáshoz, pályaváltáshoz jó tanács

Biztos vagyok benne, hogy szeretnénk már az adottságainknak, egyediségünknek megfelelően élni az életünket. Ha valóban hosszú távon akarunk önmagunkkal összhangban tevékenykedni, akkor célravezető leválasztódnunk már, ténylegesen is, a ránk rakódott gátló szerepmodellekről és a hozzájuk tartozó tulajdonságokról. Hiszen ezek a karaktermegjelenítések a saját, valós én(ön)képünket torzítják. Nagy valószínűséggel sok idegen, kaméleonszerepet kellett a "túlélés" érdekében évezredeken keresztül kényszerből eljátszanunk, abban a reményben, hogy ez talán védelmet is jelenthet számunkra. Mostanra azonban már világossá válhatott az is, hogy milyen nagy szükség van egynéhány szerepmodell megváltoztatására.

Minden esetben arra szoktam bátorítani mindenkit, hogy tegyék láthatóvá a tehetségüket, találják meg azt a területet, ahol meg tudják mutatni a képességeiket! Mivel ilyenkor megerősödik az alkalmasság-érzetük, így könnyedén és biztonságosan el tudják végezni az adott életterületen a feladataikat. Azt, hogy valóban a pályáján van-e, vagy kering egy Ön számára idegen objektum körül, már képes felismerni. Ez az objektum lehet egy gátló karakterszerveződés is, vagyis egy szerep, amelybe belekényszerült valamikor valami miatt.

Felhívom a figyelmét, hogy az alábbi felismerésekkel szembesülhet:

• Azért van az, hogy esetleg hanyatlik a személyes elképzelése vagy vállalkozása, mert olyan pályát választott, amely gyakorlatilag idegen, és ezáltal egy kényszerpályán mozog. Így nincs lehetősége megélni a flow-élményt.
• Az is lehet, rádöbben arra: jobb lenne, ha váltana. Ahogy megtalálja a képességeinek megfelelő szakterületét, az életkedve is megnő. Mivel szereti azt, amit csinál, meg tud újulni benne, kreativitását ki tudja bontakoztatni, alkalmasságát meg tudja így erősíteni.
• Előfordulhat, hogy felismeri azt, hogy a kimagasló képességei kifejezésétől (önkifejezésétől) valami miatt fél.

• Az is lehet, hogy megérti, azért van most ezen a kényszerpályán, mert ezt javasolták Önnek. Azzal a tanáccsal persze, hogy ezzel a tevékenységgel sok pénzt kereshet.
• Vagy elvárták, hogy ezt a területet válassza, azaz egy szülői elképzelést teljesít csak. Viszont a valós képessége, igazi tehetsége, kedve, belső kreatív energiája mégsem tud kiteljesedni ebben a munkakörben, hiszen ez idegen Önnek.

Ezekre az akadályoztató tényezőkre érdemes tehát odafigyelnie, hiszen feszültséget gerjesztenek. És a feszültséget nem minden esetben tudja jól levezetni az ember. Legtöbb esetben ennek nincs is tudatában, és olyan tevékenységekkel, rituálékkal, kényszercselekvésekkel teszi meg ezt a feszültség levezetést, amelyek az egészségére ártalmasak, és legtöbb esetben énvesztést eredményeznek. Az Áttörés című könyvemben számos ezzel kapcsolatos, úgynevezett boldogtalanság-stabilizátort soroltam fel, amik használata helyett célravezetőbb önbizalmunkat megerősíteni. Figyeljük meg azt, mi okoz bennünk feszültséget! Amint már ezt számos alkalommal kiemeltem, ezzel párhuzamosan fedezzük fel a belső erőforrásunkat, értékeinket, stabilizáljuk tehetségünket, abban való hitünket! Ezzel együtt ismét felhívnám a figyelmet arra, hogy az erősségei határozzák meg a flow-élmény megélését!

Hasznos az is, ha a szülők, vezetők a fentiek ismeretével együtt tudják, hogy ők és a környezetükben lévők milyen személyiségtípusba tartoznak, és a képességeiknek, tulajdonságaiknak megfelelően milyen "szerep" illik hozzájuk.

Ez az énképünk megfigyelésénél, "arculatunk" tudatos kialakításnál is igen hasznos.

Amint hosszú távon gondolkozunk, akkor valóban az a legfontosabb feladatunk, hogy elégedettségérzést váltsunk ki önmagunkban. Ezzel már meg is van a lehetőség arra, hogy a versenyszférában időszakonként fellelhető "elnyomó" szemlélettől le tudjunk válni.

Ezáltal meg tudjuk tartani mind a családtagjainkat, mind a számunkra kedves embereket. Cégvezetőként pedig munkatársainkat, az üzleti partnereinket, vevőinket.

Ennek az ismeretterjesztésnek az a célja, hogy az együttgondolkodással elősegítsem a belső erőforrásaink megtalálását és tudatosabb használatát.

Remélem, Ön is rátalált már tehetségére, amivel növelheti magabiztosságát, jóllétérzését, vagy akár családja, vállalkozása üzleti sikereit, hasznát. Bízom benne, hogy megfogadja a tanácsomat, és bátran, öntudatosan felvállalja önmagát és vezetői szerepét, életvezetését!

Tudjuk már jól, hogy a flow élmény egyértelműen jelen van a sikeres szervezetek mindennapjaiban is. Ezek szerint a társadalom mikroközösségében, a családban is. A "flow-ra épülő" családok, vállalkozások ez irányú életszemlélete növeli a hatékonyságot. Ha sikerül olyan értékálló környezetet teremteni, ahol mindenki a flow-állapotába tud kerülni, akkor az elégedettség érzés is megnövekszik. Az ilyen alapokon álló családoknál, bármilyen szervezetnél szeretnek az emberek lenni, tevékenykedni, dolgozni, amely következtében kimagasló teljesítményt is nyújtanak. Szülőként, vezetőként sokat tehetünk azért, hogy olyan környezetet teremtsünk, ahol családunk, munkatársaink flow-állapotban tevékenykedjenek, önbizalmat érezzenek. Ezáltal mindannyian egyre eredményesebbek leszünk, mind emberi, mind szakmai, mind üzleti szempontból. Ilyen módon a visszajelzés is egyértelmű az eredményekről: ez pedig a siker.

Bízom abban is, hogy Önnek úgyszintén világossá válhatott, hogy a boldogságunk mércéjét a flow-élmény mozgatja a tevékenységeinkben. Az is, hogy pályaválasztás vagy pályamódosítás előtt állóknak mit érdemes tudniuk a flow élményről.

Valódi haszon valódi nőknek, Vállalkozónőként reflektorfényben szerzője

Javasolt irodalom:

Mérő László: A pénz evolúciója

Dobó Mariann: Valódi haszon valódi nőknek, Vállalkozónőként reflektorfényben – önfejlesztő tréningkönyv

Dobó Mariann: Áttörés, Tegyük boldoggá az életünket! – önfejlesztő tréningkönyv

Dobó Mariann: Ön sem úgy él, ahogyan szeretné? Dobja le magáról a súlyokat!

https://www.szabadegyetem.com/

https://www.attoreskonyv.com/

Szabadegyetem Magánkönyvkiadó

Személyiségfejlődés - Személyiségfejlesztés

Számos teszt áll a rendelkezésünkre, hogy megtudhassuk, melyik személyiségcsoportba tartozunk. Ezek által könnyebben feltárhatjuk még azt is, mi miatt vagyunk időközönként feszültek. Mindezek felismerésével lehetőségünk van már arra is, hogy másfajta életstílust alakítsunk ki magunk számára. Hiszen az is világosabbá válik, mi a valós igényünk, szükségletünk, mi vált ki belőlünk igazán feszültséget vagy örömöt. Ez azért is hasznos számunkra, mert ha felismerjük, nekünk mi a legkedvezőbb, milyenek vagyunk valójában, akkor vissza tudjuk már utasítani azokat a véleményezéseket, sőt munkákat is, amelyek rombolják az önbizalmunkat.

Vannak olyan típusú emberek (extrovertált típusok), akik például eredményesebben tudnak csoportban tanulni, dolgozni, és akkor érzik jól magukat, ha valamiféle "alapzaj", nyüzsgés van körülöttük. 

Találkozhattunk már olyanokkal is, akik inkább elvonulnak (introvertált típusok), amikor alkotó tevékenységet folytatnak. Ők szeretik ezt csendben, "visszavonultan", egyedül végezni.

Egy intelligens ember azt is elfogadja, hogyha a másik másképpen gondolkozik, cselekszik, mint ő. Ezeknek a különböző személyiségtípusoknak, és az ezekhez járuló igényeknek a megértésére nagy szükség van az együttműködés kialakításánál.

Ha tudjuk, hogy a másik milyen személyiségtípusú, akkor ahelyett, hogy kigúnyolnánk vagy kiközösítenénk, megértjük őt, és hagyjuk a saját ritmusában létezni.

Ön a fentiek szerint vajon melyik személyiségtípusba tartozik?

A személyiségtípusunk tudatosítása még azért is fontos, mert ezzel képessé válunk helyes döntéseket hozni. Olyan szakmát, munkahelyet választani, amely az egyéniségünkkel teljesen harmonizál. Ellenkező esetben olyan szerepeket, tulajdonságokat vagyunk kénytelenek felvenni, amelyek idegenek és feszültséget keltenek bennünk. Egy idő után szenvedni fogunk ezekben az úgynevezett karakterszerveződésekben, és egyszer csak azt vesszük észre, hogy egyre sűrűbben betegszünk meg. Az is lehet, hogy mivel a feszültséget rosszul kezeljük, hiszen ez ilyenkor egyértelműen jelentkezik az életvitelünk kialakulásában, elkezdenek növekedni a zsírpárnáink testünk különböző részein. 

Ha azzal foglalkozunk, amit tudunk és szeretünk is csinálni, akkor abból energiát nyerünk, és ráadásul a kreatív lelkesedésünk miatt a tevékenységünk hatékonysága is növekszik.

A párválasztásnál is jó, ha tudjuk kik vagyunk, milyen személyiségtípusba tartozunk. Éppen azért, hogy elkerülhessük a felesleges összeütközéseket.

Természetesen ezzel együtt a kommunikációs stílusunk, konfliktuskezelési stratégiánk, problémamegoldó képességünk fejlesztésével is érdemes foglalkoznunk.

Ön hol tart az önfelfedezésében, önfejlesztésben?

Miben tartja tehetségesnek magát, milyen képességeit tartja fontosnak? Mit gondol, milyen személyiségtípusú? Tudja már, mi vagy ki illik Önhöz valójában a személyiségtípusa szerint?

A fent emllített személyiségcsoport meghatározásán kívül számos más személyiségtípus teszt ad támpontot önmagunk értékeinek tudatosításához.

Ha még nincs tisztában az értékeivel, képességeivel, vagy elakadása van a karrierjében, párkapcsolatában, akkor szívesen segítek Önnek.

Dobó Mariann

Személyi- és életvezetési tanácsadó pszichológus

"Áttörés, Pénügyek és érzelmek a párkapcsolatban- Gyakorlati útmutató érzelmi- és pénzügyi intelligencia fejlesztéshez" és "Ön sem úgy él, ahogyan szeretné? Dobja le magáról a súlyokat!" tréningkönyvek szerzője és más tréning-program könyv szerzője.

Személyes- vagy online konzultációk időpont egyeztetése:

+36 70 419 99 94

Könyvvásárlás- honlap könyv shop-ban: > https://www.szabadegyetem.com/cart/

https://www.szabadegyetem.com/referenciak

Hogyan tudatosítsuk, mit akarunk elérni az életünkben? 

A mai ember igen sokat foglalkozik az úgynevezett "tudatos úton haladással", az érték- és szabályrendszerek, döntési stratégiák felfedezésével.

Amikor én még fiatal voltam, nekem nem voltak ilyen jellegű gondolataim. Olyan időszakaim viszont igen, amikor hirtelen feszültté váltam, és nem tudtam, hogy mi okozza ezeket a hangulatváltozásokat. Mostanra már megtanultam kezelni ezeket.

Akkoriban nem egészen voltam tisztában a tehetségemmel, sőt még az igényeim megfogalmazásával sem. Azt sem tudtam, hogy mik ezek. Azóta szerencsére felismertem már ezeket.

Felismertem még azt is, hogy minden szükségletben benne van a fennálló probléma és egy szebb jövőkép alkotása is. Ami azt is jelentheti, hogy a fennálló probléma – nevezhetjük ezt egy megoldásra váró éppen aktuális életfeladatnak is – néha erőteljesebb érzelmeket generál bennünk, ami miatt esetleg a szebb jövőbe való bizalmunk meggyengülhet. Megijedünk a problémának hitt feladattól. Egyszerűen azért, mert itt és most van előttünk. Sokan – amint ezt már említettem, közöttük voltam én is -, nem ismerik fel a szükségleteiket, igényeiket. Pedig a szebb jövő elérése érdekében mindnyájunknak fontos ezeket tudatosítani. Itt van egy egyszerű példa, hogyan lehet ezt megtennünk:

Amikor viszonylag elégedettek vagyunk a jelen életünkkel, de azért mégiscsak szeretnénk lépéseket tenni egy még szebb jövő felé, fordítsuk a figyelmünket arra, ami most éppen nem jó nekünk. Tudatosítsuk, mi az pontosan! Vannak élethelyzetek, amikor húzás vagy lökés szükséges az elmozduláshoz. Legtöbbször a kettő egyszerre működik a leghatékonyabban. Fontos megértenünk, hogy meg lehet szokni a rosszat is. Ha van ilyen, akkor viszont az úgynevezett komfortzónánkból érdemes már kijönnünk. Tudatosítsuk, mit szeretnénk, mi az igényünk a jelenlegi életszakaszunkban!

Tehát azt szükséges ebben az esetben pontosítani, mi a változtatni való az életünkben. Célravezető a jövőről faggatózva ilyeneket kérdeznünk magunktól – a jelenlegi elégedetlenségünkkel kapcsolatban – mint például:

• "Milyen lesz, amikor megoldódik a probléma?"
• "Mit kapunk meg vele, ami most hiányzik?"
• Mik a jelenlegi helyzet előnyei, hátrányai?
• Mit tartok valójában problémának a jelenlegi élethelyzetemben?
• Mik a valós szükségleteim, igényeim?
• Mennyire ismertem már fel az erősségemet, azt, hogy miben vagyok tehetséges?

A vezetés bármely szintjén igaz, hogy a fennálló problémának és a kívánt jövőbeli célnak van egy személyes és egy vállalkozói oldala. Hiszen minden esetben az a személy is vállalkozik, akinek nincs cége. A saját életünk vezetése is tehát egy igen felelősségteljes cselekedet, persze akkor, ha jól akarjuk ezt csinálni.

Ahogyan ez a gondolatébresztő írás is hangsúlyozza, a személyes életvezetés is tehát egy fontos tevékenység, amelyet legkevésbé sem lehet egészséges önbecsülés nélkül hatékonyan művelni. Ehhez viszont az is már kiderült, mennyire tudjuk felismerni, hogyan lehet tudatosítanunk, mit akarunk valójában elérni az életünkben.

Felhasznált és ajánlott irodalom:

Dobó Mariann: Valódi haszon valódi nőknek – Vállalkozónőként reflektorfényben

A könyvet a Szabadegyetem Magánkönyvkiadó forgalmazza

Hallgassa meg a cikk hanganyagát is! Kattintson az alábbi linkre!

https://soundcloud.com/mariann-dob/hogyan-tudatositsuk-mit-akarunk-elerni-az-eletunkben

Mi miatt fontos a pénzügyi intelligencia fejlesztése? 

Miért hasznos a pénzügyi- és érzelmi tudatosság?

"Pénzügyi intelligencia a mentális intelligenciának az a része, amelyet pénzügyi problémáink megoldására alkalmazunk. Mivel én - az énkép, énmárka fejlesztése részeként - nagyon fontosnak tartom a pénzügyi- és érzelmi intelligencia fejlesztését is, így könyveimben, legfőképpen az Áttörés című könyvben részletesen írok ezekről. Saját tapasztalatomból tudom, mennyire érdemes az öngondoskodás témakörével is foglalkoznunk, amely természetesen többszintű is lehet.

Mindenkinek lehetnek elakadásai az élete különböző területein, felesleges ezért szégyenkeznünk. Ahhoz, hogy ezekből az élethelyzetekből kijöjjünk, hasznos számunkra, ha megfigyeljük a szokásainkat és a különböző életterületekhez való viszonyulásunkat. Hiszen ezek felismerése, megértése alapján tudjuk eldönteni, merre haladjunk tovább, mit és hogyan érdemes változtatnunk az életünkön.

Szerencsére egyre többen vannak már azok, akiknek az a nagy vágyuk, hogy összhangba kerüljenek önmagukkal. Szeretnék az életüket boldogabban, életvidámabban élni. Ha szívesen fejlődik, változtat az életén, arra vágyik már, hogy felszabaduljon a sztereotípiáktól, ismétlődésektől, akkor Ön is azok közé tartozik, akiknek íródott az Áttörés című önfejlesztő tréningkönyv.

Mire inspirál a pénzügyi- és érzelmi intelligencia fejlesztése?

• Ahhoz, hogy képes legyen az irányítást a kezében tartani, a tehetségét, képességeit is szükséges felfedeznie, megnövelve ezzel az önbizalmát.
• Hasznos, hogy ha tisztában van azzal is, hogy Önnek ugyanúgy szabad a saját előnyeire gondolnia - pénzügyi és kapcsolati helyzetein javítania. Itt az ideje, hogy megszabaduljon a kényszerhelyzeteitől!

Mindezekhez viszont azt is érdemes még elfogadnia, hogy pontos helyzetfelmérésre van szüksége a pénzügyeit, kapcsolatait, tehetségét illetően.

Én is pontosan ezt tettem.

Amikor 2009-ben elkezdtem a kutatásaimat, az a szándék vezetett, hogy leírjam az Áttörés című könyvemben azokat az általam felismert gondolatokat, nyilvánvalónak vélt szabályokat, amelyek több ismerősöm életét is megnehezítették.

Későbbiekben már az a kíváncsiság is hajtott, hogy felfedezzem, mi akadályozhatja meg az embert a valós gazdagsága elérésében.

Ezekenbelül két okból is összefoglaltam a felfedező utazásomat:

Első ok, hogy választ kaphassunk a következő kérdésekre a könyv olvasása során:

• Mi miatt kerülhetünk ismét ugyanabba az élethelyzetbe?
• Mi befolyásolja látensen (rejtetten) a viselkedésünket?
• Milyen értékrendszer, szabályrendszer az, ami láthatatlanul mozgat bennünket?
• Mi az öngondoskodás lényege?
• Mi miatt nem gondoskodik eléggé magáról egy ember?
• Mit jelenthet az egyén számára a pénz?
• Hogyan viszonyulhatunk a vagyonosodáshoz?
• Mennyire akarunk függetlenek és önállóak lenni?
• Hogyan tudjuk megélni egyediségünket?
• Mennyire vagyunk öntudatosak? Tudjuk-e, kik vagyunk valójában?
• Tudjuk-e egyáltalán, miben vagyunk a legjobbak? Milyen kimagasló képességeink vannak?
• Mennyiben tudjuk a képességeinket a pénzszerzésre is felhasználni?
• Párkapcsolatunkban milyen kommunikációs eszközöket használunk a konfliktusmegoldásokra?
• Ezek mennyire rugalmasak, hatékonyak? A valós "jóllétérzésünket" a fent említettek hogyan befolyásolják?

Második ok, ami miatt összegeztem a tapasztalataimat és megírtam az Áttörés című első könyvemet, az az volt, hogy elhitessem, minden ember alapban jóságosnak születik, és ebben tényleg sohasem szabad kételkednünk. Viszont a szocializációnkból eredő viselkedési mintákat mindenképpen fontos gorcső alá vennünk.

Éppen ezért a többi könyv megírására, előadások megtartására még az is motivált, hogy felhívjam a figyelmet arra, vegyük észre a ránk rakódott fölöslegeket (fájdalmakat, félelmeket, bűntudatokat), és minél hamarabb szabaduljunk meg tőlük! Miután ez megtörtént – vagy ezzel párhuzamosan –, fedezzük fel a velünk született adottságainkat is, és tudatosan építve magunkat, "énmárkánkat", mutassuk meg azt, akik valójában vagyunk! Amint ezt Ön is megteszi, garantálhatom, hogy olyan tulajdonságai is felszínre fognak "törni"– ha valóban komolyan foglalkozik a leírtakkal, elmondottakkal-, amelyek elősegítik a "jóllét énérzésének" kiteljesedésében.

Mi miatt hasznos önfejlesztő könyveket a könyvespolcunkon tartani?

                                                                                                              Fotó: Bulvár

Amint ezt már oly sokszor említettem, az életvezetés valóban egy fontos tudomány, amelyre szükségünk van a mindennapjainkban.

Ezek a könyvek, mivel a pénzügyi- és érzelmi intelligencia, az életvezetés sikeres és hatékony fejlesztése céljából készültek, ezért akár mindenki kézikönyvei is lehetnének.Bár csak annak érdemes ezeket a könyveket a könyvespolcán tartani, aki tudatosan éli az életét, ésezen életszakaszában minden szépítés nélkül kész megfigyelni a jelen anyagi és kapcsolati helyzetét, pénzhez való viszonyát, és tisztán akarja már látni az esetleges elakadásainak az okait is. Mindemellett hajlandó tenni azért, hogy változtasson ezeken, és kialakítson egy számára kedvező sajátos, új életstílust."

Dobó Mariann

Az Áttörés című könyv szerzője

Őszintén bízunk benne, hogy - a Szabadegyetem Magánkönyvkiadó által ajánlott önfejlesztő tréningkönyvek -, minden tudatos "életvezetőnek" jobbá teszik az életét. Tiszta szívvel kívánjuk Önnek is, hogy segítse hozzá elhatározásának sikeréhez, személyiségének gazdagodásához.

© 2015. Szabadegyetem Magánkönyvkiadó™

https://www.szabadegyetem.com/magankonyvkiado

Az "Áttörés - Tegyük boldoggá az életünket! Gyakorlati útmutató érzelmi- és pénzügyi intelligenciánk fejlesztéséhez" című könyvet itt vásárolhatja meg:

https://www.attoreskonyv.com/

Érdekesnek vagy hasznosnak találta a cikket? Ha igen, akkor látogassa többször is a Szabadegyetem.com Tehetségkutató, Személyiségfejlesztő és Tanácsadó Kft. által fentartott weboldalt, és olvassa el a többi blogbejegyzéseket is, vagy a szingli cégvezetőknek ajánlott programjait!

Amint önismeretét gyarapítani szeretné egyéni konzultációkra, egyéni kurzusokra itt jelentkezhet:

telefonon +36 70 419 99 94 vagy

https://www.szabadegyetem.com/kapcsolat

Fotó forrás: itt és itt

Áttörés című önfejlesztő könyvről mondták

Bevezető gondolatok Issekutz Erzsébettől, a Haszon Nőnknek magazin főszerkesztőjétől:

"Amivel Dobó Mariann megoldási lehetőségként találkozott – a gazdaság, a pszichológia, az életmód témájában – és integrálni tudta saját gondolati világába, azt most meg is osztja velünk. Bár írásából kiderül, hogy boldog és szerelmes kapcsolatban él, felismerte a gazdasági függőség szorongató helyzetét is, ahogy az öngondoskodás, a gazdasági függetlenség elemi szükségességét is.

Dobó Mariann igyekszik nagyon pozitívan fogalmazni. Nem használja a tagadást, nem minősít, csak ha ez jó irányba tereli a gondolatiságát. A következtetései néha meglepőek és valóban elgondolkoztatók.

Alapgondolata a pénzhez való viszonyunk befolyásolja énképünket, önképünk pedig önazonosságunk kulcsa. Miközben a szerző pénzügyi válságról beszél, valójában érzelmi válságot ír körül, és határozott következtetésre jut: "környezetünkhöz viszonyítunk, és ehhez képest érezzük magunkat gazdagnak, és ezért boldognak, sikeresnek, tehetségesnek vagy szegénynek, sikertelennek, tehetségtelennek".

Mariann egy új kifejezést is alkotott, a "valós jóllét" fogalmát, amelynek elérése az egyik kitűzött célja könyvének.

Nem hiszem, hogy az Áttörés című – pénzügyi és érzelmi intelligencia fejlesztésének céljából írt könyvet egy ültő helyében elolvassa, aki kezébe veszi. Ez a mű inkább arra alkalmas, hogy egy-egy felvetett témájába elmerüljünk, az ott olvasottakat kicsit átgondoljuk, magunkévá tegyük vagy vitatkozzunk vele. És aztán nekiveselkedhetünk egy újabb fejezetnek.

Dobó Mariann is erre biztat minket, mert nemcsak megosztja velünk tanácsait, véleményét és gondolatait, de mi is kapunk feladatokat, amelyek reflektálnak mindarra, amit addig olvastu

A végső cél, hogy intelligenciahányadosunk a pénzügyek terén is magas legyen. "

A tréning-program könyv megvásárolható a könyv önálló honlapján is, ahol még több információ van róla :
https://www.attoreskonyv.com/

Milyen motivátorok hatnak ránk? 

Lehet-e a pénz motivátor?
A pénz motiváló hatása nagyon összetett. Amellett, hogy motivál más pszichológiai változásokat is létre tud hozni bennünk. A pszichológusok megkülönböztetik azokat a motivációkat, amelyeket egy külső dolog hoz létre (külső drive, hajtóerő) azoktól, amelyek az egyén lényéből, vagyis belülről fakadnak (belső drive, hajtóerő). Ez utóbbit, mint belső motivációt az adott tevékenységet, cselekvést mozgató legerősebb energiának is tekinthetjük – egy örömöt okozó jutalomnak.

A külső motivációk viszont könnyen manipulálhatók, hiszen az adott motivátort – ami lehet jutalom, büntetés, dicséret, szidás, akár pénz is – kell megfelelő módon adagolni. Mérő László szerint az adagolás célszerű mértékét nem könnyű eltalálni, mert a motivátorok hatása egyénileg nagyon eltérő lehet. Ebben az esetben a legfontosabb tudatosítani való, hogy: a külső motivációk hatással vannak a belső motivációkra.

Megfigyelhető egyes családoknál, pénzt kap azért a gyermek, hogy elvégezzen egy feladatot, amit anélkül is megcsinálna. Az is lehet, teljesen más motivátorra lenne szüksége, hogy lelkesen cselekedjen. Például egy odafigyelő, szeretetteljes magatartásra.

Nos, igen, nemcsak az elméleti pszichológia szempontjából, hanem a mindennapi gyakorlat számára is érdemes felderíteni a belső és a külső motivációk összefüggéseit. A kutatások szerint csak bizonyos esetekben, és akkor is csak egy ideig érvényes az, hogy minél több pénzt fizetnek valakinek, annál jobb teljesítményt nyújt. Vannak, akik számára a legfőbb motiváltságot az értékálló környezetben, a jó légkörben való lét jelenti. Természetesen emellett mindenkinek szüksége van a pénzre a megélhetéséhez. Mivel minden ember egyéni igénnyel rendelkezik, ennek értelmében a külső motivációk is másképpen hatnak rá. Más-más motivátor tud sikereket eredményezni. Tehát nem minden esetben tud motivátor lenni a pénz, mégis szükségünk van rá a mindennapjainkban.

Bár az biztos, hogy nem azért érdemes élnünk, hogy pénzünk legyen, de amikor megtaláljuk azt, amiért érdemes élnünk, akkor már ennek könnyebb megvalósításához jó az, ha van pénzünk.

Hasznos számunkra, ha a pénzszerzés igénye ebben az esetben – az életcél elérése érdekében – motivátor is tud lenni.

Számos esetben az is tapasztalható, hogy a pénzzel kapcsolatos dolgok, és annak igénye, hogy az szaporodjon, óhatatlanul kognitív disszonanciát (pszichés feszültséget) okoz. Mivel az ember nehezen tud együtt élni hosszú távon a kognitív disszonanciával, ezért amennyire csak lehet, igyekszik azt feloldani. A feloldás leggyakoribb módja, ha megfigyeljük az érzelmeinket, és átkeretezzük, megváltoztatjuk az ezekkel együtt járó tényeket. Előfordul azonban, hogy az érzéseink, attitűdjeink megváltoztatása nem olyan mértékben sikerül, mint ahogyan mi szeretnénk. Ilyenkor automatikusan nyúlunk azokhoz az eszközökhöz, amelyeket a pszichológusok elhárító mechanizmusoknak neveznek. Ezek a mechanizmusok először Sigmund Freud, majd lánya Anna Freud elméleteiben jelentek meg. Ezek szerint az elhárító mechanizmusoknak az a feladata, hogy megakadályozzák a minket érintő mozzanatoknak a felismerését. Vagyis úgy hisszük, hogy bizonyos dolgok megtételei szorongáshoz vezetnek, és önértékelésünket fenyegetik. Az elhárító mechanizmusok tudattalanok, és többnyire valamilyen cselekvés elkerülésében nyilvánulnak meg. Freud ezt az elméletét fél évszázaddal a kognitív disszonancia megalkotása előtt dolgozta ki, így később gondolatainak egy része új megvilágításba került: ennek eredményeképpen számos újabb elhárító mechanizmust is felfedeztek. Lássunk most néhány gyakran használtat közülük, amelyek létezését nemcsak elméleti megfontolások, hanem empirikus (tapasztalati) vizsgálatok is igazolják.

Freud szerint a legfontosabb elhárító mechanizmus az elfojtás, melynek lényege: az ember kiszorítja tudatából azokat az ösztöntörekvésekhez kötődő gondolatokat, képeket, memóriatartalmakat, amelyek túlságosan félelmetesek vagy fájdalmasak számára. Ezek általában olyasmik, amelyek bűntudatot, szégyent vagy más fajta kínt okoznának, és számos esetben az önértékelés csökkenését is eredményeznék.

Tipikus elfojtás például, hogy nem akarunk a pénzzel foglalkozni. Pedig ha jól meggondoljuk, ez az életünk fontos része. Ennél a típusú védekező mechanizmusnál az elhárítás jól megfigyelhető, hiszen kifejezetten kerüli az egyén a pénzzel kapcsolatos tevékenységeket. Hitrendszerében az van kódolva, hogy a pénzhez "mocskos" dolgok, tulajdonságok társulnak. Olyan önbecsapó gondolatokat táplál, ami miatt beindul nála a tudattalan önkorlátozás. Ezzel sikeresen elfojtja a pénzhez kapcsolódó bűntudatát, félelmét. Ennek az elhárító mechanizmusnak megvan az a hamis haszna az egyén számára, hogy így legalább elkerüli azt a szorongást, amit akkor élne át, hogy ha esetleg nagyon sok pénze lenne. Bár tudattalanul elfojtja ugyan azt az érzést, amit ismer (számtalanszor különféle negatív dolgot hallott a pénzről) de ha őszinte lenne önmagához, felismerhetné, hogy emiatt így is, úgy is szenved. Ebből is látszik, hogy az elfojtás milyen kettősséget képes okozni az emberben. Hiszen az elfojtás ritkán sikerül tökéletesen. Az elfojtott tudattartalmak ostromolják a tudatot (kell nekem a pénz), és akkor is szorongást, sőt akár testi megbetegedéseket okozhatnak, ha ezek az információk csak részlegesen kerülnek felszínre. Így a szorongás megszüntetésére további elhárító mechanizmusokra is szükség lesz, ami úgyszintén egy téves tudattalan elkerülő magatartást eredményez.

Gyakori elhárító mechanizmus a reakcióképzés. Ilyenkor az ember úgy rejti el önmaga elől valamilyen számára elfogadhatatlan késztetését, hogy teljesen ellentétes motivációt fejez ki. Például feltűnően hevesen tiltakozik a pénz ellen, vagy éppen a laza erkölcs ellen. Az efféle esetekben gyakran kiderül, hogy az illetőnek korábban éppen ilyen problémái voltak, és a buzgó kirohanásaival elsősorban önmagát akarja megvédeni a visszaeséstől. Ez a mechanizmus húzódhat meg a háttérben, amikor egy ember elkezd túlzottan adakozni, utalva arra, hogy ő nem kapzsi, nem fukar. Valójában minden túlzásba vitt tevékenység gyanus. Tevékenységét éppen az ellenkezőjére fordítja: a saját védelme érdekében alkalmazza a reakcióképzés elhárító mechanizmusát, bár mindezt tudattalanul teszi.

A projekció mechanizmusa úgy védi az egyént attól, hogy be kelljen vallania önmagának a kellemetlen tulajdonságait, vágyait, hogy kivetíti azokat másokra. Tipikus példája ennek, amikor a házastárs egyike féltékeny, noha erre semmi jel nem utal. Ez a viselkedés gyakran azt takarja, hogy valójában ő szeretné megcsalni a párját. Ezt a vágyát azonban elfojtja, mert akkor kellemetlen érzéssel társuló bűntudata lenne. Mivel az elfojtás nem sikerül elég jól, a vágy makacsul megjelenik, ezért működésbe lép egy másik elhárító mechanizmus: a projekció. Ennek eredményeképpen egyre biztosabb benne, hogy megcsalja a párja. Ezt a gondolatot képtelen eltüntetni a fejéből, hiszen éppen az ő fejében van a megcsalás – csak éppen a párjára vetül.

A projekció jellegzetes példája lehet még az is, amikor az illető arról panaszkodik, hogy mindenkinek csak a pénze kell, csakis a pénze miatt szeretik őt. Holott éppen ő az, aki csak azokkal barátkozik, akiktől valamilyen hasznot remél. De ezt elrejti maga elől, és másoknak tulajdonítja saját, önmaga elől elfojtott elutasított vágyait.

Nagyon gyakori elhárító mechanizmus a racionalizálás. A racionalizálás teljesen mást jelent, mint hogy racionálisan cselekszünk. Azt mutatja, hogy úgy tüntetjük fel a cselekedetünket, mintha az racionális volna. Megmagyarázzuk, jó okot keresünk a cselekedetünkre, hogy az igazi okot elrejtsük önmagunk elől. Tipikus racionalizálás lehet az is, amikor az ember azt mondja, hogy azért igyekszik minél nagyobb vagyont szerezni, hogy azt a gyerekeire örökítse. Ezzel teszi maga számára is elfogadhatóvá, indokolttá azt a vágyát, hogy minél több pénzt csináljon. Így már nem a pénz mozgatja a cselekedeteit, hanem a segítőkészség, ami sokkal elfogadhatóbb számára. De az is lehet egy hamis "mozgatórugója" a cselekvésnek, hogy ha megmagyarázza az illető, miért nincs szüksége pénzre.

A racionalizálással rokon mechanizmus az intellektualizálás. Ilyenkor az ember úgy határolódik el a bűntudat, félelem fájdalmas érzésétől, hogy intellektuálisan kezeli azokat. Vagyis távol tartja magát a tényektől, nem azonosul vele. Eszerint például amikor egy ügyvezető a cég hatékonyabb működése érdekében alkalmazottakat bocsát el, távol tartja magát attól, hogy empatikusan kezelje az ügyet.

Az tény, hogy számos más elhárító mechanizmussal együtt, a fent említetteket is, mindnyájan alkalmazzuk, valamilyen okból. Ha az elhárító mechanizmusok hibásan vagy túlzottan működnek, akkor ez nemcsak pszichés és testi betegségekhez, de még elhízáshoz is vezethetnek.

Freud és követői úgy gondolták: lelki egészség feltétele, hogy tisztába legyünk tudatunk és tudattalanunk teljes egészével, minden tartalmával. Vagyis annak tudatosításával is, ami a feszültséget gerjesztheti bennünk. Olyan gyakorlat is előfordul, ahol a pszichológusok nem az elfojtott tudattartalmak feltárását tűzik ki célul, hanem a meghibásodott elhárító mechanizmusok megjavítását. Vannak pszichológusok, akik úgy gondolják, hogy ami le van betonozva a tudattalanban, az maradjon is ott. Az olvasóra bízom, ennek igazának elfogadását. Az, hogy mennyire lehetséges ezt a "lebetonozást ott tartani", én erősen kétlem. Hiszen ezek az elfojtott tudattalan tartalmak egy-egy inger hatására bizony felkerülhetnek a tudatba. Ha a "meg nem történtté tevés" elhárító mechanizmusát alkalmazzuk, akkor nem vagyunk elég tudatosak. Ennek következtében észre sem vesszük, mitől lettünk hirtelen olyan feszültek. Ha az az igény előtérbe kerül, hogy hasznos lenne már az életünkön változtatnunk, boldogabbá válnunk – mivel ez a kellemetlen hangulatváltozás már nagyon gyakran bekövetkezik -, akkor mégiscsak érdemes megfigyelni ennek a valódi okát ahelyett, hogy áttolnánk a környezetünkre a problémát. Azonban a mentális, érzelmi testi egészségünk eléréséhez, megőrzéséhez sok-sok másfajta módszer is szükséges, hogy át tudjuk alakítani azokat a sztereotípiákat, amelyek miatt az elhárításokat kénytelenek vagyunk alkalmazni. Az elhárító mechanizmusaink lehet, hogy egy kis időre segítenek nekünk, de boldoggá semmiképp sem tesztnek bennünket. A boldogság titkát egészen más módon, más eszközökkel tudjuk sikeresen megtalálni: a pozitív érzelmek kialakításával, a tartalmas életvitellel és a tevékenységeinkben való kellemes flow élmény megélésével. Itt van az ideje az ébredésnek, a céltudatos életvitel megtervezésének! Ehhez viszont a múltból jövő, számunkra kárt okozó életszemléletek alól célszerű már felszabadulnunk.

Tehát sok helyen történhet áttörés. Az életszemléletünkön való változtatásban mindenképp. Nagyon nagyok az egyedi különbségek és nem mindegy, milyen motivátorokat vizsgálunk, használunk. Szerencsére sokan vannak már, akik a belső értékeik megnyilvánulását tartják szem előtt, és a felvett, számukra már káros viselkedési sémákat, stílusokat egyre inkább képesek ledobni magukról. Mivel fontos számukra az anyagi jólét, ezért lépéseket tesznek annak érdekében is, hogy minél tájékozottabbak legyenek a pénzügyekkel kapcsolatban. Jól bánnak a pénzzel. Számukra a pénz egy céleszköz, amivel az öngondoskodásukat: kényelmüket, szabadságukat, magasabb életminőségüket, a valós jóllétérzésüket biztosítják. A jövőjükről folyamatosan gondoskodnak: Életstílusukra, énképük, arculatuk kialakítására a magas minőség, az igényesség jellemző.

Önnek milyen motivátora van a boldogság eléréséhez?

Cikk szerzője: Dobó Mariann

Felhasznált és ajánlott irodalom:

Mérő László: A pénz evolúciója

Dobó Mariann: Áttörés, Tegyük boldoggá az életünket!

Dobó Mariann: Ön sem úgy él, ahogyan szeretné? Dobja le magáról a súlyokat!

Szabadegyetem Magánkönyvkiadó

https://www.attoreskonyv.com/

https://szabadegyetem.com/magankonyvkiado

Mennyire van megengedve az egyenrangúság? 

Hogyan nyilvánul meg az anyagi függőségben tartás?

Érdemes elgondolkozni azon, hogy a belénk nevelt szerepmodellek mennyire engedik meg az egyenrangúságot?

A társfüggőség egyik eszköze az anyagi függésben tartás: a munkáról való lebeszélés vagy attól való eltiltás, fizetés elvétele, mindennapi kiadások megkérdőjelezése, szoros elszámoltatás, közös céggel való sakkban tartás, pénzügyi zsarolás. Ha van ilyen, akkor ennek tudatosítása igen fontos feladatunk. Mivel az anyagi függőségben tartás történhet latensen is, ezért felismerésére kiváló lehetőség a testbeszéd megfigyelése. Hiszen a szavak mögött lehet, hogy teljesen más mondanivaló, és ehhez társuló érzelmek rejtőznek, így a metakommunikáció ismeretére napjainkban nagy szükség van. A testbeszéd mindig a valós érzelmeket közvetíti, és előfordulhat, hogy éppen a mondottaknak az ellenkezőjét mutatja: vagyis bár amit mond, segítőkésznek hangzik, mégis az egyén valós szándéka az akadályoztatás, a legyengítés, megtagadása a kérésnek.

Vegyük most sorra, hogyan jelentkezhet még a férfi-nő kapcsolatban a gazdasági válság!

Valamelyik családtag pénzügyileg erősen kontrolláló viselkedése (néha tudattalanul) akár az egész család számára is egy igen nagy stresszforrás lehet, ami a többi családtagot menekülésre vagy küzdelemre készteti. Ezért olyan sok a feszültség a társfüggők családjában. A kodependencia (a társfüggőség) személyiségvonássá, akár szereppé, sőt teljes azonosultsággá (identitássá) képes alakulni a családi neveltetés (szocializáció) során. Tehát a társfüggőség kialakulása már gyermekkorban kezdődik, és a párválasztással folytatódik. Mivel gyermekeink utánoznak, másolnak bennünket, ezért a jövőjük is függ attól, milyen a viszonyunk a párunkhoz.

Legtöbbször a nőket érinti ez a pszichés zavar. Súlyosabb esetben személyiségtorzulássá válhat, hiszen a nők neveltetésüktől fogva hajlamosabbak önmagukat háttérbe szorítani, még akkor is, ha ez ellenkezően látszik az elhárító mechanizmusuk, mint például a reakcióképzés miatt. A reakcióképzés kompenzáció, az "önbecsapás" egyik módja. Az egyén önmaga elől úgy rejti el valamely késztetését, hogy ellenkező irányú motivációt fejez ki. Ennek következtében szélsőséges viselkedés figyelhető meg nála: vagy domináns, agresszíven uralkodó vagy túl alázatos, önfeláldozó.

Tehát egy társfüggő érdekes pszichocsapdákat állít fel a családban, igaz – amint ezt már többször is említettem -tudattalanul.Alacsony önértékelése miatt rosszul viseli, ha bírálják, felháborodik, hogy mindig őt bántják.

Feszültséget és bűntudatot is érez, ha a másiknak problémája van. Meg van győződve, hogy a párkapcsolat olyan egybeolvadás, amelyben neki kell átvennie a döntéseket, felelősségeket, terheket másoktól. Legjobban attól fél, hogy milyen is ő valójában (represszió). Az ilyen típust minden bizonnyal gyakran hibáztathatták gyermekkorában, felnőtt korában is. Legalábbis fél a büntetéstől. Elnyomás, elfojtás, megtorlás – ezek jellemzik rejtetten a viselkedési mintázatot.

Gondolkodását és kommunikációját a "muszáj vagyok" vagy a "kellene" sémák uralják, ami alól persze próbálna kibújni, de fél a következményektől. Játszmákat folytat inkább, és elkerülő, kifogáskezelő stratégiákat alkalmaz.

Pénzkezelésében nincs középút. Vagy nagyon költekezik, vagy nagyon spórol. A legapróbb dolgok is sokáig izgatják, szeret másokat ellenőrizni. Miközben mindenkit kontrollál, úgy érzi, őt figyeli, ellenőrzi más, pedig pont ő teszi mindezt. Nagyon fél az elutasítástól, elhagyástól, az egyedül maradástól. A legnagyobb visszaélések felett is szemet huny, ha ragaszkodik valakihez. A társfüggő azt hiszi, képtelen megállni egyedül a helyét. Ezért mindaddig tűri a megalázó helyzetet is, ameddig őt el nem hagyják. Minden módon kapaszkodik abba, akitől függ.

Megfigyelhetjük, hogy a hétköznapokban is sokszor használják a függőség, a dependencia kifejezéseket. Ezek a szenvedélybetegségeket és az emberi kapcsolatok jellemzőit is jelölik. A szenvedélybetegségeket többször említettem már ebben a könyvben, mint pótcselekvést szolgáló dolgokat. A szenvedélybetegség érdekes szóösszetétel: a magyar nyelvben nagyon kifejezően hangzik – a szenved szótőből ered. Szenved valamitől vagy valakitől, ami valóban képes betegséggé növekedni.

A függőség lényege az egyén viselkedésében keresendő. Ő úgy viselkedik, ahogy elvárják tőle. Semmilyen lehetősége vagy nagyon kevés lehetősége van a választásra. Hiszen sokszor konkrétan annak sincs tudatában, hogy szenved.

A függőségben tartó személyiség lehet erős, diktatórikus hajlamú egyéniségtől kezdve a passzív infantilisig. Azt a típusú embert valóban diktatórikusnak nevezhetjük, aki elsősorban a tőle való függést, a személyiségének, fantáziáinak, gondolatainak és életszemléletének az elfogadását megköveteli, és ezzel együtt elvárja az engedelmességet is. Aki megpróbál ellenállni a diktatórikus egyénnek, az hátrányos helyzetbe is kerülhet.

Itt azonban joggal feltételezhetjük a "kisebbrendűségi érzést" kompenzáló "hatalmi törekvéseket" (Adler 1956). A viselkedészavarok értelmezése során a különböző énpszichológusok az énműködés más-más vonatkozását hangsúlyozták, de egy dologban mégis megegyeztek: mindannyian azt vallják, hogy az én képes kölcsönös kapcsolatba lépni az őt körülvevő világgal és alkalmazkodni hozzá. Ennek megfelelően számos énpszichológus a viselkedészavarokat alkalmazkodási zavarnak tartja.

A zavarok akkor válnak súlyossá, ha az alkalmazkodási hiányosságok túlságosan szélsőségesek. A jóllétünk meghatározása tehát nemcsak attól függ, hogy vannak-e problémáink, hanem attól is, mennyire sikerül megoldanunk azokat.

Adler példával támasztja alá ezt a felfogást: ha tudatosítja az ember, hogy életében felváltva megtalálható a kisebbrendűségi érzés és a fölényre törekvés, akkor ennek az lesz az eredménye, hogy folyamatosan azon dolgozik: egyre jobb legyen abban, amit csinál. Ennek tudatosítása igen fontos dolog. Ennek tudatosítása fontos feladatunk. Vagyis, amint a tehetségének, értékének tudatában van, képes megszüntetni a szélsőséges magatartását. Zavar csak akkor keletkezik, ha a kisebbrendűségi érzések olyan nyomasztóan erősek, hogy a személyiségen elhatalmasodva korlátot állítanak fel céljai elérése elé. Ilyen esetben mondhatjuk azt, hogy az egyén kisebbrendűségi komplexussal küszködik.

A kisebbrendűségi komplexus egyértelműen gyermekkorból ered. Ez két forrásból is táplálkozhat: Az egyik az elhanyagolás vagy visszautasítás a gyermek fejlődése során. Tehát a kisebbrendűségi komplexus egyértelműen gyermekkorból ered.

Ennek következtében a személy olyan mértékben érezheti magát értéktelennek és kisebbrendűnek, hogy ezt az érzést már nem tudja leküzdeni. Ilyenkor valószínű, hogy hibás függőségen vagy elkerülésen alapuló életstílust alakít ki.

A másik forrás pedig a gyermekkori elkényeztetés. Adler szerint a kényeztetés a gyermek fölényre kerülésének szélsőséges megjelenését is eredményezheti, ami ismételten hibás életstílushoz vezethet. Az erős kisebbrendűségi érzés túlkompenzációt válthat ki, ami azt jelenti, hogy a személy kevésbé megfelelő módon viselkedik, vagy túlzott mértékben törekszik fölényre.

Összegezzük tehát a gazdasági függésben tartás jellemzőit:

1. Pénzügyek szigorú ellenőrzése.
2. A pénz és hitelkártya visszatartása.
3. Elszámoltatás minden elköltött fillérre.
4. Alapvető szükségleteknek a visszatartása (ételek, ruhák, gyógyszerek, szálláshely).
5. Teljes anyagi függőségben tartás.
6. A független, kreatív munka és az önálló karrierépítés akadályozása.
7. Az egyén munkájának szabotálása (eléri, hogy az egyén hiányozzon a munkából, vagy állandóan hívogatja).
8. Lopás, azaz elveszik a megkeresett pénzét.

Ön mennyire ismeri saját magát vagy a másik embert, akivel kapcsolatot alakít ki?

A kapcsolat – legyen az családi, baráti vagy munkahelyi – kialakításának fontos feltétele és biztonságos alapja az általános tájékozottság, a személyiség ismerete.

Ha egy kapcsolatban kommunikálunk, akkor világos információcserére van szükség az igényekről, elvárásokról. Ehhez, mint említettem, a nonverbális kommunikáció, vagyis a testbeszéd megfigyelése is segítségünkre lehet, hogy felismerjük az adott élethelyzethez fűződő valós érzelmek közlését is.

Ezt nemcsak gyermek-anya kapcsolatánál fontos ismerni, hanem minden emberi kapcsolatnál. Így a felnőtt kommunikáció során kiderül, hogy:

1. Mit tudnak vagy sejtenek egymásról?
2. Mit tudnak, vagy mégsem tudnak arról, akitől esetleg függnek?
3. Milyen (nonverbális) rejtjeleket érdemes tudatosítani, akitől függhetnek?

Fontolja meg az előzőekben leírtakat a kedves olvasó!

A presztízs-, dominanciaharcok nemegyszer éppen a függőség körül alakulnak ki. Ismételten kihangsúlyozom: éppen ennek felismerésére kiváló eszköz a metakommunikáció ismerete, a testbeszéd üzeneteinek tudatosítása.

A hatalmat gyakorló szeme előtt az lebeg, hogy a másikat engedelmességre kényszerítse.

Fontos tehát a kérdés: Ki kitől függjön?

Ám az alárendelt viszonyból egy idő után mégiscsak ki akar törni az ember. Itt beszélhetünk egy olyanfajta belső harcról, "érzelmi ütközésről", ami nehéz döntés elé állítja az egyént úgy, mint a családban maradás és a menekülés a családból kérdés megfontolása.

A mai társadalom siker- és teljesítményorientált, ami a kishitű emberek és a versenyzést visszautasítók számára még jobban hátrányos lehet.

A kétkeresős családmodell feltételezi az önállóan dolgozni és élni tudó nőket, férfiakat. Ez viszont kevésbé kedvező a társfüggő kapcsolatoknak, mivel a társfüggő ember hamar teherré válik párja számára. Aki ezért elkezdi másban keresni az örömteli energiát adó feltöltődési lehetőséget. Ezek a kompenzációk viszont súlyos kárt okozhatnak, és csak továbbrontják az otthoni légkört.

A megoldás az, hogy találjuk meg azt a saját erőforrást, ami megerősít bennünket önbizalmunkban. Az önbizalom, az egyenrangúság érzésének erősítése segít kialakítani az összhangot önmagunkban.

Ha egy picinykét is hiszünk a vonzás törvényében, akkor mégiscsak érdemes erősen hinnünk az egyenrangúságban, és abban is, hogy képesek vagyunk harmonikus párkapcsolatban élni.

Abban is, hogy valóban megjelenik társunkban, családunkban az a fajta szükséglet, hogy a női, férfi, párkapcsolati szerepmodell a hozzá tartozó tulajdonságokkal együtt, olyan minőségű legyen, ami bátran követhető, és az igényeinknek végre biztosan megfelel.Ehhez viszont szükséges tudnunk, mi mit is akarunk valójában. Szerencsére egyre többen vannak már, akik ezt felismerték, és megnőtt bennük az önismeretre, önfejlesztésre és az összhang kialakítására való hajlandóságuk.

Az anyagi függőségben tartás jellemzőit felismerve megérthettük, mi miatt fontos megtalálni a kivezető utat egy kapcsolat válságából annak, aki a tudatosság útján szeretne haladni.

Mostantól tehát fókuszáljunk a teljes gazdagságunk elérésére! Éppen úgy, mint a családban maradásra, a függetlenségre és az önállóság igényének megvalósítására! Ismét fontos kiemelni, hogy az önellátás, önállóság, az öngondoskodás a szabadságot jelenti.

Felhasznált és ajánlott irodalom:

Dobó Mariann: Áttörés – Tegyük rendbe az életünket!

https://www.attoreskonyv.com/

Szabadegyetem Magánkönyvkiadó

A hatalmi viszonyok – emberi játszmák okozta feszültségek 

A nők önérvényesülési vágya, a korábbi hatalomfosztottság érzése miatti magatartása sok esetben valóban "átlendült" egy szélsőséges viselkedési formába. Ez a tehetetlenségük miatt is előfordulhatott. A férfiaknak még az sem tetszett, hogy a nők "benyomultak" az addig férfiak számára fenntartott területekre, és elsajátították azt az ellenszenves modort is, ami addig csak egyes férfiak jellemzője volt.

Hiába tudtak az emancipált női mozgalmak sokszor hasznosnak vélt eredményeket felmutatni, rá kellett jönniük, hogy ugyanúgy szükségük van a nőknek is a férfiakra, mint a férfiaknak a nőkre. A férfiak iránt érzett önérzetes düh egy lépéssel sem visz közelebb az egészséges párkapcsolathoz. Ezzel a magatartással semmiképpen sem kapják meg a szeretetet, amire éppen olyan nagyon vágytak, mint a férfiak. A hagyományos szerepben a nők mellőzöttek és boldogtalanok, magányosak a házasságban, az emancipált szerepben pedig rikácsolók és ridegek.

Milyen új rendszert, párkapcsolati modellt kellene felépíteniük a nőknek, hogy összhangban legyenek önmagukkal és az egyenrangúság-érzetük is meglegyen?

Ami az elvárásuk szerinti meghittséget és együttműködést is elősegítené, és azt is, hogy a férfiak több felelősséget vállaljanak fel, és intenzívebb érzelmi életet éljenek. Természetesen a nőknek is segítene ez az újfajta rendszer, hogy kevesebb haragot tápláljanak, és hatékonyabban érvényesítsék az akaratukat az önmegvalósításuk érdekében. Főleg azért lenne szükséges egy újfajta látásmód bevezetése, hogy megszűnjenek végre a fölösleges játszmák.

Hogyan vesszük észre az emberi játszmákat?

Az emberi játszmák mindig negatív töltetűek. Valamelyik fél rosszul jár a befolyásolás miatt. Egyértelmű, hogy együttműködésről szó sincs ilyen helyzetben.

Azáltal, hogy az emancipált nő próbál a férjében keményen felelősségtudatot ébreszteni, uralkodóvá válhat, és egy újabb szerepet vesz fel: a domináns anyáét. A férj pedig ebben az esetben lesz az ellenszegülő fiú. Minél nagyobb igyekezettel akarja a feleség tudtára adni a szükségleteit a férjnek ezzel a kommunikációval, annál kevésbé fogja elérni a célját. Hiszen a tagadás, a tiltakozás gyermeki módon fog válaszként megnyilvánulni. Vagy ha megadóan egyet is ért a férfi a nővel, később alig várja, hogy megszeghesse, amit megígért.

Az eszményinek tartott házasság tisztelete és a valós házasság közötti különbség igen elszomorítja a nőket.

Mind a két házastárs életkedve elmegy egy ilyen jellegű kiszolgáltatott élethelyzetben.

• A mai kor elvárásának vajon mi felelne meg?
• Milyen házastársi viselkedési forma adná meg a harmóniát?
• Hogyan tudjuk ezt megoldani úgy, hogy az igényeket, szükségleteket szem előtt tartsuk?

Ha lemondunk saját szükségleteinkről, lemondunk saját egyéniségünkről. Ha megtagadjuk saját magunkat, elveszítjük ezzel életkedvünket, életerőnket. Mi miatt is kellene tehát ezt megtennünk?

A régi meggyőződéseinket azonban hasznos felülvizsgálnunk! Azzal együtt, hogy a kommunikációs stílusunkon is változtatunk. A kompromisszumkötés helyett pedig találjunk közös platformot!

A párkapcsolatra kiható pénzügyi nehézségek

Sajnos napjainkban megfigyelhető – még ha sok esetben "láthatatlanul" van is ez jelen – a testi, lelki vagy gazdasági abúzus (erőszak), ami alól sok ember szeretne már felszabadulni.

A probléma az, hogy némelyik esetben annyira alárendelődik és megszokja az egyén a kodependenciát (a társfüggőséget), hogy azt sem veszi észre, hogy egyáltalán benne van egy függőségi helyzetben. Főleg a lelki és gazdasági függőségben tartás esetében lehet igencsak veszélyes a helyzet.

Annak érdekében, hogy egy személy értékesnek tartsa magát, és beindítsa végre az öngondoskodási programját is – ami, tudjuk, többszintű –, számos felismerésre van még szüksége. Ha valóban tenni akarunk azért, hogy harmonikus párkapcsolatban, jóllétben éljünk, akkor egészséges, józan és biztonságos helyre van szükségünk, meghittségre, kellemes otthonra, ahova öröm hazajárni.

Tehát az már világossá válhatott mindenki számára, hogy a pénzügyi válság elsősorban az emberben keresendő. A pénzügyekkel kapcsolatos problémák csak másodlagosak és jelzésértékűek. Vagyis az egyénnek először az önmagával való belső összhangjával, értékeinek felismerésével kellene foglalkoznia. Annak érdekében, hogy végre – valóban felszabadultan – meg tudja élni az "életvidám" szeretetet a ragaszkodó szeretet helyett.

Azt is célszerű még szem előtt tartania, hogy az önellátás, az öngondoskodás a szabadságot jelenti!

Fontos az a kérdés is, mennyire tudja megélni a meghittséget és a biztonságot, a jóllétet bárki is, ha egyikükre vagy mindkettő félre is igazak lehetnek a következő állítások?

• Pszichés eredetű problémái vannak, amelyek nincsenek kezelve.
• Túlfűtött szexualitásra vagy agresszív viselkedésre hajlamos.
• Szenvedélybetegségben (szerencsejáték, drog, alkohol stb.) szenved, és az sincs kezelve.

Minden esetben fontos a túlzásokról tudomást szerezni. Ha kényszerbetegségtől, depressziótól, szorongástól, fóbiától szenved valaki, akkor tartozik annyival magának és családjának is, hogy segítséget kérjen, vagy ragaszkodjon ahhoz, hogy társa kérjen segítséget.

Minden helyzetnek van valami oka, mozgatórugója, ami miatt megtörténnek a dolgok. Mindenkinek joga van egyedül döntenie, igényli-e a külső segítséget. Ha egyik fél lelki krízisben van, hogyan beszélhetünk akkor egészséges, boldog kapcsolatról?

Tudom, hogy ez elég keményen, szigorúan hangzik. Mégis úgy gondolom, ha boldog életet szeretnénk, akkor ezekre érdemes odafigyelnünk, különben a "meg nem történtté tevés" elhárító mechanizmusát követve ott ragadunk a komfortzónánkban.

Sok pszichológus szakember tanácsolja, hogy kötelességünk arra törekedni, hogy a legjobb házastárs és a legjobb szülő váljon belőlünk, persze kényszerérzés nélkül.

Kérdezhetné az olvasó: könnyű ezt mondani, de hogyan tudjuk ezt megtenni? Rendben van, hogy legelőször egy állapotelemzéssel, a viselkedésünk megfigyelésével kezdjük, de az eddig felgyülemlett feszültségtől hogyan tudunk felszabadulni?

Ha már megtalálta a feszültséget gerjesztő okot, akkor már számos eszköz van arra (az Áttörés című könyvben is talál konkrétan egy ilyen technikát az olvasó), hogy ezt az energiát elengedhesse. Ez is az önfejlesztés, az öngondoskodás kategóriájába tartozik, hiszen azzal, hogy kedélyállapotunk harmonikus, másokra is pozitívan hatunk.

Csak úgy tudunk értékes tagja lenni a családunknak, a csapatnak, ha először is felelősségteljes, egészséges emberré válunk. Fontos felismernünk, hogy az elhanyagolt állapotban lévő házastárs vagy szülő a család minden tagjára hatással van.

Aki családot alapít, annak döntése már más életét is érinti.

Ennek érdekében nagyon hasznos az a felismerés:

Még az összeköltözés, a házasság előtt fontos lenne sokkal jobban megismerni a másikat: a valós tulajdonságait, igényeit, szükségleteit, és azt, hogy ezek a mi egészséges igényinkkel, elvásásainkkal mennyire egyeznek.

Hiszen később, amint családot alapítunk, a gyerekek fejlődésének is sokkal jobb, ha egészséges véleménycserét hallanak, minthogy végigkövetik, ahogyan egy felnőtt érzelmi terhet rak az egész családra.

Az életvezető tanácsadóknak fontos feladata tehát a prevencióra (a megelőzésre) való késztetés.

Egy párkapcsolati elköteleződés előtt fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a szexuális vonzalmon kívül legyen jelen a személy tudatossága is, mint például a megfontoltsága!

Az a nézet is csak egy sztereotípia, hogy "az ellentétek vonzzák egymást". Hiszen ahol állandó ellentét van, ott hogyan tud megjelenni az együttműködés?

Ha nincs közös téma, érdeklődési kör, megegyező vélemény, akkor abból – egy idő múlva, miután a "rózsaszín köd" elillan -, csak feszültség keletkezik az alá- vagy fölérendelt szerepek miatt. Mivel valakinek le kell mondania az elképzeléseiről, hogy kompromisszumot köthessen. Igaz?

A feszültségoldására pedig különféle megoldásokat kezd keresni. Ezek minőségei azonban eldöntik, hogy egy ember fejlődése során melyik utat választja.

Terrence Real (2008) "boldogtalanság-stabilizátoroknak" nevezi azokat a dolgokat, amelyekhez az emberek örömpótlásként fordulnak, ahelyett hogy egymással tartanák az egészséges kapcsolatot, és közösen oldanák meg a problémáikat.

Véleménye szerint a "boldogtalanság-stabilizátorok" vesztes stratégiák. Ezek használata a bezárkózás egyik formája.

Levezetik ugyan ezzel az elégedetlenséget, elodázzák a válságot egy kis időre, de a probléma ott marad megoldásra várva.

Ebben a jelenségben ismét felismerhetjük a tagadásnak azt a fajtáját, amit "meg nem történtté tevésnek" nevezünk. Az a probléma ezzel, hogy a krónikus elégedetlenség következményeként az egyik fél valószínű megtalálta a vigaszt valakiben vagy valamiben a házasságon kívül. Különben nehéz lenne elviselnie a magányt, a rosszkedvet, ami a hosszú ideje elégtelenül működő kapcsolatokat jellemzi. A párok elfordulnak egymástól ahelyett, hogy az elhidegülés okaival foglalkoznának. A férfiakra jellemző elsősorban a munkamánia, a szerfüggőség, a veszélyek hajszolása, a szerencsejáték, az étkezési zavar, a túlzott tévézés, internetezés és szexfüggőség.

A nőkre viszont jellemző a szeretetfüggőség, elsősorban a gyerekeikkel kapcsolatban, az étkezési zavar, a gyógyszerfüggőség, a túlzott költekezés és a túlzott testmozgás is. Ha egyikük hajlamos túlzottan impulzív szexuális vagy agresszív viselkedésre, akkor a párkapcsolatban kialakulatlan a biztonságérzet ahhoz, hogy megjelenjen az igazi meghittség.

Ha a függőség súlyos, fontos a megoldásra jó szakembert találni. Olyanok segítségére van szükség, akik a pozitív pszichológiával foglalkoznak, bár a feszültséggel teli érzelmek okait is vizsgálják. A gyógyszerezés helyett a valódi problémák megoldására adnak tanácsot. Kiváló pszichológus és életvezető tanácsadók vannak már, akik elsősorban az erősségek stabilizálásával és az emberi érték kiemelésével tudnak sikeres eredményeket elérni. A betegségmodellek helyett a belső erőforrások kiemelésére koncentrálnak. Természetesen a súlyosabb esetekben pszichiáter közreműködésére is szükség van.

Összegezhetjük azt az észrevételt, hogy a hatalmi viszonyok, emberi játszmák okozta feszültségeket más módon fontos tehát orvosolnunk, hiszen ezek a "boldogtalanság stabilizátorok" még jobban rontják a helyzetünket. Azt is érdemes még megfontolnunk, halemondunk saját szükségleteinkről, lemondunk saját egyéniségünkről. Ha megtagadjuk saját magunkat, elveszítjük ezzel életkedvünket, kreatív életerőnket. Mi miatt is kellene tehát ezt megtennünk? Hasznos az a felismerés is, hogy ha a tudatosság útján haladunk, akkor egyre egészségesebbekké válunk, amely által az összhang, a harmónia megjelenik az életünkben, és természetesen a párkapcsolatunkban is.

Felhasznált és ajánlott irodalom:

Dobó Mariann: Áttörés – Tegyük rendbe az életünket!

https://www.attoreskonyv.com/

Szabadegyetem Magánkönyvkiadó

Pénzügyi személyiségünk izgalmas felfedezése 

Áttörés a pénzügyi- és érzelmi intelligencia fejlesztésben - Hogyan befolyásolják a belső sajátosságaink a pénzhez való viszonyunkat?

Annak megfigyelése, hogyan alakul ki a pénzhez való viszonyunk, és mi éppen hol tartunk ebben a felfedezési folyamatban, valóban egy izgalmas dolog. Most megismerhetjük, hogy belső sajátosságaink mennyire játszanak döntő szerepet ebben a viszonyulásban, felfedezésben. Nos, tulajdonképpen mik is azok a – pszichológiából jól ismert – belső sajátosságok?

Az életjelenségeink, viselkedéseink minőségét minden esetben a négy belső sajátosságunk határozza meg:

• szükségleteink;
• beállítódásaink;
• képességeink;
• temperamentumunk.

Fontosnak tartom, hogy megismerjük a pénzhez való hozzáállásunk kialakulásának a módját. Amint felfedezzük saját belső világunkat, így már könnyebben megérthetjük attitűdünk, magatartásunk indítékait, okait. Hasznos tehát, ha tudatosítjuk: az egyén viselkedését – bármi legyen is az – több minden határozza meg. Legfőképpen az, hogy:

• Egy adott pillanatban hogyan tudja mozgósítani a képességeit? Ha nem teszi ezt meg, annak is felfedezhető a motívuma (az indítéka).
• Azt is fontos felismerni, milyen az egyén temperamentuma, érzelmeit hogyan tudja kézben tartani.
• Milyen szükséglettel bír, mi hiányzik neki éppen az adott pillanatban, élethelyzetben?
• Befolyásolja a viselkedését még az is, milyen a beállítódása (vagyis hogyan szocializálódott)? Ahogyan megtanult reagálni a felé jövő ingerekre, feladatokra, úgy fog automatikusan válaszolni felnőtt korában is hasonló élethelyzetekre, szituációkra. Mint például vegyük most alapul a pénzzel kapcsolatos ügyeket.

Sok ezzel a témakörrel foglalkozó szakember figyelmeztet arra, hogy bizony félni is lehet a gazdagságtól, sőt még meg is lehet tagadni tudattalanul a pénzt, de még a boldogságot is. Ez a beállítódása, ha nem veszi ezt észre az ember, bizony végigkísérheti egész életén keresztül.

Az első belső lelki sajátosságunk a szükséglet:

Szükséglet, mindig egy hiányt tükröz. Az egyén – ha másképp nem is, de pótcselekvéssel, kompenzált viselkedésével – törekszik azt kielégíteni. Ebben az esetben nagy szerepet játszik a félelem és a bűntudat annak az eldöntésére, hogy a valós szükségletet mennyire szabad kielégítenie. Ez ráadásul kihathat a motiváltságra is, a belső motorra, a hajtóerőre, a kreatív erőnek a megnyilvánulására. Annak eldöntése, mennyire természetes vagy tiltott számunkra egy cselekvés megtétele – ezt mi már tudjuk -, az a neveltetésünktől is függ. Minden bizonnyal szó volt már a következőkről, de úgy gondolom, a többszöri összefoglaló csak segít, hogy világosabbá és érthetővé válhassanak a felismerések.

Azt már tudatosítottuk, hogy a célok, meggyőződések, hiedelmek, értékek hatnak egymásra. Az elfojtott vágyak, igények miatt beindulhat a belső konfliktus.

A nyomás, ami kívülről jöhet: a tanítás, környezeti hatások, mint félelemkeltő elemek, mind félbeszakíthatják (szükséglet megszakítás történik ilyenkor), hogy elérjük könnyedén a célunkat, hogy meg tudjuk élni a valós szükségleteinket, igényeinket. Az életünk során ért hatások – pontosabban az, hogyan fogjuk fel az érzékelt ingereket (milyen benyomásként), és ezek hogyan vésődnek be mentális (gondolati) és az affektív (érzelmi) dimenziónkba (világunkba) – nagymértékben kihat a jövőnkre. Az elfojtott vágyak, igények, szükségletek egészségkárosodást is okozhatnak. Az a sajnálatos dolog ebben, sokszor még fogalma sincs róla az embernek, hogy ezek a szükségletek egyáltalán mik is. Nincs tudatos szinten a saját valós szükséglet, vagyis az, mire is vágyik tulajdonképpen az egyén. Amikor túl erős volt a tiltás, hathatós volt az ingerek beépülése. Vagyis erős érzelmi hatásról van ebben az esetben szó. Emellett még sokszor lelhető fel az egybefonódás azzal, hogy észre sem veszi a személy azt, hogy a környezetében lévők vágyait teljesíti be ahelyett, hogy saját szükségleteit, igényeit élné meg.

Elfogadott tény tehát, hogy minden embernek szüksége van a pénzre. A pénz csak egy eszköz, egy semleges eszköz, amit mi magunk ruházunk fel különféle tulajdonságokkal. A pénzzel kapcsolatos sok-sok minősítés különböző érzelmeket vált ki belőlünk. Ezek az érzések az értékrendszerünkben elfoglalt helyét, minősítését határozzák meg a pénznek.

Erről van, aki tudatosan persze semmit sem tud. A környezetünktől lemásolt érzelmekről van most szó, arról, ahogyan "automatikusan" vélekedünk a vagyonosodásról, gazdagságról, akár még ha csak rejtetten is jelennek meg ezek információként, például vicc vagy egy-egy "aranymondás", szlogen formájában. Éppen ezért lenne fontos figyelnünk a kommunikációnk tartalmára, mikor, miket mondunk, de még arra is, hogy tudatosan szűrjük azokat a véleményeket, amiket hallunk az egyes dolgokról.

Vannak, akik valóban zavarba jönnek attól, ha befektetésekről, pénzről van szó, és kerülik ezt a témát, ezt a területet. Mintha nem lenne, vagy nem kellene nekik ezzel foglalkozniuk. Áttolják más személyre a pénzzel kapcsolatos ügyek elvégzését. Szinte irtóznak a pénztől. Bár nincsenek annak konkrétan tudatában, milyen érzelmekkel veszik körül azt. Mi már tudjuk, hogy miért van ez így. Többen arra hivatkoznak, úgy hiszik nincs hozzá tehetségük, hogy kezeljék a pénzzel kapcsolatos saját ügyeiket. Nincs meg a pénzkezelési kompetenciájuk (alkalmasságuk). Mindent meg lehet pedig tanulni, csak akarni kell. Éppen az élet egyik fontos része az, amit megtagadnak saját maguktól. Hiszen az öngondoskodás elengedhetetlen eszköze a pénzzel való helyes bánásmód. Ráadásul a gyermekeink jövője is függ ettől a hozzáállásunktól.

Magyarországon a pénzzel való foglalkozást sok ember utasítja vissza, mivel túlságosan komplikáltnak tartja ezt a területet. A hétköznapokban pedig mindenkinek szüksége van a pénzkezelés alkalmasságának a kifejlesztésére. Egyre nagyobb igény van már szerencsére az ezekkel kapcsolatos témájú felvilágosító szemináriumok megrendezésére.

Önnek van olyan életélménye, amiben olyan ismétlődést fedezhet fel, amikor újra nullszaldós lett, vagy rosszul fektette be a pénzét? Korábban gondolt már arra, hogy kinyomozza, mi lehetett ennek az oka, hogy ez megtörténhetett?
A már sokszor említett tudattalan folyamatok olyan félelmek és vágyak, amelyekről az is lehet, hogy a személy semmit sem tud, de befolyásolja viselkedését. Például sok ember – a normális, egészséges birtoklási ösztönei miatt, amit úgy hisz, büntet a társadalom – megbélyegezve érezné magát, ha felvállalná szükségleteit. Ennek következtében ezek az igények elrejtőzve maradnak a tudattalanjában. Azonban egy idő után minden szükséglet felszínre akar jönni: befolyásolhatják álmainkat, parapraxis formájában (nyelvbotlásainkon keresztül) törhetnek a tudatos szintre, vagy viccekben, művészetekben jelenhetnek meg.

Tulajdonképpen jól megfigyelhető az is, hogy a művészek belső világát, érzelmeit hogyan tükrözik az alkotásaik, legyen az vers, festmény, film, bármilyen mű. Érdekes ez, és érdemes is ezt továbbgondolni!
Főleg azt, milyen érzelmeket kiváltó művészi alkotásokkal azonosulunk, ha például egy fájdalmat gerjesztő festménnyel díszítjük a szobánk falát. Hiszen elhittük, amikor azt mondták, ez a trendi, vagy ez egy jó befektetés lesz nekünk. Közben folyamatosan egy olyan képet látunk az otthonunkban, ami lehangoltságot, szomorúságot sugall. Ugyanezt éljük át bármely zene, hanganyag meghallgatásával, könyvek olvasásával, filmek megnézésével is. Érdemes olyan dolgokkal körbevennünk magunkat, amelyek a szépséget, a motiváltságot, az életvidámságot árasztják felénk. A "búsulva mulat a magyar" sztereotípiából itt az ideje, hogy kilépjünk! Tehát hasznos felismerni: a szükséglet-megszakítások, amik a tudatba akarnak törni, időszakonként még szélsőséges eseteket is produkálva, érzelmi vagy mentális problémát okozhatnak.

Mik azok a szükségletek, amik rejtve voltak Ön előtt idáig? Mi hiányzik igazából Önnek?

Írja le bátran! Hogyan tudná ezt kulturált módon megvalósítani? Figyeljen a szélsőséges megnyilvánulásokra, hiszen ezek mögött mindig ott található az ellenkező pólusban a valós indíték (az elhárító mechanizmus egyik fajtáját a reakcióképzést, ha van ilyen, akkor fedezze fel)! A lényeg, hogy semmiképpen sem hasznosak a szélsőséges megoldások. Bátorítom, hogy összegezze a gondolatait a szükségleteivel kapcsolatban!

A minket korlátozó pénzügyi és egyéb forgatókönyvek megdöntésével, a tehetségünk, az egyediségünk felszínre hozásával már képessé is válunk előmozdítani egy igazán sikeres életet. Mindezek az információk az anyagi biztonság mellett az érzelmi és mentális gazdagság megszerzéséhez és megtartásához is hozzásegítenek bennünket. Hiszen a jóllét azt is jelenti, hogy lényegesen szabadabban és függetlenebbül élhetünk.

Mennyire gondolkozott már el azon, hogy Önnek mit jelent a pénz? Vagy azon, hogy mi okozhatja valójában a pénzhiányt? Mihez társítja Ön a pénzt? A szabadsághoz, a kényelemhez? Vagy mihez? Ha felfedezte, akkor inkább azzal kezdjen foglalkozni, mi lehet az oka, hogy kevésbé tudja megélni a szabadságát és a többit!

Mostanra már tudatosíthatott egy-két dolgot az életében, és ezzel együtt megfigyelhette már azt is, hogyan befolyásolja az ember pénzhez való viszonyát az egyik belső sajátossága – a szükséglete. Bátorítom, hogy folytassa tovább a pénzügyi személyisége izgalmas felfedezését! Figyelje meg az ezzel kapcsolatos beállítódásait is!

Mit tudatosított már eddig, Önnek hol szükséges az áttörést véghezvinnie?

Felhasznált és ajánlott irodalom:

Dobó Mariann: Áttörés (2.kiadás) – Tegyük boldoggá az életünket!

Szabadegyetem Magánkönyvkiadó

A nők önérvényesülése vágya 

Hogyan jelentkezik a gazdasági- és érzelmi válság a kapcsolatokban?

Férfi és női szerepek – gondolkodás, gondoskodás

Bár a női és a férfi szerepmodellek korhűen generációkon keresztül láthatóan változtak ugyan, de mégis találhatunk olyan viselkedésre ható érzelemmintákat, amelyek meghatározói lehetnek a mai kor emberének is. Beleszülettünk egy korszak éppen aktuális társadalmi helyzetébe, és ezen belül is egy családba, ahol a szülői szokások, sztereotípiák (sokat hallott véleményezések) követése, másolása, még ha tudattalanul is, de megtörténhetett.

A múlt század elején a férfiak a családjuktól távol dolgoztak, a nők pedig otthon maradtak a gyerekekkel. A kialakult 20. századi meghatározó férfi és női szerepek szokásaitól nem könnyű most sem megválni: a férfi keresi a pénz, a nő vezeti a háztartást. Mind az iskolában, mind otthon arra nevelték a gyerekeket, hogy ennek a sémának, elvárásnak feleljenek meg. Ez a felállás legalább 50 évig jórészt változatlanul maradt. Arra tanították a fiúkat, hogy legyenek céltudatosak, versenyezzenek egymással, legyenek erősek. A lányoktól elvárták, hogy gondoskodóak legyenek, érzelemgazdagok és alkalmazkodóak.

A válás jóval kevesebb volt az 1950-es, 1960-as években, a házasság boldogtalanságát tabuként kezelték.

A kodepencia (a társfüggőség) egyértelműen felfedezhető ezekben a kapcsolatokban. A 70-es évektől egyre több nő kezdett el dolgozni, önállósodni. Ezzel együtt gazdasági függetlenséget, politikai hatalmat is szereztek néhányan, és egyre jobban azon munkálkodtak, hogy teret kapjanak a női vezetői erények is. Magyarországon pedig a dolgozó nő lett a szocialista eszménykép. Traktoros lányok integettek – nevetve – az újságokból. A jövedelmek is olyanok voltak, hogy kevés férfi volt képes eltartani rendesen egy fizetésből a családot. Ez abban az időben nagyon jellemző szociológiai jelenség volt hazánkban.

A nőmozgalmak megváltoztatták a társadalmat szerte a világon. Egy idő után az öntudatra ébredt nők olyan érzelmi intimitást kezdtek el követelni a férfiaktól, amelyeket a legtöbb férfi a mai napig sem képes megadni.

A hagyományos, már bevésődött beállítódásuknál, neveltetésüknél fogva vannak olyan férfiak is, akik még mindig úgy gondolják, hogy "egy asszony sose parancsoljon", "egy asszony kezébe csak fakanál való".

A munkavállalás, az anyagi bevétel, a pénz miatti súrlódások a férfiak és a nők között abból is adódnak, hogy az előző generációk szokásait a nők erőteljesen meg kívánják változtatni, a férfiak azonban jórészt változatlanok maradtak e téren. Ez egy egyszerű tény, statisztikai adat, kritika nélkül.

A nők nagy része úgy hiszi, az otthonteremtő nő engedékeny és elnyomott. Be kell látnunk, az új emancipált női szerep sem harmonikus, és emiatt – bár erős a női jellem – tele van dühvel az önmegvalósításra törekvés elfogadásának hiánya miatt.

Hiszen úgy érzik, hogy nem becsülik meg eléggé őket a hivatásukban, és kevésbé értékelik az elvégzett házimunkájukat.

A férfiak pedig tanácstalanul néznek, nem értik a követeléseket. A nők ezért sok esetben – szingli életvitelt választva – alig találtakeddig maguknak "megfelelő" férfit, olyat, akiben "minden megvan". A szerepmodellek és az elvárások tehát nagymértékben elkezdtek változni, ám jórészt csak a nők részéről.

Az ókori görögök példaképe a hős Odüsszeusz volt, aki a tengeren számtalan kalandot átélt. Igaz, sok időbe került, míg hazatalált ő is. A mostani modern ember pedig, bár kisarkítva jellemzem ugyan, a Szex és New York szereplőinek szurkol, akik a kielégítő heteroszexuális párkapcsolatot keresik, vagy Charlotte szavaival élve "álmodoznak az elérhetetlenről".

Tulajdonképpen ezek is szerepmodellek, kérdés, mennyire érdemes bármelyiket is követni?

Ahogy a nők csatlakoztak a férfiakhoz a munkaerőpiacon, és már többet vállaltak fel, mint az otthonteremtői szereposztás, teljesenátírták az eddigi szokásokat.

Fontossá vált számukra, hogy olyan társuk legyen, akivel meg tudják beszélni a család mindennapos problémáit, a gyerekekkel kapcsolatos dolgokat. Elvárásuk között az is ott szerepel, hogy legyen egy intellektuális társuk, akit érdekel, mit is gondol és érez a felesége, és aki támogatja fejlődését, megbecsüli őt, és ráadásul még képes érzelmeit is kimutatni.

A modern nő több akar lenni a férjének, mint egyszerű háziasszony. Elvárja, hogy barátként és szeretőként is tekintsen rá. Ez az igény testileg, szexuálisan, intellektuálisan, és mindenekfelett érzelmileg is egy meghitt, bensőséges intim házassági viszonyt feltételez.

Ám, a kettősség mégiscsak ott maradt a nőnél! A gondoskodás igénye az önállóság igénye mellett.

Ki kiről is gondoskodjon, és hogyan? Ez alapkérdésnek bizonyult. A belső és külső harcok viszont megviselhetik a házasságot, és a házasságban nevelkedő gyermekeket is összezavarhatja. Hiszen a gyermek minden hangulatváltozást észlel, és mintaként másolja a szerepmodelleket.

Bízom benne, hogy a női és férfi viselkedési mintákban fellelhető gondolkodási és gondoskodási sémák feltárása egyértelműen bizonyítja azt, hogyan jelentkezik egyszerre a gazdasági- és érzelmi válság a kapcsolatokban.

Dobó Mariann

Felhasznált és ajánlott irodalom: Áttörés – Tegyük rendbe az életünket!

https://www.attoreskonyv.com/

Szabadegyetem Magánkönyvkiadó

Mi segíti vagy hátráltatja az egyént az önmegvalósításában? 

Milyen személyiségjegyek, tulajdonságok azok, amelyek növelik az értékeinket?

"Vannak olyan egyetemes személyiségjegyek, tulajdonságok, amelyek kiemelkedő értéket képviselnek, és iránymutatók lehetnek egy ember életében. Hiszen ezek hatással vannak mind a magánéletünkre, mind az üzleti vállalkozásunk minőségének megmutatkozására. Eszerint a lojalitás, az intelligencia, a szakértelem, a kompetencia (vagyis hogy legyünk tisztában az alkalmasságunkkal és képességeinkkel), az optimista életszemlélet, az empátia, a tolerancia, a pontosság, a kapcsolatteremtő képesség, az etikusság mind-mind alapként vannak jelen, és értékrendszerünk részeiként funkcionálnak.

Fontos kulcsszavak ezek.

A szakértelem, a lojalitás mellett a jóság, az együttműködés, a biztonság megélése is az értékálló környezet megnyilvánulását eredményezi.

Sokan kérdezhetnék: egyáltalán létezik olyan ember a mai világban, aki ennyire gazdag személyiségjegyekkel, tulajdonságokkal rendelkezik stabilan?

Mondhatnák azt is: nagyon idealizált ez az emberkép. Jogos ez a kérdés és az állítás is, hiszen sok esetben más fajta tulajdonságok is felfedezhetőek egy-egy embernél, és még a jóságos egyéneknél is tapasztalhatunk egy hirtelen váltást a viselkedésükben.

Vajon mi miatt van ez így?

Éppen pár hónapja történt, amikor engem is továbbgondolásra késztetett egy hasonló magatartási stílus megfigyelése. Egy kedves ismerősömmel társalogtam, aki nagyon udvariasan, intelligensen beszélt hozzám. Remélhetően annak következtében, hogy én is ugyanezt tettem vele, és így összhangba kerültünk.

Meglepetésemre azonban, miután megérkezett a barátja, teljesen más viselkedése mutatkozott meg. Mintha én ott sem lettem volna, trágár szavakat használva folytatták a beszélgetést ugyanarról a témáról, amit korábban velem elkezdett. Amikor viccesen felhívtam a figyelmét erre, gúnyosan a következőt válaszolta: Mi miatt kényeskedem, hiszen mindenki így beszél. Teljesen elfelejtette, hogy korábban más kommunikációs stílust használt. Közöltem vele, lehet, hogy a férfiak vagy egyes társaságok körében ez a módi, de nálam más a trend. Mivel érzékeltem, hogy igen erőteljes a barátja viselkedésmodelljének követése, így udvariasan elbúcsúztam, és otthagytam őket.

Többször elgondolkoztam már azon:

• Mi készteti az embert arra, hogy pillanatok alatt megváltoztassa a viselkedését?
• Észre sem veszi, hogy az intelligens magatartásból hirtelen ellenkező tulajdonságokat közvetít a másik ember felé?
• Mi ennek az oka?
• Egyáltalán létezik olyan személy, aki rendelkezik jóságos tulajdonságokkal, amelyekről az előzőekben szó volt?

Meglehet, hogy én nagyon idealista vagyok, és úgy gondolom, az ember intelligens, alaptermészete valóban jóságos, így mindenkiben ott vannak a már említett egyetemes tulajdonságok. A környezeti hatások miatt veszünk fel olyan szerepeket, amelyekre egyáltalán nincs szükségünk. Csak ezt észre kellene vennünk.

Egyetértek John Locke (white paper, tabula rasa) elméletével, aki szintén úgy véli, minden ember "tiszta lappal" születik, melyre a külvilág tapasztalatai kerülnek. Gyermekkorunkban sokféle viselkedési szerepmodellel találkozhattunk, és ezek sémái beépülve latensen, a háttérből folyamatosan mozgatnak bennünket, attól függően, korábban mennyire erőteljesen hatottak az érzelemvilágunkra. Tulajdonképpen ez az úgynevezett séma tartalmazza mindazt, amire emlékszünk, amit megtapasztaltunk vagy tudunk egy dologgal kapcsolatban. Még ha ez nincs is mindig a tudatos szintünkön (Bartlett 1932). Mivel már gyermekként is minden iránt nyitottan, kíváncsian érdeklődő tudósok voltunk, így a tapasztalataink eredményeiből elméleteket, sémákat állítottunk fel. Ha egy új tárggyal, eseménnyel találkoztunk, kísérletet tettünk arra, hogy a meglévő sémáink segítségével megértsük azt. Ezt a folyamatot asszimilációnak nevezzük.

Tehát az ismerősöm viselkedési sémáját, ami az volt, hogy a férfiak társaságában közönségesen beszéljen, számos átélt tapasztalat előzte meg. Arra, hogy ezt megváltoztassa, csak akkor képes, ha elfogad egy másik nézőpontot. Ezt csak akkor tudja megtenni, ha tudatosítja, hogy ennek a viselkedésének mi a következménye, és ezután eldöntheti, akarja-e a változást. Ha a régi séma kevésbé alkalmas az új jelenség befogadására, akkor azt átalakítjuk. Ez az akkomodáció folyamata (Piaget 1969). Bízom benne, hogy előbb, mint utóbb az ismerősöm is fel fogja ismerni, hogy a szavaknak mágikus hatásuk van, és ráadásul még minősíti is azt a személyt, aki kimondja azokat. Ha tudatosan akarunk énmárkát építeni, akkor a kommunikációs stílusunk minőségére is érdemes odafigyelnünk.

Összefoglalva tehát a sémák olyan szervezett memóriastruktúrákat jelentenek számunkra, amelyek az észlelés és gondolkodás eredményeként magukban foglalják a világgal kapcsolatos tudásunkat és elvárásainkat. Így felnőttként e rögzült sémák által osztályozunk, mondunk véleményt az emberekről, tárgyakról, helyzetekről. Az új információkat pedig a meglévő sémák segítségével dolgozzuk fel vagy hasznosan, vagy károsan. Az általános sémákat, mint "véleménylenyomatokat" sztereotípiáknak is nevezzük.

A séma tehát a cselekvés mintája. Ez asszociációt (egyesítést) is kialakíthat – ami két dolog összekapcsolásával történik, mint például a mi esetünkben a nő és férfi közötti viselkedés modelljét is –, és ez az állandó ismétlések következtében szokássá válhat, ami hasonló szituációkban automatikus válaszhoz vezet. Mindenki tudja, hogy a káros szenvedélyeket, etikátlan magatartást is tanulhatjuk, ugyanúgy mint a hasznos dolgokat.

Vagyis létezik olyan szerepmodell-tanulás is, ami hátráltatja az egyént az önmegvalósításában.

Az én tapasztalatom az ismerősömmel az volt, hogy a nő társaságában a férfi intelligensen és udvariasan viselkedik. Viszont, ha megjelenik új ingerként egy másik férfi, ez teljesen megváltoztatja a magatartását, az eseményeket.

Évszázadok óta foglalkoztatja a filozófusokat, pszichológusokat a viselkedések okainak, mozgatórugóinak felfedezése. Az inger–válasz elmélet két kiemelkedő tudósa, Pavlov és Skinner is közéjük tartozik. Arra a kérdésünkre tehát, hogy mi az oka annak, hogy egy intelligens magatartásból hirtelen egy ellenkező viselkedésbe fordul át az ember, számos kutatás ad választ. Az előbb említett sémák akkor tudnak mély sztereotípiákká, lenyomatokká válni, ha az egyén még megerősítést is kap valamilyen tevékenységére (jutalmat vagy büntetést). Ekkor valószínű, hogy meg is fogja ismételni ezt a tevékenységét. Ha azonban a cselekedeteit nem követi erőteljes érzelmi töltet (elégedettség vagy félelemérzet), akkor az ismétlődés elmarad.

A megerősítés erőssége tehát meghatározza az asszociáció erősségét is a tanulás során, vagyis a kötőerőt két dologgal kapcsolatban.

Azért hallható egyes férfiaknál a trágár kifejezési mód, mert motivációként hat rájuk a többiek elismerő magatartása. Abban a társaságban egy bizonyos szintű kommunikációs stílus a "menő". Az elismerési szükségletüket ilyen módon tudják kielégíteni. Megtanulták ezt, ez a séma a cselekvésükre. Ebben a közegben "jutalom" járt ezért, hiszen bent maradhattak a csapatban, ha azonosultak a többiekkel. Ha más viselkedési stílust követnének, akkor ennek az eredménye a kigúnyolás, a kiközösítés lenne. A kérdés az, hogy érdemes lenne-e egy intelligensebb közösséget találni vagy kialakítani, ahol mások az emberi értékek.

Ha azzal egyetértünk, hogy egy ember születésekor rendelkezik egyetemes tulajdonságokkal, akkor az előzőek szerint a gyermek fejlődése, szocializációja során a különböző minőségű viselkedési sémák folyamatosan beépülnek az érték- és szabályrendszerébe.

Ezek okozhatják a szélsőséges viselkedéseket. Emiatt történhet meg az a kettős magatartás, amit én is megtapasztaltam az ismerősöm által.

Amint az értékes tulajdonságokat felfedeztük magunkban, biztosak lehetünk abban, hogy igényeljük és értékeljük ugyanezeket másokban is. Nagyon meg fogjuk becsülni az olyan embereket, akik stabilan ki tudják fejezni ezeket a tulajdonságokat, belső értékeket.

Felfedezhette már, milyen személyiségjegyek növelhetik a saját értékeit. A szakértelem, a lojalitás mellett a jóság, az intelligens kommunikáció, az együttműködés, a biztonság megélése is az értékálló környezet megnyilvánulását eredményezi. Most már megérthette, hogy a vezetői szerepmodell kiválasztásához mi miatt fontos az értéknövelő tulajdonságokat stabilizálnia.

Ezzel együtt azt is felismerhette, mi segíti vagy hátráltatja az egyént az önmegvalósításában, milyen személyiségjegyek, tulajdonságok azok, amelyek növelik az értékeinket.

Kérem, gondolkozzon el azon, hogy Ön az előbb említettek közül melyik személyiségjeggyel, tulajdonsággal rendelkezik?"

A szerző

Szabadegyetem Magánkönyvkiadó

https://szabadegyetem.com/magankonyvkiado

Felhasznált és ajánlott irodalom:

Dobó Mariann: Valódi haszon valódi nőknek – Vállalkozónőként reflektorfényben

Mi a valódi haszon? 

Mire hívják fel a figyelmünket a párkapcsolati tanácsadók? 

A család a társadalom legkisebb egysége. Mint mikroközösség egy gazdasági szövetség is egyben. Még akkor is egy gazdasági közösséget alkotnak a párok, ha nem házasodnak össze.

Mit szeretne a legtöbb nő?

Számos esetben hallhatjuk, hogy a legtöbb nő a házasságot fontosnak tartja, nemcsak gazdasági okokból. Természetesen "a nő" ennél jóval többet is szeretne: meghitt, intellektuális, érzelmekkel teli párkapcsolatot. Sokan vannak már - férfiak és nők is egyaránt -, akik úgy gondolják, hogy a jóllét érzése mindenre kiterjed: a mentális, érzelmi és anyagi jómódra egyaránt. A mi patriarchális világunkban a bensőséges intim viszonyt a legtöbb esetben nőies dolognak tartják, romantikus filmekbe valónak. Elvben idealizáljuk ezt, a gyakorlatban viszont lebecsüljük. Pedig ezek az érzések is hozzátartoznak a teljes jólléthez, gazdagsághoz, amire tulajdonképpen minden egészséges világnézetű ember vágyik.

Milyen szerepmodelleket fontos felismerni, hogy másfajta utat mutassunk a gyermekeinknek?

A kölcsönösség kapcsolódást jelent az emberi élet területein: az intellektuális, az érzelmi, a testi, a szexuális szférában. Amikor egy adott területen optimális a meghittség, a bensőséges viszony, a biztonságérzet, akkor úgy érezzük, hogy a társunk tökéletesen érti, kik vagyunk, és teljes mértékben ki tudja fejezni, hogy ő kicsoda. Tiszteljük egymás gondolatait, szubjektív világát, érzéseit, és elfogadjuk azokat. Az összhang eléréséhez mindezek elengedhetetlenek. Ha viszont a társunk kevésbé veszi komolyan a gondolatainkat, gond lehet a befogadással. Ha pedig nehezen tudja megosztani velünk a saját világát, akkor pedig a kifejezéssel. Láthattunk már olyan párokat étteremben, akik ültek egy asztalnál, hallgatva nézelődtek, vagy babrálták a mobiltelefonjukat. Nekik az intellektuális szintjük alacsony? Vagy nem illenek egymáshoz? Az is lehet, hogy átmenetileg munkahelyi leterheltség okozza ezt a viselkedést, ami miatt már nincs hely az egyén agyában egy üresnek tűnő "fecsegésnek"? Nyilván szerencsésebbek azok a párok, akiknek hasonló az érdeklődési körük, van miről beszélgetniük. Egy kapcsolat kezdetén hasznos megfigyelnünk a másik értékrendszerét, szabályrendszerét, személyiségtípusát, amelyeket szinte automatikusan összehasonlítunk a sajátunkkal. Ez lenne az alap. Persze ehhez a saját érték- és szabályrendszerünket, személyiségtípusunkat is pontosan ismernünk kell, a szükségleteinkkel, igényeinkkel együtt.

A meghittségi szférák közül a párok zöme az érzelmi szintű egységet találja a legnehezebbnek. Akkor szerencsés a helyzet, ha megvan az összhang. Ha nagy a nézetkülönbség, teljesen más az érték- és a szabályrendszer, akkor hogyan is tudnánk elismerni, becsben tartani, sőt megkockáztatom még azt is, hogy valóban szeretni a másikat? Mennyire tudjuk, az ilyen feszültségben lévő élethelyzetekben, könnyedén és teljes bizalommal befogadni a társunkat érzelmileg és testileg?

Az állandó védekezés és támadás hatalmi harcokat eredményezhet, ami értékvesztést is jelent valamelyik félnek. A negatív játszmák miatt az önbecsülésünk is veszélybe kerülhet.

A hagyományos férfiszerep azt az elvárást igényli, hogy "sose legyél sebezhető". Ez a fajta rákényszerített szerepmodell arra ösztönzi a férfit, hogy elfojtsa az érzelmeit. A fiúk megtanulnak "férfi módon" viselkedni, és ezen túl még azt is megtanították nekik, hogyan vessék meg azt, aki ki meri mutatni nyíltan az érzelmeit. A férfiak becsmérlően beszélnek más férfiak "gyengeségéről", amit legtöbb esetben trágár kommunikációs stílusban ki is fejeznek. Pedig ha egy személy intelligensnek tartja magát: gondolhatna arra, hogy ez róla tükröz egyfajta minőséget. Amikor egy ember beszélni kezd másokkal, akkor önmagát fejezi ki, és megmutatkozik ezzel együtt az éppen aktuális énképe. Ez lehet egy olyan modell, ami "ráragadt", és elfedi a valós személyiségét, értékeit. Ha viszont minőségi életet akarunk élni, akkor javasolt ilyen esetben, hogy váltsunk társaságot. Az, hogy trágárul beszél egy férfi, attól még sohasem lesz férfiasabb és erősebb. A nők valóban eltaszítják maguktól a gyenge férfit, de azt is megérzik, ha a kigyúrt test mögött mégis ott bujkál a valódi gyengeség. Viszont szeretik és el is várják, hogy egy férfi gyengéd legyen, odafigyelő és udvarias.

Fontos lenne tehát megérteni, hogy a gyengeség és a gyengédség között nagy különbség van!

Találkozhattunk már olyan férfiakkal is, akiknek nem könnyű kialakítaniuk a bensőséges légkört a kapcsolataikban, mert nem szeretnek az érzelmeikről beszélni. Azt tanulták, úgy hiszik, ha nyíltan beszélnek az érzéseikről, sebezhetővé válnak. Sokuk meggyőződése még az is, hogy az erő és az érzelmi nyitottság kizárja egymást. Pedig ez nincs így. Teljesen újfajta gondolkodásmódra van szükség ahhoz, hogy egy új férfiszerepet, másfajta nevelési stílust tudjanak az apák átadni a fiaiknak. A feladat tehát őket megtanítani arra, hogyan legyenek egyszerre erősek és nagylelkűek, gyengédek és kemények. Mindenkinek szükséges megértenie, hogy ennek van értelme a hosszú távú kapcsolatokban. Sok embernek először azt célravezető felismernie, hogy egyáltalán vannak érzelmeik. A következő lépésként pedig, hogy ezek az érzelmek milyen minőségűek. Az érzelmi tudatosságra biztatás az érzelmi intelligencia fejlesztés egyik fontos része.

Ha a társak nyitottak, akkor képesek fogni egymás jeleit úgy, hogy semmiképpen se veszítsék el saját személyiségüket a párkapcsolatban.

Erre a családnak nagy szüksége van a mai világban. Ha egyszer úgy döntünk, harmonikus családot alapítunk, akkor előfordulhat, hogy a régi módszerek helyett újat kell alkalmazni. A legtöbb férfi azt szeretné, hogy jó és példamutató apa legyen. Nos, legyen ez így, legyen is az!

Ennek érdekében hasznos felfedeznie még azt is, milyen ősi, szülői viselkedési mintát tartson- vagy éppen változtasson meg, milyen új életstílust alakítson ki.

Nyilván a nőknek is szükséges változniuk egyes szemléletmódjukban. Például abban, hogy a nyitottságot sose keverjék össze a "nyámnyila alak" személyiségtípussal, és az elférfiasodott női szerepmodellt is célszerű lenne már letenniük. Hiszen ők is példát mutatnak a lányaiknak és fiaiknak. Hogy milyet? Ezt már mindenkinek saját magának kell meghatároznia.

A családjában lévő szerepmodellek, viselkedési minták milyenségét tehát mindenkinek javasolt megfigyelnie, és azt is, hogy mennyire szükséges másfajta utat mutatni a gyermekeknek. Bár attól tartok, itt még sokkal többről is szó van, mint egyszerű megfigyelésről. Viszont mégiscsak érdemes volt információkat gyűjtenünk a hatalmi viszonyok kialakulásának előzményeiről, azaz arról, hogy: mi az, amire legfőképpen felhívják a figyelmünket a párkapcsolati tanácsadók. Most már csak rajtunk múlik, hogy összegezzük, pontosan mire vágyunk, milyen szerepmodellt, énképet, énmárkát akarunk kialakítani önmagunkról, ami követhető, másolható a gyerekeink számára is.

Áttörés - Tegyük boldoggá az életünket! könyv szerzője

© 2015. Szabadegyetem Magánkönyvkiadó™

További információkért kattintson az alábbi linkre!

https://szabadegyetem.com/content/attores-2-kiadas

Egyéni mentorálásra jelentkezés: +36 70 419 99 94

https://www.szabadegyetem.com/kapcsolat

https://www.szabadegyetem.com/referenciak

Mit jelentenek az anyagi javak az egyén és a család számára? 

"A pszichológia szempontjából annál, hogy egy viselkedés veleszületett vagy tanult, sokkal érdekesebb, hogy mi az adott viselkedésnek az adott környezetén (a kontextuson) belüli szociális, neveltetésből adódó jelentése és célja. A birtoklás más is, mint a birtokos személyéhez kötődő jelenség, mivel sosem lehetünk kizárólagos tulajdonosai valaminek anélkül, hogy ezt mások figyelmen kívül hagynák.

Tehát a tulajdonlás társas jelenség.

A tulajdonos és tulajdona közötti birtokviszony mindig érint másokat is, akik elfogadják és tiszteletben tartják e viszonyt. Az, hogy hogyan vélekedünk a tulajdonviszonyról, és egyáltalán mit jelent számunkra a luxus, a fényűzés, és hogyan alakulhat ki a tulajdon védelme, függ a közösség szokásrendszerétől, pontosabban a közösség szabály- és értékrendszerétől. Hiszen mindezt magában foglalja az a magatartásminta, attitűd, amit egy-egy élethelyzetre automatikus válaszként adhatunk. Ez tehát a közösség minden tagja számára közös reakció. A közösség, ebben az esetben a társadalom legkisebb egysége a család.

Összefoglalva tehát: annak megértésére, hogy mit jelentenek az anyagi javak az egyén és a család számára, függ a velünk kapcsolatos társadalmilag megosztott nézetektől, értékítéletektől is. Egy egyszerű példa erre, amely valószínűleg a kollektív tudattalanban is kellőképpen rögzülhetett, a protestáns erkölcsi normák irányította életvitel, amely tiltotta a személyes luxust, és egyfajta puritán életvitelt támogatott. Megfigyelhetjük, hogy kezdettől fogva felfedezhető egyfajta ambivalencia a luxuséletmódhoz való viszonyban. Ezen tiltott dolgok utáni vágy, a jólét igénye (szükséglete) okozta bűntudat, és az ezzel járó félelem igencsak romboló hatásúvá tud válni, és le is tudja tiltani azt az ösztönös viselkedési módot, amely által az anyagi javakat egészséges módon tudjuk gyűjteni és megtartani. Tudniillik, ezzel az életmóddal kapcsolatos ambivalencia, kettős érzelem, okot adhat a szélsőséges megnyilvánulásokra, amelyekre folyamatosan felhívom e könyvben a figyelmet.

Luxus vagy fényűzés?

Ha szemantikailag vizsgáljuk a luxus és a fényűzés szavakat, az ambivalencia (a két ellentétes érzelem) itt is felfedezhetővé válik. A fényűzés és a luxus (a luxus latinul fény) jelentésének körüljárását az olvasóra bízom, viszont tény, hogy egy egészséges derű, boldogság és békés nyugalom akkor képes manifesztálódni (megjelenni), ha a pesszimista, negatív érzelmeinket felfedezzük az anyagi javakkal kapcsolatban, és jól megfigyelve azokat, dolgozunk az ügyön, hogy eltűnjenek. Ezzel együtt engedjük be a fényt, a luxust az életünkbe! Semmiképpen se űzzük el a fényt, főleg, ha kellemes!

A valós jóllét érzése, az anyagi jólét megléte akkor lesz képes kiteljesedni, ha a múlt elavult rendszerét képesek leszünk megszüntetni. Bár már azt is tudjuk, hogy az egyén és a család számára a vagyonosodást érintő érzelmek megértése függ a velük kapcsolatos társadalmilag megosztott nézetektől, értékítéletektől is.

Áttörés könyv szerzője

https://szabadegyetem.com/content/attores-2-kiadas

Érdekesnek vagy hasznosnak találta a cikket? Ha igen, akkor iratkozzon fel a Szabadegyetem blogértesítőre, így biztosan értesül a legfrissebb pszichológiai témájú cikkekről, programokról.

Fotó forrás: itt

Mi tart vissza, hogy elérjem? 

A leghosszabb utazás is az első lépéssel kezdődik.

Vannak erőforrásaink arra, hogy nekikezdjünk, és arra is, hogy fenntartsunk egy eredményt. Első lépésként azonban hasznos számunkra, ha tudjuk, egyáltalán milyen eredményt akarunk elérni? Ön már tudja, mire van szüksége, milyen eredményt akar elérni és fenntartani? Ha nem, ha nincs még meg az elképzelése, az igényeinek összefoglalása, akkor hogyan akarja megszerezni azt, amire valóban vágyik? Ezt a témát gondosan érdemes megvizsgálnia.

Az is lehet egy segítség, ha feltesszük magunknak többször a kérdést:

• "Mi az, ami a jelenlegi életemben a legjobban hiányzik nekem?"
• "Mi tart vissza attól, hogy elérjem, amire igazából vágyom?"

Ezek a kérdések rávilágítanak néhány nyilvánvaló problémára. A problémák pedig azért vannak, hogy megoldjuk azokat. A problémákat alakítsuk át célokká, mégpedig úgy, hogy megkérdezzük magunktól: "Mit akarok ehelyett?". A leghosszabb utazás is az első lépéssel kezdődik. Természetesen a számunkra megfelelő irány meghatározásával.

Lehet azonban, hogy az eredmény túl kicsi, triviális ahhoz, hogy motiváljon. Vagyis a kitűzendő cél nem elég izgalmas. Ilyen lehet például a rendrakás a dolgozószobánkban. Ahhoz, hogy ehhez energiánk legyen, érdemes összekapcsolnunk egy nagyobb, fontosabb céllal, ami jobban motivál bennünket. Így megkérdezhetjük magunktól: "Mit eredményez számomra, ha elérem a kívánt eredményt?". A korábban említett példánál maradva: a rendcsinálás egy szükséges lépés lehet egy olyan igényes munkahely kialakításához, ahol valami más, sokkal érdekesebb dolgot lehet végezni. Amint megteremtettük ezt a kapcsolatot, így a nagyobb célból nyert energiával kezdhetjük el a kis cél megvalósítását. Ezt számos más kisebb cél esetében is megtehetjük.

Az is lehet, hogy túl nagy célt tűztünk ki magunknak, és a cél irányába történő haladás során – az érzelmi fertőzés (félelem, bűntudat gerjesztés) miatt, a sok pesszimista vélemény hatására meghátrálunk a célunk megvalósításától. Pedig megvan a belső erőforrásunk, tehetségünk (a speciális készségek, pozitív tudatállapotok) ahhoz, hogy megvalósítsuk az elképzelésünket. Az is lehet, hogy elakadunk a már kijelölt utunkon, mivel megfelelő külső erőforrásokra van szükségünk, és az eszközök hiányára hivatkozva feladjuk a vágyott célt. Pedig lehetne ezt másképp is. Ez sohase tartson vissza bennünket attól, hogy az elképzeléseinket megvalósítsuk!

Például felállíthatjuk a célt, hogy első osztályú teniszjátékosok leszünk. Ez nyilvánvaló, hogy nem a jövő héten fog megtörténni, mivel ez egy nagy időigényű cél.

A cél lehet nagy, ám érdemes több kisebb, könnyebben elérhető célra bontani. Mivel a különböző állomások felállítása során is előadódhatnak látens (rejtett) tiltakozások, amelyek sztereotip sémaként, automatikus elhárító mechanizmusként (mint például elkerülés) működhetnek bennünk, ezért hasznos ismét megkérdeznünk magunktól: "Mi tart vissza, hogy elérjem?". Ez a kérdés ismét rávilágíthat egy-két problémára, mint például arra, hogy nincs jó teniszütőnk és profi teniszedzőnk, vagy, hogy nincs elég pénzünk ahhoz, hogy ezeket finanszírozzuk. Tehát először arra van szükségünk, hogy az előbbiek megszerzésére fókuszáljunk. Mivel odamegy az energia, ahova fókuszálunk, így számos esetben bebizonyosodott már az is, hogy ha igazából akar valaki valamit, azt meg is szerzi. Ezeket a problémákat tehát miután célokká alakítottuk át, így már a "Mit akarjak legelőször, hogy elérjem a célom?" kérdésre könnyebben megjön a válasz: "Pénzt akarok szerezni, annak a céljából, hogy egy jó ütőt tudjak venni, és találni akarok egy profi edzőt, akivel nagyon jól együtt tudok működni. Ezáltal – Joseph O'Connor és John Seymour szerint is – a probléma így már teljesen más nézőpontba kerül. A nagyon nagy cél esetén fontos többször is végighaladnunk a folyamatokon, hogy egyre pontosabban meg tudjuk határozni a cél állomásait.

Azt viszont fontos megjegyeznünk: mivel a leghosszabb utazás is az első lépéssel kezdődik, így amint képessé váltunk feltenni a "Mi tart vissza, hogy elérjem?" kérdését, ekkor már biztosak lehetünk abban, hogy megtettük a legelső lépést. Hiszen elértük azt, hogy összegezni tudtuk a vágyainkat, és meghatároztunk egy célt.

Dobó Mariann

Fotó forrás: itt itt

Mindenki tudja, hogy a szavaknak milyen ereje van? 

Ön milyen "önbeteljesítő programmal" rendelkezik?

Merjünk szembenézni az adott élethelyzetünkkel, fogadjuk el az ehhez társuló érzéseinket! Legyünk őszinték saját magunkhoz! A múltban elkövetett "hibákat" felismerve meg tudjuk akadályozni az ismétlődéseket.

Milyen sokszor hallhattunk hasonlóakat különböző fórumokon, ugye?

Az tény, hogy a pénzhez, birtokláshoz való viszonyainkat is terhelheti néhány, számunkra már akadályozó, elengedni való energia. Ezek felismerése mellett, az is hasznos számunkra, ha fel is fedezzük a valós szükségleteinket, igényeinket. Hiszen az elfojtott vágyak romboló hatással feszültséget gerjeszthetnek a "rendszerünkben".

Vajon mennyire vagyunk már elég bátrak ahhoz, hogy ténylegesen foglalkozzunk is ezekkel a dolgokkal?

A társadalom, különösen a családunk megtanít bennünket, hogyan kell viselkednünk néhány élethelyzetben.

Vajon arra is megtanította Önt a családja, hogyan bánjon a pénzével? Arra is, hogyan kell viselkednie a párkapcsolatában? Avagy hogyan tartson fenn egy kiváló "gazdasági társulást" a családon belül? Vagy éppen ellenkezőleg? Teletömték a fejét mindenféle hasztalan, sőt igen csak káros, sokszor ismételt dolgokkal? Mint például: "Ilyenek, meg olyanok ezek a nők, avagy a férfiak. .." "Mindig csak ezen a mocskos pénzen veszekszünk." "Milyen boldogan élhetnénk, hogyha a pénz nem lenne"? Olyasmikkel, hogy "A pénz nem boldogít!" Vagy, hogy "A boldogság számít csak, a pénz nem"?

Akaratunk ellenére, ha sokat hallunk dolgokat, beépül a "rendszerünkbe", és önbeteljesítő programként funkcionál.

A sokszor elhangzott állítások, véleményezések (sztereotípiák) automatikus reagálást váltanak ki belőlünk. Sajnos hasonlóan más pesszimista, negatív információkkal együtt alakítják hozzáállásunkat, a jövőképünket.

Minden bizonnyal vannak már olyan egyének is, akik mivel tudják, hogy önműködővé válhatnak ezek a hatások, így odafigyelnek az elhangzottakra. Gyorsan képesek átalakítani a gondolkodásukat, mondanivalójukat, beszédstílusukat. Felismerték már, hogy ezek a mozgatórugók irányították eddig az életüket, melyeknek eredményeként a párkapcsolati problémáik felerősödtek, vagy elfogyott a pénzük, vagyonuk.
Mivel utálták – bár tudattalanul – a pénzt, nem is foglalkoztak különösebben vele. Ennek ellenére mégis vágytak rá, szerettek volna anyagi biztonságban, gazdagságban élni. A bűntudatuk miatt ezt mégsem érhették el. Persze erről tudatosan semmit sem tudtak. Mindkét esetben azt vehették észre, hogy a vagyontárgyaik elkezdtek fogyni. Avagy másik végletként az is megtörténhetett, hogy erősen ragaszkodtak hozzájuk, féltve, hogy "kifolyik" a kezünkből minden.

Milyen különös, mi miatt is lenne ez másként, ha úgy gondoljuk, hogy a pénz, a vagyontárgyak csak a "szükséges rossz" kategóriájába tartoznak?

Hiszen ha utálták, megvetették, avagy bűnös dolognak tartották, akkor minek is maradt volna náluk? Korábban az sem jutott eszükbe, hogy gondoskodjanak saját magukról. Sokszor mondogatták ezeket; "Majd lesz valahogy, mindig volt valahogy, majd a Jó Isten megsegít".

Voltaképpen mástól várták el, hogy gondoskodjon róluk. Az államtól, a férjüktől, a feleségüktől, vagy a szüleiktől. Avagy később a gyerekeiktől.

Ha ismerősek voltak az előző állítások, és többször hallott hasonlóakat a családjában, akkor érdemes Önnek is ezeket az "önbeteljesítő öntudatlan programozásokat", mostantól kezdve tudatosan, építőbb jellegű megfogalmazásokra cserélni. Hiszen mindenki tudja, hogy a szavaknak milyen nagy ereje van.

Felhasznált és ajánlott irodalom:

Dobó Mariann: Áttörés – Tegyük rendbe az életünket!

https://www.attoreskonyv.com/

Szabadegyetem Magánkönyvkiadó

Mi az, ami lényegében hiányzik nekünk – a boldogságunkhoz? 

Hogyan találunk rá a boldogságra?

Számos embert foglalkoztat a boldogság kérdése. Ahhoz, hogy valóban tisztában legyünk önmagunkkal és szükségleteinkkel, érdemes minél hamarabb elkezdenünk a megfigyeléseinket! Kezdjük el ezt most!

Fókuszáljunk a kívánságainkra, igényeinkre! Az őszinteség most sokat segíthet! Legyünk tehát őszinték önmagunkhoz! Mire vágyunk leginkább? Lehet, hogy ehhez időre és nyugodt légkörre van szükségünk. Keressünk egy olyan helyet, ahol nyugodt körülmények között tudjuk elkezdeni az önfelfedezést!

Figyeljünk az érzéseinkre: milyen üzeneteket közvetítenek nekünk? Ezek mögött az érzések mögött milyen szükségletek húzódhatnak meg vajon? Írjuk össze bátran, hogyan érezzük magunkat a magánéleti és munkahelyi kapcsolatainkban!

Legyen mindez rendszerezve: kerüljön a baloldalra az, ahol most tartunk az életünkben a fent említett életterületeken! Majd írjuk le jobb oldalra hogy: mi az, amit ezekkel kapcsolatban másképpen szeretnénk a jövőben? Miire vágyunk valójában? Mik a szükségleteink? Milyen legyen a párunk, a környezetben lévők, a munkahelyünk, vagy éppen mi milyenek szeretnénk lenni, akár kinézetre is? Írjuk le azt is, milyen emberekkel szeretnénk körülvenni magunkat? Vagyis fogalmazzuk meg, mi a cél: a jelen helyzetből hova akarunk eljuni? Összegezzük mindezeket a jobb oldalon, hogy ahhoz képest, amilyen helyzetben élünk, mi az, amire valójában vágyunk! Mi tenne bennünket boldoggá?

Fontos a tartalma a jókívánságainknak: közöttük van-e az, hogy: legyen olyan életterülete, munkája, ahol individuumként megmutatkozhat, ahol kifejeződhet, hogy Ön kicsoda? Mivel itt a kompetenciáját, tehetségét művelheti, elismerésben részesül minden szempontból. Van-e olyan vágya, amely fundamentális, az élet értelmét meghatározó, küldetésszerű? Találja meg azt a fajta életfeladatot, küldetést, amely által Ön valóban boldog tud lenni! Ezáltal az élet értelme beteljesül. Legyen valami tevékenysége, feladata, amihez érzelmi kötődése társul! Hiszen lojalitás (elköteleződés) nélkül kevésbé tudjuk megvalósítani azt, amit szeretnénk. Ez bármely apróbb feladat elvégzésétől a nagyobb volumenű célkitűzésig terjedően igaz.

A lényeg tehát, hogy tudatosabban legyünk hatással a jövőnkre! Merjük felvállalni bátran, mi az, ami boldoggá tenne bennünket! A valós jóllétérzetünket növelhetjük ezzel.

Áttörés, Tegyük boldoggá az életünket! című könyv szerzője

https://www.attoreskonyv.com/

Fotó forrás: itt

Vigyázzunk a boldogság portfóliónkra! 

Férjemmel, Ádok Jánossal egy igen tartalmas beszélgetésbe kezdtünk a boldogság fogalmának témaköréről. Épp Mérő László Az érzelmek logikája című könyvének Gazdagságon túl fejezeténél tartott, ahol az író hosszasan taglalta: milyen lehet egy boldogság portfóliója? Férjem nagy lelkesen mesélt az üzleti életben használt portfólió boldogságra vetített elemeiről.

Való igaz, a boldogságkutatók az emberi boldogságot három fő komponens köré csoportosították, amelyekre akár mint boldogság portfólióra is tekinthetünk. E három komponens a következőkből áll: pozitív érzelmekből, tartalmas életből, és Csíkszentmihályi Mihály nagy felfedezéséből: a flow élményből. A három komponensből összeadódó boldogságszint általában lényegesen magasabb, mint ahogyan esetleg az egyes komponensek "hozadéka" alapján gondolhatnánk. Ezért a legtöbb ember mindhárom komponensből, "portfólió részből" igyekszik szinte valamennyit megélni. Annak ellenére, hogy ezek mindegyike önmagában is teljes értékű boldogsághoz vezethet, az emberek túlnyomó többségében egyik sem tud olyan intenzitással jelen lenni, hogy egyes megnyilvánulás önmagában is kitöltse az életüket.

Amint látjuk, az üzleti életben használatos portfólió elnevezés egy érdekes kifejezés a boldogságra vetítve. Ez az összehasonlítás mégiscsak hasznos lehet, hiszen olyan sikeres eredményességről beszélünk, amit a hatékonyan működő befektetők képviselnek.

Amire felhívta férjem a figyelmem az volt, hogy tulajdonképpen a legtöbb ember ugyanúgy viselkedik a boldogságkeresése során, mint a befektetési döntéshozók legsikeresebb tagjai. Vagyis kialakítanak egy, a maguk számára optimálisnak gondolt portfóliót. E befektetői alapelvet továbbgondolkodva Mérő László is úgy gondolja, hogy több dologgal foglalkozzunk úgy, hogy azok mindenféleképpen a mi szempontunkból optimálisan egészítsék ki egymást. Egy befektető speciális szempontjait kockázatvállaló hajlandósága, vonzódásai az egyes iparágak iránt, valamint általános szakmai és emberi értékrendje határozza meg. Természetesen még az is befolyásolja a döntését, hogy melyik közgazdasági modellben hisz leginkább.

Ritkán fordul az elő, hogy valakinek óriási előnye van egy bizonyos szűk szakterületen – speciális szakértelme, kapcsolati tőkéje vagy bármi egyéb révén, és ezért neki semmi mással nem érdemes foglalkoznia.

A profi befektető kialakít magának egy sokféle befektetésből álló portfóliót, amelynek egyes elemeit időről időre lecseréli valami másra, ha szükséges, ha úgy tudja jobban érvényesíteni a saját szempontjait.

A legtöbb ember végül is hasonlóképpen jár el a saját boldogság portfóliójával. Jó esetben még azt is tudja, mennyire fontos számára a boldogság egyik vagy másik komponense: a pozitív érzelmek, a tartalmas élet és a flow. Természetesen mindhárom fontos,a flow-élmény különösen: vagyis, hogy megéljük a tevékenységeinkben azt az állapotot, amikor nincs kényszerérzetünk. Az élete során adódó lehetőségekből igyekszik az ember ennek megfelelő kombinációt összeállítani, főleg, ha tudatosan él, érzelmi intelligenciája fejlett. Mérő László szerint ritka az olyan ember, akit annyira eltölt a boldogság valamelyik komponense (mint például a szerelem vagy hit egy eszmében), hogy másfajta boldogságforrásra nincs is már igénye. Sokan vagyunk azok, akik több forrásból táplálkozunk, és így az "összhozadék" magasabb, mint külön-külön az egyes komponensek hozadékának az összessége. Munkaterületre fókuszálva példának hozza fel, hogy van olyan építész, aki a kreativitását úgy éli meg, hogy felskicceli egy-egy papírra az elképzeléseit, de nem dolgozza ki a terveit miliméter pontossággal a számítógépén. Képzelőereje révén ezt fantasztikus gyorsasággal és nagyon nagy pontossággal csinálja - akár több változatban is. Amikor ilyen feladatot kap, repülnek számára a munkaórák – teljes flow-ban van. Az így létrehozott víziójait valaki más viszi be a számítógépbe. Viszont amikor arra kényszerül, hogy számítógépen tervezzen, sokkal lassabban telnek a napjai.

Megfigyelhető olyan személyiségtípus is e szakmán belül, aki épp az ellenkező tervezési feladatokat szereti elvégezni. Ő abban találja meg a flow-t, hogy kidolgoz egy tervet a számítógépén, s eközben a megvalósításhoz szükséges pontosításokat is precízen elvégzi.

Nemcsak a gazdaság, de még az egyéni boldogság is attól működik jól, hogy sokfélék vagyunk és kiegészítjük egymást. Egy igazi csapatmunka lényege is ebben rejlik. A vezető feladata lenne, hogy a fenti példát figyelembe véve, a tehetségének megfelelően válogassa össze az adott munkaterületre a kompetens szakembereket.

Mennyivel boldogabbak lennének az emberek, hogy ha felfedeznék a flow-élményt önmagukban, igaz? Felkiáltanának örömükben: Aha! Ez valóban nekem való! Ez az, amit akarok! Ez az én életutam!

Az tény, hogy a boldogság lehet sokrétű. A boldogságunkat akadályozó alapproblémák általában a társkapcsolatunkban keresendők: ha érzelmi- és pénzügyi válság van jelen az életünkben, akkor hogyan válhatunk valóban boldoggá? Egy ideálisan összeállított portfólió esetében is előfordulhat, hogy a külső körülmények változása miatt kénytelen az egyén a portfólió egy-egy elemét valami mással helyettesíteni. Ezt kikényszeríthetik drámai események, mint például egy munkahelyvesztés, egy szakítás vagy betegség.

Mindenki számára más portfólió az optimális. Minden boldog ember a maga módján boldog. A boldogságának konkrét összetevői – az élet értelmének a megtalálásával – időről időre változik. Ha ezt az ideális állapotot megtaláltuk, akkor a jó-tanács az: vigyázzunk erre a boldogság portfóliónkra!

Az Áttörés- Tegyük boldoggá az életünket! és az Ön sem úgy él, ahogyan szeretné? Dobja le magáról a súlyokat! című könyvek szerzője

Ön hogyan alakítaná ki a boldogság portfólióját?

Ha kíváncsi arra, mi akadályozta eddig boldogságságának megélését, akkor olvassa el az Áttörés – Tegyük boldoggá az életünket! – című tréning programkönyvet!

Ha szeretne többet megtudni erről a témáról, akkor érdemes felkeresnie a könyv önálló honlapját is: https://www.attoreskonyv.com/ vagy

Ön sem úgy él, ahogyan szeretné? Dobja le magáról a súlyokat! című könyvet! https://szabadegyetem.com/magankonyvkiado

Szabadegyetem Magánkönyvkiadó

Érdekesnek vagy hasznosnak találta a cikket? Ha igen, akkor iratkozzon fel a Szabadegyetem blogértesítőre, így biztosan értesül a legfrissebb életvezetési, pszichológiai témájú cikkekről, programokról.

Fotó forrás: itt

Hogyan jelentkezik a gazdasági válság a kapcsolatokban? 

Férfi és női szerepek, gondolkodás és gondoskodás

Bár a női és a férfi szerepmodellek korhűen generációkon keresztül láthatóan változtak ugyan, de mégis találhatunk olyan viselkedésre ható érzelemmintákat, amelyek meghatározói lehetnek a mai kor emberének is. Beleszülettünk egy korszak éppen aktuális társadalmi helyzetébe, és ezen belül is egy családba, ahol a szülői szokások, sztereotípiák (sokat hallott véleményezések) követése, másolása, még ha tudattalanul is, de megtörténhetett.

Egy kis visszatekintés

A múlt század elején a férfiak a családjuktól távol dolgoztak, a nők pedig otthon maradtak a gyerekekkel. A kialakult 20. századi meghatározó férfi és női szerepek szokásaitól nem könnyű most sem megválni: a férfi keresi a pénz, a nő vezeti a háztartást. Mind az iskolában, mind otthon arra nevelték a gyerekeket, hogy ennek a viselkedési sémának, elvárásnak feleljenek meg. Ez a felállás jórészt legalább 50 évig változatlanul is maradt.

Arra tanították a fiúkat, hogy legyenek céltudatosak, erősek. De arra is, hogy versenyezzenek egymással. A lányoktól elvárták, hogy gondoskodóak legyenek, érzelemgazdagok és alkalmazkodóak.

A válás jóval kevesebb volt az 1950-es, 1960-as években, a házasság boldogtalanságát tabuként kezelték. A kodepencia (a társfüggőség) egyértelműen felfedezhető ezekben a kapcsolatokban. A 70-es évektől viszont már egyre több nő kezdett el dolgozni, önállósodni. Ezzel együtt gazdasági függetlenséget, politikai hatalmat is szereztek néhányan, és egyre jobban azon munkálkodtak, hogy teret kapjanak a női vezetői erények is. Magyarországon a szocialista eszménykép a dolgozó nő lett. Traktoros lányok integettek – nevetve – az újságokból. A jövedelmek is olyanok voltak, hogy kevés férfi volt képes eltartani rendesen egy fizetésből a családot. Ez abban az időben nagyon jellemző szociológiai jelenség volt hazánkban.

Női egyenrangúságért való harc kezdete

Az 1900-as évek nőmozgalmai megváltoztatták a társadalmat szerte a világon.

Egy idő után az öntudatra ébredt nők olyan érzelmi intimitást kezdtek el követelni a férfiaktól, amelyeket a legtöbb férfi a mai napig sem képes megadni. A hagyományos, már bevésődött beállítódásuknál, neveltetésüknél fogva vannak olyan férfiak is, akik még mindig úgy gondolják, hogy "egy asszony sose parancsoljon", "egy asszony kezébe csak fakanál való".

A munkavállalás, az anyagi bevétel, a pénz miatti súrlódások a férfiak és a nők között abból is adódnak, hogy az előző generációk szokásait a nők erőteljesen meg kívánják változtatni, a férfiak azonban jórészt változatlanok maradtak e téren. A nők nagy része úgy hiszi, az otthonteremtő nő engedékeny és elnyomott. Ez egy egyszerű tény, statisztikai adat, kritika nélkül.

Be kell látnunk, az új emancipált női szerep sem harmonikus, és emiatt – bár erős a női jellem – tele van dühvel az önmegvalósításra törekvés elfogadásának hiánya miatt. Hiszen úgy érzik, hogy nem becsülik meg eléggé őket a hivatásukban, és kevésbé értékelik az elvégzett házimunkájukat.

A férfiak pedig tanácstalanul néznek, nem értik a követeléseket. A nők ezért sok esetben a szingli életvitelt választják, és várják a "megfelelő" férfit, olyat, akiben "minden megvan". A szerepmodellek és az elvárások tehát nagymértékben elkezdtek változni, ám jórészt csak a nők részéről.

Az ókori görögök példaképe a hős Odüsszeusz volt, aki a tengeren számtalan kalandot átélt. Igaz, sok időbe került, míg hazatalált ő is. A mostani modern ember pedig, bár kisarkítva jellemzem ugyan, a Szex és New York szereplőinek szurkol, akik a kielégítő heteroszexuális párkapcsolatot keresik, vagy Charlotte szavaival élve "álmodoznak az elérhetetlenről".

Tulajdonképpen ezek is szerepmodellek, kérdés, mennyire érdemes bármelyiket is követni?

Ahogy a nők csatlakoztak a férfiakhoz a munkaerőpiacon, és már többet vállaltak fel, mint az otthonteremtői szereposztás, teljesen átírták az eddigi szokásokat. Fontossá vált számukra, hogy olyan társuk legyen, akivel meg tudják beszélni a család mindennapos problémáit, a gyerekekkel kapcsolatos dolgokat. Elvárásuk között az is ott szerepel, hogy legyen egy intellektuális társuk, akit érdekel, mit is gondol és érez a felesége, és aki támogatja fejlődését, megbecsüli őt, és ráadásul még képes érzelmeit is kimutatni.

A modern nő több akar lenni a férjének, mint egyszerű háziasszony. Elvárja, hogy barátként és szeretőként is tekintsen rá. Ez az igény testileg, szexuálisan, intellektuálisan, és mindenekfelett érzelmileg is egy meghitt, bensőséges intim házassági viszonyt feltételez. Ám, a kettősség mégiscsak ott maradt a nőnél! A gondoskodás igénye az önállóság igénye mellett.

Ki kiről is gondoskodjon, és hogyan? Ez alapkérdésnek bizonyult. A belső és külső harcok viszont megviselhetik a házasságot, és a házasságban nevelkedő gyermekeket is összezavarhatja. Hiszen a gyermek minden hangulatváltozást észlel, és mintaként másolja a szerepmodelleket.

Bízom benne, hogy a női és férfi viselkedési mintákban fellelhető gondolkodási és gondoskodási sémák feltárása egyértelműen bizonyítja azt, hogyan jelentkezik a gazdasági válság a kapcsolatokban.

Dobó Mariann

Áttörés, Tegyük boldoggá az életünket! – szerzője

https://www.attoreskonyv.com/

https://szabadegyetem.com/magankonyvkiado

Fotó forrás: itt itt

Mi miatt fontos az önfelfedezés, a tehetségünk, személyiségtípusunk ismerete? 

Személyiségfejlődés - Személyiségfejlesztés

Mi miatt kellene félnünk? A megoldás bennünk van, mégpedig a képességeinkben!

Amint arra az elhatározásra jutottunk, hogy az életünket saját magunk akarjuk már irányítani, vezetni, akkor kezdjük el ezt azzal, hogy megfigyeljük, miben vagyunk a legjobbak.

Mindenkinek van olyan képessége, veleszületett adottsága, amiben nagyon jó!

Érdemes tehát önmagunkat annyira megismerni, hogy meg tudjuk határozni a tehetségünket, és azon képességeinket, amelyek által a krízishelyzeteket is át tudjuk hidalni. Ha rászánjuk magunkat az önfelfedezésre, akkor hasznosnak tartom elsőként azt tudatosítani, milyen személyiségtípusúak vagyunk.

Számos teszt áll a rendelkezésünkre, hogy megtudhassuk, melyik személyiségcsoportba tartozunk. Ezek által könnyebben feltárhatjuk még azt is, mi miatt vagyunk időközönként feszültek. Mindezek felismerésével lehetőségünk van már arra is, hogy másfajta életstílust alakítsunk ki magunk számára. Hiszen az is világosabbá válik, mi a valós igényünk, szükségletünk, mi vált ki belőlünk igazán örömöt. Ez azért is hasznos számunkra, mert ha felismerjük, nekünk mi a legkedvezőbb, milyenek vagyunk valójában, akkor vissza tudjuk már utasítani azokat a véleményezéseket is, amelyek rombolják az önbizalmunkat.

Vannak olyan típusú emberek (extrovertált típusok), akik például eredményesebben tudnak csoportban tanulni, dolgozni, és akkor érzik jól magukat, ha valamiféle "alapzaj", nyüzsgés van körülöttük.

Találkozhattunk már olyanokkal is, akik inkább elvonulnak (introvertált típusok), amikor alkotó tevékenységet folytatnak. Ők szeretik ezt csendben, "visszavonultan", egyedül végezni.

Egy intelligens ember azt is elfogadja, hogyha a másik másképpen gondolkozik, cselekszik, mint ő. Ezeknek a különböző személyiségtípusoknak, és az ezekhez járuló igényeknek a megértésére nagy szükség van az együttműködés kialakításánál.

Ha tudjuk, hogy a másik milyen személyiségtípusú, akkor ahelyett, hogy kigúnyolnánk vagy kiközösítenénk, megértjük őt, és hagyjuk a saját ritmusában létezni.

Ön a fentiek szerint vajon melyik személyiségtípusba tartozik?

A személyiségtípusunk tudatosítása még azért is fontos, mert ezzel képessé válunk helyes döntéseket hozni. Olyan szakmát, munkahelyet választani, amely az egyéniségünkkel teljesen harmonizál. Ellenkező esetben olyan szerepeket, tulajdonságokat vagyunk kénytelenek felvenni, amelyek idegenek és feszültséget okoznak bennünk. Egy idő után szenvedni fogunk ezekben az úgynevezett karakterszerveződésekben, és egyszer csak azt vesszük észre, hogy egyre sűrűbben betegszünk meg. Az is lehet, hogy mivel a feszültséget rosszul kezeljük, hiszen ez ilyenkor egyértelműen jelentkezik az életvitelünk kialakulásában, elkezdenek növekedni a zsírpárnáink testünk különböző részein.

Ha azzal foglalkozunk, amit tudunk és szeretünk is csinálni, akkor abból energiát nyerünk, és ráadásul a kreatív lelkesedésünk miatt a tevékenységünk hatékonysága is növekszik.

A párválasztásnál is jó, ha tudjuk kik vagyunk, milyen személyiségtípusba tartozunk. Éppen azért, hogy elkerülhessük a felesleges összeütközéseket.

Természetesen ezzel együtt a kommunikációs stílusunk, konfliktuskezelési stratégiánk, problémamegoldó képességünk fejlesztésével is érdemes foglalkoznunk.

Ön hol tart az önfelfedezésében, önfejlesztésben?

Miben tartja tehetségesnek magát, milyen képességeit tartja fontosnak? Mit gondol, milyen személyiségtípusú? Tudja már, mi vagy ki illik Önhöz valójában a személyiségtípusa szerint?

A fent emllített személyiségcsoport meghatározásán kívül számos más személyiségtípus teszt ad támpontot önmagunk értékeinek tudatosításához.

Ha még nincs tisztában az értékeivel, képességeivel, vagy elakadása van a karrierjében, párkapcsolatában, akkor szívesen segítek Önnek.

Dobó Mariann

Személyi- és életvezetési tanácsadó pszichológus

"Áttörés, Tegyük boldoggá az életünket! Gyakorlati útmutató érzelmi- és pénzügyi intelligencia fejlesztéshez" és "Ön sem úgy él, ahogyan szeretné? Dobja le magáról a súlyokat!" tréningkönyvek szerzője

Személyes- vagy online konzultációk időpont egyeztetése:

+36 70 419 99 94

Könyvvásárlás- honlap könyv shop-ban: > https://szabadegyetem.com/magankonyvkiado

https://www.szabadegyetem.com/kapcsolat

https://www.szabadegyetem.com/referenciak

Fotó forrás: Itt itt itt és itt

Tehetséges gyermeke van, vagy Ön a tehetséges?

A tehetség, az adottság egy hozott képesség, és természetes annak, aki birtokolja. Éppen ezért még az is előfordulhat, hogy nincs is tudatában az egyén a létezésének.

Abban az esetben viszont, ha a felismerés már megtörtént, ekkor a szinten tartás lesz még egy fontos feladatunk. Mivel:

"Van egy téveszme, hogy a lángelmét nem lehet elnyomni', az utat tör magának. Csodát tör utat! Nincs könnyebb dolog, mint egy lángelmét elnyomni, mert az nagyon érzékeny. Azt úgy lehet fújni és taposni, mintha ott sem lett volna."

Szent-Györgyi Albert

Valóban igaz az, sokszor kevés a rátermettség. Mindannyian ismerhetünk olyan embereket, akik megcsillantak, majd eltűntek a tömegben. Valószínű mással volt gond, a tehetségük még mindig teljesen rendben van.

A tehetség, a talentum egy csodálatos dolog, bár egyben kelthet némi feszültséget is – akár gyermek, akár felnőtt életében. Ám csak akkor, ha az én-erő, a belső értékek nincsenek tudatosítva, stabilizálva.

A 'City Line' Személyiség- és Stílusfejlesztő programok nagymértékben segíti Önt abban, hogy a tehetsége miatt felmerülő feszültséget, különbözőséget könnyebben fel tudja dolgozni, és a kiemelkedő képességét kreatívan, saját javára tudja fordítani, magabiztosságot szerezve ezzel önmagának. E program segítségével a tehetséges fiatalok és felnőttek könnyebben veszik az eléjük gördülő akadályokat, mivel kiegyensúlyozottabbá válnak.

A tehetségeknek, tehát minden embernek szüksége van időszakonként egy kis segítségre, mentorálásra!

Dobó Mariann

Miért bántják egymást az emberek? 

Továbbgondolást igénylő történetek:1. Miért bántják egymást az emberek?

Akkortájt, amikor elkezdtem a tapasztalataimat bővíteni – a viselkedések tudatos megfigyelésével -, épp a látókörömbe került egy olasz apuka két gyermekével. Mindez a megtapasztalás egy kellemes, délutáni sétálás közben történt: arra lettünk figyelmesek a férjemmel, hogy a távolban egy 6-7 év körüli, nagyon helyes fiú és egy lány egymást dühösen rugdossa. Édesapjuk abban a reményben, hogy megszünteti a veszekedést, egy elterelő módszert alkalmazott, ami tulajdonképpen ilyen eseteknél jól tud működni. Ebben az esetben azonban az elterelés módszerének helytelen megválasztása egy újbóli konfliktushelyzetet gerjesztett. Tudniillik a látottakból arra következtettünk a férjemmel, hogy rossz megoldási stratégiát (coping technikát) alkalmazott az apa. Bár én nem tudom, hogy a két gyermek között mikor és hogyan alakulhatott ki legelőször ez a viszály, és emögött milyen szükségletek vannak -, de a viselkedésükből mindketten azt feltételeztük, hogy ez egy nagyon korai időszakra vezethető vissza.

Na, de mi is történt az elterelés során?

Az apa arra kérte a gyerekeket, hogy szaladjanak távolabb tőle, és amikor jelez, akkor induljanak el, fussanak hozzá, és ő majd az első befutót lefényképezi – legalábbis ez derült ki a metakommunikációjukból. Így is történt. Csakhogy a lány nyert. Látszott rajta, hogy jó képességű ezen a téren. Az apa a fiúhoz ment oda legelőször, és a tenyerébe csapott. Mi nem hallottuk, hogy mit mondott neki, mivel akkor még messzire voltunk tőlük. Azt viszont egyértelműen láttuk, hogy a fiú elutasította a vigasztalást, a "pacsit". Elkezdett sírni. És ahelyett, hogy a veszekedés abbamaradt volna, folytatódott az egymás elleni harc a két gyerek között.

"Nem kellett volna versenyeztetni őket!" – szólalt meg a férjem a látottakat konstatálva. Érdekes volt ezt hallani tőle, hiszen ő is ebben a versenyszellemben nevelkedett fel.

Mi miatt jutott ez a történet éppen ma eszembe? Mert ismételtem láttam egy hasonló jelenetet, amikor épp egy 16-20 év körüli fiú és egy lány "veszekedett". Ebben az esetben a fiú ütlegelte a lánytestvére fejét "játékosan". Hogy mi okból történt mindez? Mert abban az élethelyzetben egyértelműen kevesebb figyelmet kapott a fiú, mint a lány. Így már viszont kapott. Ezt hívják a pszichológus szakmában negatív sztróknak. Hiszen ahogyan erről Erik Berne is ír az Emberi játszmák című könyvében: egy tranzakció két lépésből: egy ingerből, illetve egy erre adott válaszból álló sztrókból tevődik össze, ami lehet pozitív és negatív sztrók is. A tranzakció a társas érintkezés egységét jelenti. Nos, ez azért elég összetett jelenség!

Visszatérve a testvérpárokra – az egész folyamatot az zárta le, hogy – mindketten elkönyvelték a maguk "nyereségét". Kérdés, kinek mi a nyereség? Mennyire képvisel valós értéket? A játszmákról viszont azt már jól tudjuk, hogy mindig negatív töltetűek, és az együttműködést egyik sem ösztönzi.

Megjelentek tehát a továbbgondolást igénylő kérdések is:

• Vajon e gyerekek szülei mikor és hogyan állíthattak fel együttműködést erősítő érték- és szabályrendszert a családjukban?
• Egyáltalán tudják a szülők, hogy mennyire fontos tudatosítani azt, hogy a családtagok miben tehetségesek, milyen hozott képességekkel rendelkeznek,
• és ezek szerint mennyire értékesek, tiszteletre méltóak ők?

Összefoglalva: Mit érdemes ebből a történetből megérteni?

• Vajon mennyire van a megértés szintjén az, hogy ha az egyik családtag valamiben "gyengén" teljesít, attól még ő lehet másban nagyon jó és kiemelkedő?
• Mennyire van a megérés szintjén az is, hogy ehhez azonban első lépésként hasznos lenne a képességeinket, tehetségünket is felfedezni, és a tudatosság szintjén tartani?
• És legfőképpen azt megérteni, hogy attól, hogy valamit valamilyen életterületen nem tudunk könnyedén végrehajtani, attól még szerethetők és értékes emberek vagyunk.
• Hogyan tudják a családtagok – a képességeiknek megfelelően – segíteni egymást?
• Mit tesz a szülő, hogy az együttműködés létrejöhessen a családtagok között?
• Az anya és az apa mennyire együttműködő? Milyen példát mutat a gyermekeinek?

Gondolom, egyre többen és egyre jobban tudják, velem együtt, hogy: miért bántják egymást az emberek. Én folyamatosan azon gondolkozom, hogyan tudok egyre több kooperációt motiváló, avagy együttműködést ösztönző projektet létrehozni, a versenyzést ösztönzőek helyett. Nem mondom, hogy egyszerű a dolgom, de hiszek abban, hogy léteznek még olyan emberek itt a Földön, akikben megvan az összetartozás igénye. Ugye Ön is ilyen, és velem tart ebben a küldetésben?

Dobó Mariann.

A bizalom

Továbbgondolást igénylő történetek: 2.

Ahogy a reggeli kávémat kortyolgatva- szokásomhoz hívem - sétálgattam a kertben, az egyik bokorból mocorgást hallottam. Kíváncsian bekukkantottam alá, vajon mi lehet ez? Hirtelen támadóan kiugrott alóla egy cica, de miután megérezhette a "jó-szándékomat", már kedvesen jött felém. A szomszéd cicusa volt az. Úgy vélte, kölykeinek a mi kertünk, bokrunk lesz a legmegfelelőbb, legbiztonságosabb hely a világon. Ide szülte kiscicáit.

Igencsak elgondolkoztam, vajon miért pont minket választott, hiszen a szomszédasszonyunknak nincs kutyája, viszont nekünk van egy kandúr macskánk, amitől a cicamama esetleg tarthatna. Továbbtanulmányozva ezt az élethelyzetet, a bizalom szó jutott erről az eszembe.
Tulajdonképpen mit jelent az, hogy bizalom?
A bizalomhoz a legtöbb ember elsősorban személyes viszonyokat társít. Többen gondolják úgy, hogy el kell telnie egy bizonyos időnek ahhoz, hogy megismerjük a másikat, hogy megbízzunk benne. Vannak akik azt mondják, hogy az elején már meg kell lennie ennek az érzésnek.

Az anyacica biztos volt afelől, hogy nem fogom őt és kicsinyeit bántani. De vajon ezt honnan tudhatta? - Kérdezhetnék egy páran. Ráadásul ott volt még a kandúr cicusunk is.
Ha a bizalom elsősorban viszonyulás, nem pedig viszony, akkor ez a reagálás magától értetődik. A bizalom létrejöttének és megszűntének azonban gyakran éppen a másik viselkedése az oka. Ez a viselkedés lehet egyszerűen csak annyi, hogy a másik mintegy rácsodálkozik magára a bizalmi viszonyra, s ráébreszti azt is, aki benne megbízik.

A bizalom tehát olyan tartósan fennálló érzet, amely a "biztosnak lenni valamiben" tényét igazolja vissza.

Gondoljuk csak végig még egyszer, hogy mi történik olyankor, amikor bizalomra méltónak találunk egy másik személyt. Mit jelent az, hogy részéről jóindulatot vagy jó-szándékot tételezünk fel? Ha a jóindulatot vagy jó-szándékot ilyen ",egyetemes érvényű" erkölcsi jellemvonásnak értelmezzük, akkor voltaképpen minden embernek rendelkeznie kellene ezzel.

Ön mit gondol erről? Ön számára mit jelent a bizalom? És neked?

Dobó Mariann

Fotó forrás: itt itt és itt