Milyen személyiségjegyek, tulajdonságok azok, amelyek növelik az értékeinket?

"Vannak olyan egyetemes személyiségjegyek, tulajdonságok, amelyek kiemelkedő értéket képviselnek, és iránymutatók lehetnek egy ember életében. Hiszen ezek hatással vannak mind a magánéletünkre, mind az üzleti vállalkozásunk minőségének megmutatkozására. Eszerint a lojalitás, az intelligencia, a szakértelem, a kompetencia (vagyis hogy legyünk tisztában az alkalmasságunkkal és képességeinkkel), az optimista életszemlélet, az empátia, a tolerancia, a pontosság, a kapcsolatteremtő képesség, az etikusság mind-mind alapként vannak jelen, és értékrendszerünk részeiként funkcionálnak.

Fontos kulcsszavak ezek.

A szakértelem, a lojalitás mellett a jóság, az együttműködés, a biztonság megélése is az értékálló környezet megnyilvánulását eredményezi.

Sokan kérdezhetnék: egyáltalán létezik olyan ember a mai világban, aki ennyire gazdag személyiségjegyekkel, tulajdonságokkal rendelkezik stabilan?

Mondhatnák azt is: nagyon idealizált ez az emberkép. Jogos ez a kérdés és az állítás is, hiszen sok esetben más fajta tulajdonságok is felfedezhetőek egy-egy embernél, és még a jóságos egyéneknél is tapasztalhatunk egy hirtelen váltást a viselkedésükben.

Vajon mi miatt van ez így?

Éppen pár hónapja történt, amikor engem is továbbgondolásra késztetett egy hasonló magatartási stílus megfigyelése. Egy kedves ismerősömmel társalogtam, aki nagyon udvariasan, intelligensen beszélt hozzám. Remélhetően annak következtében, hogy én is ugyanezt tettem vele, és így összhangba kerültünk.

Meglepetésemre azonban, miután megérkezett a barátja, teljesen más viselkedése mutatkozott meg. Mintha én ott sem lettem volna, trágár szavakat használva folytatták a beszélgetést ugyanarról a témáról, amit korábban velem elkezdett. Amikor viccesen felhívtam a figyelmét erre, gúnyosan a következőt válaszolta: Mi miatt kényeskedem, hiszen mindenki így beszél. Teljesen elfelejtette, hogy korábban más kommunikációs stílust használt. Közöltem vele, lehet, hogy a férfiak vagy egyes társaságok körében ez a módi, de nálam más a trend. Mivel érzékeltem, hogy igen erőteljes a barátja viselkedésmodelljének követése, így udvariasan elbúcsúztam, és otthagytam őket.

Többször elgondolkoztam már azon:

• Mi készteti az embert arra, hogy pillanatok alatt megváltoztassa a viselkedését? 
• Észre sem veszi, hogy az intelligens magatartásból hirtelen ellenkező tulajdonságokat közvetít a másik ember felé?
• Mi ennek az oka? 
• Egyáltalán létezik olyan személy, aki rendelkezik jóságos tulajdonságokkal, amelyekről az előzőekben szó volt?

Meglehet, hogy én nagyon idealista vagyok, és úgy gondolom, az ember intelligens, alaptermészete valóban jóságos, így mindenkiben ott vannak a már említett egyetemes tulajdonságok. A környezeti hatások miatt veszünk fel olyan szerepeket, amelyekre egyáltalán nincs szükségünk. Csak ezt észre kellene vennünk.

Egyetértek John Locke (white paper, tabula rasa) elméletével, aki szintén úgy véli, minden ember „tiszta lappal” születik,  melyre a külvilág tapasztalatai kerülnek. Gyermekkorunkban sokféle viselkedési szerepmodellel találkozhattunk, és ezek sémái beépülve latensen, a háttérből folyamatosan mozgatnak bennünket, attól függően, korábban mennyire erőteljesen hatottak az érzelemvilágunkra. Tulajdonképpen ez az úgynevezett séma tartalmazza mindazt, amire emlékszünk, amit megtapasztaltunk vagy tudunk egy dologgal kapcsolatban. Még ha ez nincs is mindig a tudatos szintünkön (Bartlett 1932). Mivel már gyermekként is minden iránt nyitottan, kíváncsian érdeklődő tudósok voltunk, így a tapasztalataink eredményeiből elméleteket, sémákat állítottunk fel. Ha egy új tárggyal, eseménnyel találkoztunk, kísérletet tettünk arra, hogy a meglévő sémáink segítségével megértsük azt. Ezt a folyamatot asszimilációnak nevezzük.

Tehát az ismerősöm viselkedési sémáját, ami az volt, hogy a férfiak társaságában közönségesen beszéljen, számos átélt tapasztalat előzte meg. Arra, hogy ezt megváltoztassa, csak akkor képes, ha elfogad egy másik nézőpontot. Ezt csak akkor tudja megtenni, ha tudatosítja, hogy ennek a viselkedésének mi a következménye, és ezután eldöntheti, akarja-e a változást. Ha a régi séma kevésbé alkalmas az új jelenség befogadására, akkor azt átalakítjuk. Ez az akkomodáció folyamata (Piaget 1969). Bízom benne, hogy előbb, mint utóbb az ismerősöm is fel fogja ismerni, hogy a szavaknak mágikus hatásuk van, és ráadásul még minősíti is azt a személyt, aki kimondja azokat. Ha tudatosan akarunk énmárkát építeni, akkor a kommunikációs stílusunk minőségére is érdemes odafigyelnünk.

Összefoglalva tehát a sémák olyan szervezett memóriastruktúrákat jelentenek számunkra, amelyek az észlelés és gondolkodás eredményeként magukban foglalják a világgal kapcsolatos tudásunkat és elvárásainkat. Így felnőttként e rögzült sémák által osztályozunk, mondunk véleményt az emberekről, tárgyakról, helyzetekről. Az új információkat pedig a meglévő sémák segítségével dolgozzuk fel vagy hasznosan, vagy károsan. Az általános sémákat, mint „véleménylenyomatokat” sztereotípiáknak is nevezzük.

A séma tehát a cselekvés mintája. Ez asszociációt (egyesítést) is kialakíthat – ami két dolog összekapcsolásával történik, mint például a mi esetünkben a nő és férfi közötti viselkedés modelljét is –, és ez az állandó ismétlések következtében szokássá válhat, ami hasonló szituációkban automatikus válaszhoz vezet. Mindenki tudja, hogy a káros szenvedélyeket, etikátlan magatartást is tanulhatjuk, ugyanúgy mint a hasznos dolgokat.

Vagyis létezik olyan szerepmodell-tanulás is, ami hátráltatja az egyént az önmegvalósításában.

Az én tapasztalatom az ismerősömmel az volt, hogy a nő társaságában a férfi intelligensen és udvariasan viselkedik. Viszont, ha megjelenik új ingerként egy másik férfi, ez teljesen megváltoztatja a magatartását, az eseményeket.

Évszázadok óta foglalkoztatja a filozófusokat, pszichológusokat a viselkedések okainak, mozgatórugóinak felfedezése. Az inger–válasz elmélet két kiemelkedő tudósa, Pavlov és Skinner is közéjük tartozik. Arra a kérdésünkre tehát, hogy mi az oka annak, hogy egy intelligens magatartásból hirtelen egy ellenkező viselkedésbe fordul át az ember, számos kutatás ad választ. Az előbb említett sémák akkor tudnak mély sztereotípiákká, lenyomatokká válni, ha az egyén még megerősítést is kap valamilyen tevékenységére (jutalmat vagy büntetést). Ekkor valószínű, hogy meg is fogja ismételni ezt a tevékenységét. Ha azonban a cselekedeteit nem követi erőteljes érzelmi töltet (elégedettség vagy félelemérzet), akkor az ismétlődés elmarad.

A megerősítés erőssége tehát meghatározza az asszociáció erősségét is a tanulás során, vagyis a kötőerőt két dologgal kapcsolatban.

Azért hallható egyes férfiaknál a trágár kifejezési mód, mert motivációként hat rájuk a többiek elismerő magatartása. Abban a társaságban egy bizonyos szintű kommunikációs stílus a „menő”. Az elismerési szükségletüket ilyen módon tudják kielégíteni. Megtanulták ezt, ez a séma a cselekvésükre. Ebben a közegben „jutalom” járt ezért, hiszen bent maradhattak a csapatban, ha azonosultak a többiekkel. Ha más viselkedési stílust követnének, akkor ennek az eredménye a kigúnyolás, a kiközösítés lenne. A kérdés az, hogy érdemes lenne-e egy intelligensebb közösséget találni vagy kialakítani, ahol mások az emberi értékek.

Ha azzal egyetértünk, hogy egy ember születésekor rendelkezik egyetemes tulajdonságokkal, akkor az előzőek szerint a gyermek fejlődése, szocializációja során a különböző minőségű viselkedési sémák folyamatosan beépülnek az érték- és szabályrendszerébe.

Ezek okozhatják a szélsőséges viselkedéseket. Emiatt történhet meg az a kettős magatartás, amit én is megtapasztaltam az ismerősöm által.

Amint az értékes tulajdonságokat felfedeztük magunkban, biztosak lehetünk abban, hogy igényeljük és értékeljük ugyanezeket másokban is. Nagyon meg fogjuk becsülni az olyan embereket, akik stabilan ki tudják fejezni ezeket a tulajdonságokat, belső értékeket.

Felfedezhette már, milyen személyiségjegyek növelhetik a saját értékeit. A szakértelem, a lojalitás mellett a jóság, az intelligens kommunikáció, az együttműködés, a biztonság megélése is az értékálló környezet megnyilvánulását eredményezi. Most már megérthette, hogy a vezetői szerepmodell kiválasztásához mi miatt fontos az értéknövelő tulajdonságokat stabilizálnia. 

Ezzel együtt azt is felismerhette, mi segíti vagy hátráltatja az egyént az önmegvalósításában, milyen személyiségjegyek, tulajdonságok azok, amelyek növelik az értékeinket.

Kérem, gondolkozzon el azon, hogy Ön az előbb említettek közül melyik személyiségjeggyel, tulajdonsággal rendelkezik?" 

A szerző

Szabadegyetem Magánkönyvkiadó 

http://szabadegyetem.com/magankonyvkiado

Felhasznált és ajánlott irodalom:

Dobó Mariann: Valódi haszon valódi nőknek – Vállalkozónőként reflektorfényben