Miért fontos fejlesztenünk az érzelmi intelligenciánkat?

02 December 2016 |

Ahol korábban egy középszintű alkalmazott könnyedén elrejthette forrongó temperamentumát vagy félénkségét, most az olyan kompetenciák, mint például a saját érzelmeink kezelése, a problémamegoldás, a csapatmunka és a vezetés többről „árulkodnak” és jobban számítanak, mint valaha. A korszerűsítés, a felgyorsult élet és az ezzel járó kapkodó iram új megoldandó feladatokat teremt, amelyek még nagyobb érzelmi intelligenciát igényelnek. Számos esetben azonban a félreértések vagy az érzelmi intelligenciára irányuló erőfeszítések többsége nem éri el a célját, és így a szervezetek rengeteg időt, energiát és pénz „pocsékolnak el”.

A vezetőképzésbe való megtérülést kutató különösen alapos vizsgálat azt találta, hogy számos felsővezető számára rendezett tréningek, konferenciák éppenséggel elég negatív hatással voltak a résztvevők hatékonyságára az elmúlt időkben. Az üzleti szférában mostanában döbbentek rá, hogy még a legdrágább tréningek is kudarcba fulladhatnak, ha a vezetők és munkatársak érzelmi intelligencia fejlesztése a tréning egyik hiányzó elemévé válik. Az emberek reménytelenül vágyódtak ennek hiányában az igazi kapcsolat, az empátia és a nyílt kommunikáció után. Rohanó világunkban a „minden perc számít” típusú üzleti hangulatban ezek az emberi dolgok nagyon is fontossá váltak /Goleman 2015/. Fontosabbá, mint valaha. A személyiségfejlesztés fontossága nagymértékben felerősödött.

A műszaki találmányok, a világméretű versengések és az intézményes befektetők nyomása mind a változás szakadatlan hajtóerői lettek. Daniel Goleman szerint egy további tény még fontosabbá teszi az érzelmi intelligenciát: ahogy a szervezetek a leépítések során egyre kisebbek lesznek, az ottmaradó emberek egyre inkább láthatóvá és felelősségre vonhatóbbá válnak. Emiatt lettek elvárhatók az olyan kompetenciák, mint saját érzelmeik kezelése.

Egyre több vállalat tapasztalja, hogy az érzelmi intelligencián alapuló készségek támogatása bármely szervezet vezetési filozófiájának egy hasznos része kell, hogy legyen. A korábbi üzleti szemlélet az volt, hogy csak a termékekkel, szolgáltatásokkal kell versenyképessé válni. Ez az egyoldalúság már elavultnak látszik. Előtérbe került az a nézőpont is, amely rámutat: mennyire jól-működteti a cég  a vállalkozását, az embereit?

Az érzelmi intelligencia mindenfajta vezetőképzés alappillére.

Félreértések elkerülése végett néhány téveszme:

  • Az érzelmi intelligencia túlmutat azon, hogy kedvesek vagyunk. Döntő pillanatokban éppen arra lehet szükség, hogy az „elnéző” kedvesség helyett nyíltan szembesítsünk valakit egy kellemetlen, de fontos igazsággal, amelyet az illető addig megpróbált elkerülni.
  • Az érzelmi intelligencia azt sem jelenti, hogy egyeduralmat biztosítsunk az érzéseknek – „ereszd ki a gőzt” típusú megoldást alkalmazzunk. Inkább az érzésekkel való bánást, azok megfelelő és hatékony kifejezését jelenti, amely lehetővé teszi, hogy különféle emberek közös céljuk érdekében együttműködve, zökkenőmentesen dolgozzanak együtt.
  • Téves lenne azt hinnünk, hogy a nők jobbak az érzelmi intelligencia terén, mint a férfiak, vagy fordítva. Mindenkinek vannak erősségei és gyengeségei. Vannak, akik hangulatuk legkisebb változását is érzékelik, miközben képtelenek a társas helyzetekhez való alkalmazkodásra. Van, aki nagyon empatikus, de hiányoznak a saját distresszének kezeléséhez szükséges képességei. 
  • Az azonban megfigyelhető, hogy a férfiak és a nők – mint csoportok – rendelkeznek az erősségek és gyengeségek közös, nemre jellemző profiljával. Kutatások igazolják, hogy ezer férfi és nő érzelmi intelligenciájának vizsgálata során a nők általában tisztában vannak érzelmeikkel, több empátiát mutatnak és jobb interperszonális készségekkel rendelkeznek. A férfiak ezzel szemben viszont optimistábbak, magabiztosabbak, könnyebben alkalmazkodnak és jobban tűrik a stresszt.
  • Általában azonban az egyének közötti eltérés jóval nagyobb a nemek közötti eltérésnél. Néhány férfi olyan empátiával rendelkezik, mint a szociálisan legérzékenyebb nők, míg néhány nő éppen annyira képes a stressz tűrésére, mint az érzelmileg legrugalmasabb férfiak. A két nem összértékeit tekintve pedig az erősségek és a gyengeségek kiegyenlítődnek, eszerint a teljes érzelmi intelligenciát illetően nincsenek nemi különbségek.
  • Az érzelmi intelligenciánk szintje nagyrészt a korral és tapasztalatainkkal együtt növekszik. A kutatások, amelyek során évekig nyomon követték a személyek érzelmi intelligencia szintjét, azt mutatták, hogy e kompetenciánk tehát fejleszthető. Az emberek egyre jobbak és jobbak lettek, ahogy egyre járatosabbá váltak saját érzelmeik és impulzusaik kezelésében, önmaguk motiválásában, valamint finomították szociális és empátiás készségüket. Létezik egy régimódi kifejezés is az érzelmi intelligencia effajta növekedésére, tudatos odafigyelésére: az érettség.

A szakértelmen túl tehát új mércével ítélnek meg minket: nemcsak az alapján, hogy milyen okosak vagyunk, vagy milyen képzettséggel és szakértelemmel rendelkezünk, hanem annak alapján is, mennyire tudunk saját magunkkal és másokkal bánni. Egyre inkább ezt a mércét használják annak eldöntésére, kit alkalmazzanak, kit küldjenek el vagy kit léptessenek elő.

Új szabályok alapján dől el, kiből lesz nagy valószínűség szerint sikeres dolgozó és kinek van a legnagyobb esélye a kudarcra. Bármely területen dolgozzunk is, ezek a tulajdonságok határozzák meg az értékünket a munkaerőpiacon.

Beláthatjuk már miért fontos fejlesztenünk az érzelmi intelligenciánkat. Az új mérce a megfelelő intellektuális képességeket és a szakértelmet adottnak veszi, ezek mellett olyan személyes tulajdonságokra helyezi a hangsúlyt, mint a kezdeményezőkészség, empátia, az alkalmazkodás, és a meggyőzés képessége. Mindez nem csupán múló szeszély, és nem is az aktuális menedzsment-csodaszer – ahogy Goleman mondja. E tulajdonságok jellemzik a különösen sikeres – avagy, ahogy az amerikaiak előszeretettel nevezik: a sztár-dolgozót. Az viszont tény, hogy még ha nem is sztárok, de sikeres emberek azért szeretnénk lenni. 

Dobó Mariann

 

Fotó forrás: itt  itt