Mi tart vissza, hogy elérjem?

30 November 2016 |

A leghosszabb utazás is az első lépéssel kezdődik.

Vannak erőforrásaink arra, hogy nekikezdjünk, és arra is, hogy fenntartsunk egy eredményt. Első lépésként azonban hasznos számunkra, ha tudjuk, egyáltalán milyen eredményt akarunk elérni? Ön már tudja, mire van szüksége, milyen eredményt akar elérni és fenntartani? Ha nem, ha nincs még meg az elképzelése, az igényeinek összefoglalása, akkor hogyan akarja megszerezni azt, amire valóban vágyik? Ezt a témát gondosan érdemes megvizsgálnia.

Az is lehet egy segítség, ha feltesszük magunknak többször a kérdést:

  • „Mi az, ami a jelenlegi életemben a legjobban hiányzik nekem?”
  • „Mi tart vissza attól, hogy elérjem, amire igazából vágyom?”

Ezek a kérdések rávilágítanak néhány nyilvánvaló problémára. A problémák pedig azért vannak, hogy megoldjuk azokat. A problémákat alakítsuk át célokká, mégpedig úgy, hogy megkérdezzük magunktól: „Mit akarok ehelyett?”. A leghosszabb utazás is az első lépéssel kezdődik. Természetesen a számunkra megfelelő irány meghatározásával.

Lehet azonban, hogy az eredmény túl kicsi, triviális ahhoz, hogy motiváljon. Vagyis a kitűzendő cél nem elég izgalmas. Ilyen lehet például a rendrakás a dolgozószobánkban. Ahhoz, hogy ehhez energiánk legyen, érdemes összekapcsolnunk egy nagyobb, fontosabb céllal, ami jobban motivál bennünket. Így megkérdezhetjük magunktól: „Mit eredményez számomra, ha elérem a kívánt eredményt?”. A korábban említett példánál maradva: a rendcsinálás egy szükséges lépés lehet egy olyan igényes munkahely kialakításához, ahol valami más, sokkal érdekesebb dolgot lehet végezni. Amint megteremtettük ezt a kapcsolatot, így a nagyobb célból nyert energiával kezdhetjük el a kis cél megvalósítását. Ezt számos más kisebb cél esetében is megtehetjük.

Az is lehet, hogy túl nagy célt tűztünk ki magunknak, és a cél irányába történő haladás során – az érzelmi fertőzés (félelem, bűntudat gerjesztés) miatt, a sok pesszimista vélemény hatására meghátrálunk a célunk megvalósításától. Pedig megvan a belső erőforrásunk, tehetségünk (a speciális készségek, pozitív tudatállapotok) ahhoz, hogy megvalósítsuk az elképzelésünket. Az is lehet, hogy elakadunk a már kijelölt utunkon, mivel megfelelő külső erőforrásokra van szükségünk, és az eszközök hiányára hivatkozva feladjuk a vágyott célt. Pedig lehetne ezt másképp is. Ez sohase tartson vissza bennünket attól, hogy az elképzeléseinket megvalósítsuk!

Például felállíthatjuk a célt, hogy első osztályú teniszjátékosok leszünk. Ez nyilvánvaló, hogy nem a jövő héten fog megtörténni, mivel ez egy nagy időigényű cél.

A cél lehet nagy, ám érdemes több kisebb, könnyebben elérhető célra bontani. Mivel a különböző állomások felállítása során is előadódhatnak látens (rejtett) tiltakozások, amelyek sztereotip sémaként, automatikus elhárító mechanizmusként (mint például elkerülés) működhetnek bennünk, ezért hasznos ismét megkérdeznünk magunktól: „Mi tart vissza, hogy elérjem?”. Ez a kérdés ismét rávilágíthat egy-két problémára, mint például arra, hogy nincs jó teniszütőnk és profi teniszedzőnk, vagy, hogy nincs elég pénzünk ahhoz, hogy ezeket finanszírozzuk. Tehát először arra van szükségünk, hogy az előbbiek  megszerzésére fókuszáljunk. Mivel odamegy az energia, ahova fókuszálunk, így számos esetben bebizonyosodott már az is, hogy ha igazából akar valaki valamit, azt meg is szerzi. Ezeket a problémákat tehát miután célokká alakítottuk át, így már a „Mit akarjak legelőször, hogy elérjem a célom?” kérdésre könnyebben megjön a válasz: ”Pénzt akarok szerezni, annak a céljából, hogy egy jó ütőt tudjak venni, és találni akarok egy profi edzőt, akivel nagyon jól együtt tudok működni. Ezáltal – Joseph O’Connor és John Seymour szerint is – a probléma így már teljesen más nézőpontba kerül. A nagyon nagy cél esetén fontos többször is végighaladnunk a folyamatokon, hogy egyre pontosabban meg tudjuk határozni a cél állomásait.

Azt viszont fontos megjegyeznünk: mivel a leghosszabb utazás is az első lépéssel kezdődik, így amint képessé váltunk feltenni a „Mi tart vissza, hogy elérjem?” kérdését, ekkor már biztosak lehetünk abban, hogy megtettük a legelső lépést. Hiszen elértük azt, hogy összegezni tudtuk a vágyainkat, és meghatároztunk egy célt.

 

Dobó Mariann

 

Fotó forrás: itt  itt